Vendéglősök Lapja, 1902 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1902-07-20 / 14. szám

14. szára.

Budapest, 1902. julius 20.

XYIII-ik évfolyam.

A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek és kávéházi segédek érdekeit felkaroló szakközlöny.

Az első magyar orsz. pinczemesterelc és pinczemuokásolc egylete'*, a „budapesti kávéházi segédek egylete**, a„Szatmár-Németi pinczér-egvlet** a „Székes fejér vár pinczér-egylet“, a „Szombathelyi pinczér betegsegélyző-egylet**, a „Győri piaczér-egylet“. a „Révkomaromi vendéglősök és kávésok ipartársulata“, az „Arad pinczér-egylet“-nek, a „Szabadkai pinczér-egvlet“-nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesületéinek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok ipartársulatá*‘-nak. a „Miskolczi pinczér egylet“-nek, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek egyletéinek, a ‘‘Székesfejérvári vendéglősök kávésok és italmérők ipartársuiatá“-nak, az “Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és a Iétesitendö o-szágos pinczér-egyesület

budapesti központi mozgalmi bizottságának

KÖZLÖNYE.

Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án.

Előfizetési ár;

Egész évre ... 12 kor. | Félévre .... 6 kor.'

Háromnegyed évre 9 „ | Évnegyedre ... 3

Laptulajdonos és felelős szerkesztő:

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

IHÁSZ GYÖRGY.

VII. kerület. Akáczfa utcza 7-dik szám.

Kéziratok és előfizetések ide intézendők.

Aggodalmaink

Igazán elszomorító jelenséget észlelünk mostanában a külföldi sörök aránytalan terjedése tekintetében. Az idegen sörök hirtelen be- özönlése komoly aggodalmat kelt bennünk és úgy véljük, a magyar ipar mérhetetlen károkat fog szenvedni, ha idejekorán föl nem eszmélünk és meg nem akadályozzuk a magyar pénz kivándorlását.

A szemfüles külföldi gyárosok észrevették, hogy nálunk egy kis zavart okozott a sör-kartell, nosza sietnek a zavarosban halászni. Megragadta figyelmüket az a sok czik- kezés, gyülésezés, az a túlhajtott lárma, mely a sörárak drágasága folytán keletkezett — és most jó- szivvel iparkodnak bajunkon segíteni. Valóságos sörtengert zudita^ nak a nyakunkba és elárasztják az országot szájas ügynökökkel és furfangos kérdőívekkel, hogy annál biztosabban hálójukba kerítsék ezt a szegény, barbár „tartományt“, j mely boldog, hogy ha pénzét szíveskednek elszedni tőle.

Most még csak kísérletezéssel állunk szemközt, amennyiben az élelmes külföldiek még csak tapoga- tódznak és előkészítik a talajt a kizsákmányolásra, miként ezt egy általunk inkriminált és alább leközölt „Kérdőív“ is tanúsítja, de ha nem leszünk eléggé óvatosak,! akkor teljesen befészkelik magukat nálunk és rövidesen úrrá lesznek fölöttünk, hogy többé sohasem szabadulhatunk meg tőlük.

Értsék meg jól olvasóink, hogy mij korántsem a kartellt védjük elen sorainkkal, hanem tisztán a

magyar ipar védelmére kelünk a külföldi konkurrenczia ellen. Mi nagy veszedelmet látunk abban, ha az idegen sörök hazáinkban fogyasztókra lelnek. Először is minőség dolgában sohasem képesek a mi söreinkkel versenyezni. Ez olyan igazság, melyről széles e földön minden hozzáértő ember meg van győződve. Ha tehát mi ezek után mégis a külföldi gyártmányt pártoljuk, ez, enyhén szólva, nem más, mint oktalanság.

Vagy talán a cseh, osztrák, vagy bajor gyárosok olcsóbb árakat szabnának vendéglőseinknek? Lehet. De hiszen az a néhány garas árkülömbség, mely idővel, a söradópótlék leszállításával amiigy is elenyészik, nem lehet elfogadható ok arra, hogy a magyar ipar kerékkötői legyünk.

Számoljunk csak a következményekkel. Ne adj Isten, hogy a külföldi sörök beözönlése nagyobb arányokat öltsön, de ha mégis úgy lenne, tömérdek pénz vonatnék ki a forgalomból, a mit mindnyájan meg éreznénk. A külföld nem ad kenyeret a magyar sörgyári munkások ezreinek, ellenben azok megélhetését veszélyezteti. Ilyen kilátások mellett csakugyan meg kell gondolnunk a külföldi sörök felkarolását.

Különben már jeleztük múlt számunkban, hogy a söradó-pótlék leszállítását a pénzügyminiszter véglegesen elhatározta, igy tehát alapos reménységünk van reá. hogy ez az adóleszállitás a sörmizériák megszüntetését fogja eredményezni', | következésképpen a külföldi sörgyárak termékeire sem lesz szűk" ság. Többé nem állhat elő senki

azzal a kifogással, hogy a honi sör- j drágaság következtében rá van kényszerítve a külföld produktumaira, hanem igenis, szint kell vallania: igaz, hű fia-e hazájának, érvényesiti-e hazafiságát praktikus módon, avagy gyászmagyar-e, a kinek mindegy, akár ez viszi ki zsírunkat, akár amaz?

Mindebből látnivaló, hogy a felszínre került sörkérdésnek -igen kellemetlen következményei vannak. A vendéglősök is, kiket elsősorban érint ez a kellemetlenség. a helyett, hogy kellő összetartással, egyöntetűen védenék meg érdekeiket, ősi magyar szokás szerint széthúznak, miáltal csak elmérgesitik a bajt. Mire való ez a széthúzás? Es őszintén kérdjük. mire való egy uj ipartársulat alakítása? A minthogy két dudás nem fér meg egy csárdában, azonképpen két ipartársulat fönál- lása sem indokolt. A régi, az igazi ipartársulat mindenkor helyt tudott állni magáért és valóban számba- vehető eredményeket képes ielmu- tatni. Vádolhatjuk-e a vezetőséget azzal, hogy iparunk érdekeivel nem törődött s hogy a szaktársak jóvoltáért nem tesz meg minden lehetőt? Ugyebár nem ? Már pedig a széthúzok ezen igaztalan vádak alapján építik föl reménységük büszke várát: az uj ipartársulatot, a mely ilyenformán meglehetős ingadozó alapon nyugszik.

Ki biztosit minket arról, hogy az uj ipartársulat szereplői tudnak-e érdekünkben valamit kieszközölni? Beváltják-e nagy hangon tett ígéreteiket. hogy a vendéglősipart előbbre viszik? Lesznek-e tizedrészben is annyi hasznunkra, mint az évtize