Vendéglősök Lapja, 1902 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1902-01-01 / 1. szám

2. Vendéglősök Lapja 1902. január 1. anyagilag, s a jelzett czélra 50.000 K. törzsrészvényt jegyzett és kilátásba helyezte az intézmény támogatását a jövőben is. A társaság vezetősége a következőképpen ala­kult meg. Elnök Kunz József, a Kunz Jó­zsef és társa czég főnöke. Igazgatósági tagok : Engl Hugó, az Engl Bernát és társa czég főnöke. Silberberg Károly. dr. Schrever Jakab ügyvéd, a Magyar Keres­kedelmi Csarnok titkára. Spitzer Ignácz, Weisz Vilmos, a Kann és Heller czég fő­nöke. Felügyelőbizottság: Elnök Gelléri Mór, az Országos Iparegyesület igazgatója : tagok Brettschneider Vilmos, Spitzer Miksa és dr. Szűcs Lajos. A társaság ügyé­sze : dr. Ehrenfeld Adolf, vezértitkára : Guttmann Zsigmond. Miért késett lapunk? A régi jó „Vendéglősök Lapja“ tizen­hétesztendő után a múlt hónapban nem köszöntött be rendes idején. Elmaradása föltünést keltett. Az embe­rek kombináltak. Akiknek útjába vagyunk, olyasmit is hangoztattak: — Bravó, brávó! Megszűnt, megszűnt! Szabad a vásár. A régi rebellis magyar szaklap nincs többé. Most aztán leesik az álluk. Mikor friss jó egészségben boldog újévet kívánunk és büszke örömmel jelentjük, hogy mai napon a tizennyolczadik évfolyamba lépünk. De hát megszűnhetnénk e egyál­talán? Egy becsületes, kipróbált lap, amely tizenhét esztendőn keresztül törhetlen szivó- sággal küzdött a háromszinü zászló szent jelében a magyar vendéglősipar jövendő felvirágzásáért. Azután megszünhetnék-e éppen most, mikor a magyar vendéglősipar a meg­próbáltatások legnehezebb napjait éli, mikor nagyobb szüksége van az ő vitális érdekei­nek önzetlen harczosára, a „Vendéglősök j Lapjára“, erre a kipróbált Kinizsi-buzogányra mint valaha? Megszünhetnék-e egy lap, amely tizen- i hét esztendő óta csüggedés nélkül, törhet- | lenül vívja az önvédelem nagy csatáját, amely krónikákat faragott meg a magyar vendéglösipar történetében, eredményes szép krónikákat, amelyekre öntudattal tekinthet vissza? Megszünliet-e egy régi lap, amelyet szívesen és örömmel’várnak nemcsak a szak­ipar körében, a minisztériumokban, a hivat taios helyeken, a haza keblén, de elha- Párisba, Londonba, eljár Afrikába és előfi­zetői lelkes örömmel keresik föl üdvözlő soraikkal még a távol Amerikából is? Megszünhetnék-e csak úgy szó nélkül csendben, sundain-bundam, a megcsonto­sodott próféta, mely egy jelentőségűvé nőtte össze magát a magyar vengéglősiparral az idők folyamán? Az ő megszűnése egy jelentőségű lenne a magyar vendéglösipar végnapjaival. Dehogy szűnt meg, dehogy szűnt meg. Nem úgy szeretik, nem úgy ápolják, nem úgy támogatják, nem úgy ismerik a régi jó vén kurucz csatást. Nem olyan vér kering az erejében. Fejszével se lehetne agyon ütni. Kibír a „Vendéglősök Lapja“ mindent. Sanyarú időket, mostoha viszonyokat. Túl­élt divatot, korszakot, embereket. A leg­mostohább időkben volt a legjobb barát, a legjobb tanácsadó, a leghívebb harczos, a legvirágosabb a legmagyarabb bástya. így gyúrták meg, ilyen tizenhét eszten­dő óta. így lép be a tizennyolczadik évfo­lyamba is és ha isten engedi, bizonyára fénynyel és méltón fogja megünnepelni a megérdemlett fertályszázadot. Akkor is az lesz, ami volt. Hát miért késett? Agyafúrtan kieszelt munka volt ez. I Lebonyolódik majd egy kártérítési pörben, a törvényszék valamelyik tárgyalótermében. Mintha valami titkos kezek a vállunkra nehezedtek volna, hogy igy szóljanak: — Most itt az idő, kompromittállak, elnyomlak, lehetetlenné teszlek! Majd megfog felelni rá a törvény előtt a Wesselényi-nyomda. Ez nyomta lapunkat. Szerződéses viszonyban voltunk vele. Ez a lap lett volna köteles november hó 5-ikén lapunkat a kiadóhivatal asztalára kinyomva elszállítani. Teljes egy hónapig hitegetett bennün­ket nap nap után. hogy a lap ekkor, majd amakkor készül el. Utoljára rájöttünk, hogy mi a való­di czél. A Wesselényi Géza nyomda ellen nyomban kártérítési port indítottunk. A Gonda — nyomdával pedig n}7omban megkötöttük a szerződést. íme itt a ,, Vendéglősök Lapja.“ Csupán késett, de nem maradt el. Nem is maradhat el soha. Nagyobb viharok sem ölték meg, nem egy csekélyke intrika. Belőle egy tanulság háramlik a ven­déglősökre. Pártolják kétszeresen. Belépünk a tizennyolczadik évfolyam­ba. Öntudatosan büszkén, a régi harczi- kedvvel, a régi becsületes czéllal: szolgálni iparunk javát föllendülését, elárvult igazait. Előfizetőinknek az egy hónapi késést betudjuk. A közönség pedig meg fog bennünket érteni és kettőzött szeretettel veszi körül az ö legrégibb lapját, amelyre a roszakara- j tu intrika is hiába vássa méreg fogait. Isten nevében a megkezdett úton — előre ! mindig előre ! Ihász György. Körlevél. Magyarország Szállodás- Vendéglős- és Kávésipartársulatai és pinczér egyleteihez és összes szakfönökeinkhez. A budapesti pinczér-egylet vezetősége mint az Országos Pinczér-Egyesülct fentartó bizottsága, f. évi október hó 26-án tartott bizottsági ülésén hozott egyértelmű határo­zata folytán, a budapesti pinczérek szak- és munkaközvetítő egyesületét annak f. évi november hó 5-én megtartott rendkívüli közgyűlésén átvette ; az az ezen egyesület vezetőségébe, a Magyar Országos Pinczér- Egyesület buzgó és rendületlen híveit be­választotta, hogy igy ezen egyesület veze­tését, valamint működését az Országos Pinczér-Egyesület alapelvei szerint irányít­hassa és előkészítse azon hőn óhajtott jö­vendőt. hogy ezen egyesület a Magyar Országos Pinczér-egyesület egyik helyi választmányává ujabbi rázkódtatás nélkül átalakítható legyen. Az átvételnél még azon nemes czél is lebegett szemünk előtt, hogy ezen a pinczér hely közvetítés nagy fontosságú kérdését hamarosan megoldani hivatott egyesület további fennállását biztosítsuk, hogy ezen agilis egyesületet eredeti hivatásának eléré­sére erőssé tegyük, uj, önzetlen, szakavatott és az összpinczérség érdekében czéltudatos vezetés alatt képessé tegyük arra, hogy a szak-munkaközvetitő egyesülettel szemben támasztott minden jogos igényt kielégít­hessünk. Amidőn a szak- és munkaközvetítő egyesületnek ily módon újra szervezését becses Czimednek tisztelettel tudomására hozzuk, azon kéréssel fordulunk becses Czi- medhez, hogy a helyközvetitésnek sürgős s alapos, s reánk pinczérekre nézve nagyon is üdvös és szükséges megoldása végett ezen egyesületet becses pártfogásában s támogatásában részesíteni kegyeskedjék. Tekintettel arra, hogy ezen egyesület mától kezdve az Országos Pinczér-Egyesület alapelveit követi, mint annak központi választ­mánya, már most megkezdette s teljesiti nemes s üdvös hivatását az ingyenes ke­belbeli elhelyezést és munkaközvetítést s tekintettel arra, hogy az Országos Pin- czér-Egyesület létesítéséhez s annak alap­elveihez becses Czimed is hozzájárult, s azt elfogadta, és ezzel együtt elfogadta az összpinczérség létfeltételeinek biztositása érdekében indított nagy aktiót is s úgy ezen munkaközvetitö intézmény létjogosult­ságát elösmerte. teljes joggal fordulunk, és kérjük becses Czimedet, hogy az össz­pinczérség valamint szakfoglalkozásunk ér­dekében, saját hatáskörükben oda hatni szíveskedjenek, hogy ezen Országos Pinczér Egyesület központi munkaközvetitö intéz­ményét pártfogolják, s a szükséges meg­rendeléseiket a szakfőnök urak intézet által eszközöltessék. Budapest, 1901. deczember hó 6-án Hazafias s kartársi tisztelettel Kalmár Fábián budapesti pinczér-egyleti és fentartó bizotts. titkár. Ólmosi József budapesti pinczérek szak- és munkaközvetitö egyle­tének elnöke fentartó bizotts. tag. Szűcs Lajos budapesti pinczér-egylet és az O. P. E. fentartó bizottság elnöke — Littmann József a budapesti pinczérek szak- és mun­kaközvetítő egyletének alelnöke. Az érdem méltánylása. Sok szó esett már a magyar pinczé- rekről külön-külön és összesen. Kedvező és kedvezőtlen ! Dicsérő és gyalázó ! Most, hogy egyletbe tömörültek s erkölcsi testületet képeznek, a pinczér lélek és magyar szív most nyilatkozott meg igazán és fenségesen. A közmondásossá vált garasleső múlt hó 22-én lélekemelő ünnepélyt rendezett, amellyel megmutatta a nagy világnak, hogy ha valaki, első sorban ő az, aki a jótettet nem­csak elfogadni, hanem méltányolni és meg­hálálni is tudja. A pompás körhelyiség megnyitási ün­nepélyén általános lelkesedés közt leleplezte Gundel János, Glück Frigyes és Kammer Ernő arczképét. A művészi kivitelű arcz- képek nemcsak maradandó díszei lesznek a körhelyiségnek, hanem örökös memento a köri tagoknak, hogy a lelkiismeretes munka mindig megkapja a maga jutalmát. Iparunk ezen három vezérférfiának arcz- képei iparunk története képekben, amely az ö nagyszabású egyéniségükkel teljesen össze van forrva. A vívmányok, reformok a múlt­ban és jelenben az ő hatalmas egyéniségük bélyegét viselik magukon. Humánus és kul­turális intézmények, melyek iparunk fejlő­dését és az egyes szaktársak boldogulását czélozzák, az ő nemes szivüket és nagy lelkűket dicsérik. A pinczér kör kegyeletes tette hála és fogadalom nagylelkű Maecenásai iránt, akiknek áldozatkészsége, meleg pártfogása nélkül aligha létesült volna egyhamar. A pinczérkör nemes gondolkodását de­monstrálta e tettével, amely legszebb és legjobb biztosíték arra nézve, hogy szóra­kozásai közepette sem fog megfeledkezni azon szép hivatásáról, amelyre vállalkozott. Mert amely testület a nagyok érdemeit mél­tányolni tudja s azok példáján buzdul és lelkesedik, annak élete és működése csak nemes és áldásos lehet.

Next

/
Thumbnails
Contents