Vendéglősök Lapja, 1901 (17. évfolyam, 1-19. szám)
1901-04-20 / 8. szám
1901. április *20. Vendéglősök Lapja 3 szedjen, hanem az, hogy az utazó közönség az időközi megálló helyeken kényelmet és oly kiszolgálást találjon, amely elfeledteti vele az utazás fáradalmait s az utazást vonzóvá és kívánatossá teszi. Ezt csakis szakképzett vendéglősökkel érheti el, akik kora ifjúságukban a pikkó- lóság épen nem irigylendő kenyerén megtanulták a tisztaság, pontosság és rendszeretek nemkülönben a vendégekkel való tisztességes bánásmódot. Az étkező-kocsi-rendszer behozatala nem szünteti meg a mizériákat, amennyiben nem minden utas van abban a helyzetben, soknak meg kedve nincs, hogy a kocsiban étkezzék. Megszámlálhatatlan azon utasoknak száma, akik egy egész napi utazásuk alatt csak iarisznyáznak, noha szervezetük nagyon is megkívánja a meleg ételt. Még sem teszik meg, mert a vasúti vendéglős- figuránsoktól féltik kedélyüket és beteges gyomrukat— bizonyára alapos és személyes tapasztalat után. A kereskedelmi miniszter több ezerre menő alkalmazottainak mindegyikétől szigo- ruan és kérlelhetetlenül megköveteli, hogy szakmájában kellő jártassággal és képzettséggel bírjon. Megköveteli továbbá azt, hogy az utasokkal szemben még a legutolsó tar- gonczás is udvarias, előzékeny és szolgálat- kész legyen, különben fel is ut és alá is ut, kereshet magának másutt kenyeret. Csodálatos, hogy a kereskedelmi miniszterek alkalmazottaiknak egy tekintélyes csoportjára ezt a valóban humánus és jogos követelményt ki nem terjesztették, mi által úgy az állam, illetve a nemzet jó hírneve, mint a magyar vendéglősipar renoméja csak évtizedek kitartó is önfeláldozó munkája által kiköszörülhető csorbát szenvedett. A mostani kereskedelmi miniszterhez teljes es osztatlan bizalommal fordulunk, mint aki esküdt ellensége minden köpenyeg- forgatásnak és léhaságnak, hogy az eddig uralkodott szégyenletes állapotokat a haza, kereskedelem és magyar vendéglősipar szempontjából megszünteti és egy uj aerát inau- gurál. Baross Gábor nemzetfelvirágoztató eszméitől áthatottan saját hatáskörében minden lehetőt elkövet arra nézve, hogy a zöld szászok és a félkegyelmű rumunyok szándékos és rosszakaratú ferdítései alapján keletkezett nyugoteurópai, a magyar nemzetről alkotott fonák és nevetséges fogalmait megdöntse és a müveit külföld utazó közönsége közt általán uralkodó Betyárén- land fogalmát Cultnrland fogalmával helyettesítse. Mert hiábavaló az állomási főnök és a többi személyzet perfekt gavallér udvariassága és loyalitása, hiábavaló a legmesszebb menő, legszélsőbb szolgálatkészség és előzékenység, amely jelenleg az államvasutaknál dívik, — ha az éttermekben megbokrosodik a kedély és felháborodik a gyomor. Hiába. Utas embernél legbefolyásosabb tanácsadó a gyomor. Ez a legnagyobb, legbefolyásosabb és |legcsalha- tatlanabb filozófus. Ennek a kijelentésére hallgat úgy a honi, mint a külföldi utas. Ennek a nemzeti becsület és jó hírnév irtó manipulácziónak a szakképzett társak nevében akarunk véget vetni, midőn, ujfent kérjük a kereskedelmi miniszter urat, hogy általán ismert és becsült magyar hazaszeretetéből oly utasítással lássa el az üzlet- vezetőségeket, hogy a közeledő vendéglősvásár alkalmával csakis szakképzett vendéglősöket alkalmazzanak a saját területükön s fenhatóságuk alatt levő vendéglőkben. Hatványozott kíváncsisággal nézünk a döntő nap elé! Adná a magyarok nagy Istene, hogy szavunk ne legyen pusztában kiáltó szó! A szeszadó törvény módosítása. Lukács pénzügyminiszter a szeszadóra vonatkozó 1899. évi XX. t.-cz., valamint a szeszadó-pótlékra vonatkozó 1899. évi XXIV. törvényczikk némely határozmányainak módosítása tárgyában a képviselőház elé törvényjavaslatot terjesztett, melynek értelmében a szeszadónak az 1899. évi XX. törvényczikk 1. §-ában meghatározott tételei felemeltetnek és pedig a termelési adónak tétele 70 f-ről 90 fillérre, a fogyasztási adónak kisebbik tétele 70 fillérről 90 fillérre, a fogyasztási adónak nagyobbik tétele pedig 90 fillérről 1 korona 10 fillérre minden hectoliterfok (liter) alkohol után. Ennek megfelelően minden liter alkohol után engedélyezett adóvisszatérités 35 fillérről 45 fillérre emeltetik fel. A szeszadópótléknak az 1899. évi XXIV. törvényczikk 1. §-ában minden hektoliterfok (liter) alkohol után 30 fillérben megállapított tétele leszállittatik 10 fillérre. Ennek megfelelően a szeszadópótlék az 1899. évi XXIV. t.-cz. 4. §-a szerint engedélyezett visszatérítése esetében a visszatérítendő összeg 15 f-ről 5 f-re, illetőleg 30 f-ről 10 f-re szállittatik le. Ezek a módosítások azért szükségesek, mert az 1899. évi szeszadótörvények Ausztriában, az ott fenforgott viszonyok miatt életbeléptethetők nem voltak, már pedig a fogyasztási adók a két államban egyforma elvek szerint állapitandók meg. Fizető- és föpinczérek nehézségei Magyarországon! Sajnos, hogy panaszkodnom kell a magyar viszonyokra, de ha meggondolja az ember, szive szakad a mostani fizető és fő pinczérek küzdelmein; mert nem elég az, hogy már úgy is sokan vagyunk és rendes üzletet nem kaphatunk, a fizetéseket is leszállították a főnök urak és ha százalékot is kapunk, akkor annyi kiadást követelnek tőlünk, hogy alig marad keserves keresetünkből, melyért reggeltől éjfélig ugrálunk. És e mellett sokszor, hogy legyalázzák azt a szegény pinczért legcsekélyebb hibájáért is. Egy pinczérnek, legyen az bármilyen inteligens modorú, legyen bármennyi pénze is, de azért nincs tekintélye senki előtt; pedig ő is csak ember, teremtménye az Istennek. Sokszor úgy szólítják a pinczére- ket, a hogy jó gazda a kanászát sem. Na, de már ezen egyhamar nincs segítség, tehát el kell szenvednünk, ha ezen a keserű kenyéren akarunk tengődni. Ennél nagyobb baj, valóságos veszedelem a fizető és főpinczérre a nagy hitelezés. Minden városban 40 százalék az olyan vendég a vendéglőkben és kávéházakban, a ki a szegény pinczérre utazik, eszik-iszik púira, a pinczér bőrire. Ha ez nem ad, megint csak a szegény pinczér kára; mert megharagszik ekkor az a bizonyos vendég és addig bujtogatja a főnököket, mig a fizető pinczért ki nem dobják a helyéből, hogy másik pinczér jöjjön, akit megpumpol- hat nagymennyiségű adóssággal. Ha megengedi a pinczér az ily vendégjének, hogy hozómra, czédulával fizessen minden étkezésért és könnyelmű mulatságáért, ekkor bizony a czédulákat halomra halmozza. Ha kéri a pinczér követelését, az ilyen vendégek halasztják, hagyják a fizetést, bolon- ditva a pinczért: ekkor, akkor fizetem! És muszáj neki továbbra is hitelezni, mert, ha nem, képes letagadni a már adottat. Mikor már tovább nem bírjuk és beszüntetjük a hitelt, kérjük, hogy fizessen; mert ha nem fizet, bepereljük. Ám ezek még sem fizetnek. Ha bepereljük, vagy csak be- 1 perelnők, a törvénybiró máris azt mondja: minek adott nékik. Ő nem fogadhatja el a port, mert most csak három forintig hajtja be a törvény a korcsmái adósságot, akkor is csak úgy, ha a vendég a három forintból étkezésre is költött. Na tessék, ennyit ér a pinczér tulajdona, ennyit a vendégek becsületszava: előbb igér, aztán tagadja, a pinczér előre nem láthat az ily vendég zsebébe és szivébe, mert ha tudná az ember, kiben mi lakik, az ily vendég nem lenne addig kiszolgálva, mig előre nem fizetne. A hitelmizériának sok vendéglős és kávés is oka, hogy a pinczérje annyit vészit, mert nem kellene engedniök, hogy hitelezzen, de a legtöbb esetben ő mondja, hogy muszáj hitelezni és ilyenkor felelősséget is vállal a hitelért; de mikor arra kerül a sor, hogy a megszökött, vagy fizetni nem tudó, nem akaró vendég számláit a főnök urnák át akarjuk adni, ekkor igy érvelnek a főnök urak. ha pinczér, hát kasz- szálja be, a mit hitelbe adott; azért tart főpinczért, hogy az felelős legyen mindenért. Pedig nem azért dolgozik és fárad az a szegény pinczér, hogy ezek a könnyelmű urak mulassák el keserves keresetüket, de még azért sem, hogy némely főnökök parancsára, az ő javukra szórják a pénzt a tisztelt vendégek kényes, telhetetlen gyomrába. Engem is már egyszer igy vezettek félre, tettek tönkre a rossz emberek. Már én 1899. október 1-étől vagyok mostani üzletemben, de ez időből múlt augusztusban elcsaltak egy alvidéki nagy városba, bár itt a mostani üzletemben nagyon meg voltam elégedve; de a sok hízelgés és a sok Ígéret félrevezetett és gondolva azt, ha a ke- csegtetés mind való, ott nagyon jól fog menni nekem. El is küldtem 40 korona előleget az üzletet lefoglalni; megérkezésemkor pedig letettem a követelt 300 korona óvadékot. Ekkor megfigyeltem az üzletet és úgy láttam, hogy nem vezettek félre. De már a második este jött több társaság, a melyeknél már több nagyobb számla fize- tetlen maradt, de a főnököm jót állott értük, azzal az Ígérettel, ha meg nem fizetnek, ő fogja kifizetni. És mindennap igy történt. Sokszor még parancsszóra kellett adnom hitelt és ha nem akartam adni, igy förmedt rám : én vagyok-e a gazda, vagy maga? Ki parancsol az üzletben? Mikor ő ezt mondja: adhatok, ez biztos pénz. így jöttek össze a számlák 30, 40, 50 koronájával 600 koronáig, de csak mind az én részemre; mert énnékem ki kellett fizetnem naponta a lózungot, de nékem tartozott az a sereg vendég, a kik mindig a pinczérekre utaznak. De hisz én azt sem tudtam, kinek adtam hitelt, hisz nem ismertem senkit. Én csak mindig a főnököm szavára adtam. Olyannak is adatott hitelt, a ki elszökött a pénzemmel. A 600 korona hitelből egyszer kasszáltam be 100 koronát, a többi összegre, bizony várnom kellett. Nem bírtam pénzt kapni tőlük. Mégis vártam nagy bizalommal a fizetést főnököm biztatására három hónapig. Ekkorra elfogyott a türelmem, de még jobban megnőtt követeléseim összege. A főnököm, a helyett, hogy fizetett volna, még az óvadékomat is lefogta a ki nem fizetett lózungban. Ekkor láttam, hogy itt veszve vagyok, 650 koronám oda. így csapott be a főnököm. Ügyvédhez mentem, azt a tanácsot adta, menjek el rögtön az üzletből. Ha a gazdám visszatartja az óvadékom, én is fogjam vissza a,lózungból az ennek megfelelő összeget. Éppen nálam lévén 260 korona, azt nálam tartottam. Orvosi bizonyítvány alapján szemeim gyengesége miatt rögtön ki kellett lépnem az üzletből. Meg
