Vendéglősök Lapja, 1901 (17. évfolyam, 1-19. szám)
1901-04-20 / 8. szám
4 Vendéglősök Lapja 1901 április 20. is tettem. Este V28 órakor odamentem a kávéházba leszámolni. Nékem kellett volna fizetnem 240 koronát lózungban de nékem künn volt 680 korona követelésem, a miért jót állott a gazdám. Összeírva, név szerint át akartam adni a számlákat a lózung fejébe, de ő nem fogadta el. Azt mondta, hogy ő nem ismeri őket; miért adtam nekik hitelbe? 0 azért tart főpinczért, hogy az adósságokat kasz- szálja és ő a holmimat és a munkakönyvemet ki nem adja addig, a inig ki nem egyenlítem a lózungot. Pedig 600 korona kaucziómra csak 260 korona volt nálam; a többi és egész keresetem mind ki volt hitelezve. Ekkor én nem szóltam semmit, elmentem egy másik szállodába aludni. Már reggel jött értem a volt gazdám és a bizton, mintha tudja Isten, mit tettem volna, raboltam vagy gyilkoltam volna. Egész gorombán szólítottak föl, hogy fizessem ki a hátralevő összeget; mert ha nem fizetem, lezáratnak. Én bizony, mentem igazságot keresni biztoshoz, kapitányhoz, de hiába. Sehol sem pártoltak. Panaszomat nem fogadták el, pedig tanúim is voltak arra, hogy a főnököm parancsára adtam a hitelt. Hiába, ki kellett fizetnem a visszatartott 260 koronát és igy kaptam ki a holmimat és a könyvemet. Tisztára tönkre mentem. Három hónap alatt elveszítettem 650 korona készpénzemet. És ezt csak a főnökömnek köszönhettem és a megvesztegetett igazságszolgáltatásnak, melyet a gazdám a maga részére hajlított a biztos és kapitány urnái számtalan üveg somlai borok. Justitiánál tehát nem volt mit keresnem. Még egy hétig ott maradtam pénzemet összeszedni. 650 koronából összeszedtem 50 koronát. A többit most is fizetik. Ki megszökött, ki letagadta, de legtöbbet a volt kedves főnököm lebeszélése téritett el a fizetéstől. Azt mondta, hogy nekem ne fizessenek ! Na, igy jártam én és igy jár az országban több fizető és főpinczér. Ezért nem mehetünk semmire sem. így megyünk egy- másután tönkre, mégis sokan azt mondják: a lumpolás és kártyázás teszi tönkre a pin- czéreket. Igaz lehet ez talán a pinc/érség egy 50°/o-ra, de a ki, mint én, ilyesmit kerül, a ki kerüli a kicsapongó életet, azt csak a hitel teszi tönkre; mert nincs pártfogónk, nincs tekintélyünk és még a törvény is eláll tőlünk és hágy minket kizsarolni némely’ főnököktől és a föntnevezett vendégektől. (Tata.) . Takács József. Egynémely „utazók“ ellen. — Panasz. — Budapesti, bécsi és más egyéb utazók most szokásba vették, hogy a vidéki szállodákban a szobaárak leszállítását követelik, százalék-engedményt követelnek és ha esetleg valamely szálloda nem enged, úgy a szállodást hoykottal fenyegetik és mesterségesen kerültetni akarják a szállodát. Itt volna tehát az ideje, hogy a vidéki szállodások tömörüljenek és egységre lépjenek olyformán, hogy a rendes szoba árlapból 15 °/o engedményt csak azon utazóknak adjanak, kik igazolják, hogy ők valósággal azok, mert most már számtalan utas visz- szaél ezzel, aki nem is utazó s csak becsapja a vendéglőst mikor magát utazónak mondja, sőt hogy ezt elhitesse, a szobapin- czér megtévesztésére egy pár czéges bori- tékot és levélpapírt fektet a szobájának asztalára és még azt is megteszi, hogy tudakolja, hogy ez s ama czég hitelképes-e ? Ha pedig a pinczér igazolványt kér, úgy kész a panasz a pinczér ellen és az ilyen lelkiismeretes pinczért rendesen elbocsájt- ják az üzletből. Amellett fájdalom, ma sok olyan utazó is van, aki főnökétől 10 koronánként kapja az utravalót és rendesen a főpinczérek becsapásával szokott a szállodából távozni. Ezen mizériák megszüntetésére ezen egységes u/o engedmény pompásan beválna. Akkor megszűnne azon sok mindenféle kifogás is, hogy a szoba nem eiég nagy, nem utczai, nem az első emeleten van stb. Elég humánusak a vidéki szállodások és vendéglősök már akkor, mikor az utazók egyletének % engedményeket külön is adnak a rokkant alap javára. Hja, de hát ilyenkor látni, hogy milyen baj az, ha a szállodásom és vendéglősök közt nincsen sem összetartás, sem üzleti egyezség. Pedig ezer meg ezer korona vész el igy. Jó lenne ezen ügyet a legközelebbi kongresszuson felhozni, megvitatni és érdemleges határozatot hozni. Alkalmilag a tekintetes Szerkesztő ur engedelmével le fogom írni az igazi „Vigécz'-nek a viselkedését, megérkezésétől az elutazásáig.*) Darázs. A délelőtti kártyázásra vonatkozó tilalmas rendelkezés törlésének kieszközlése tárgyában, folyó évi márczius hó 22-én, Gundel János, Glück Frigyes és Némái Antal székes fővárosi bizottsági tagok a polgármestereknél és az összes székes-fővárosi tanácsosoknál eljártak és előterjesztve az erre vonatkozó kérelmet, mindenütt kedvező Ígéretet kaptak. A küldöttség egyszersmind az alábbi Írásbeli kérelmet nyújtotta át a tanácsosoknak: „A fogadó, vendéglő, korcsma, sörház, kávéház, kávémérés és pálinkamérési iparok gyakorlása tárgyában készült szabályrendeleti tervezet 23. §-a a vendéglőkre és a 30. §. értelmében a kávéházakra nézve is ezeket tartalmazza: „Ezen üzlethelyiségekben, a délelőtt folyamán, reggeli 6 órától déli 12 óráig mindennemű kártyázás szigorúan tilos. Ez a rendelkezés az érdekelt üzlet- tulajdonosokra nézve szerfölött sérelmes; fontos anyagi érdekeket érint; mélyen belenyúl a nagyközönség magánjogaiba, korlátozza az egyéni szabadságot; az üzlettulajdonosokat és a közönséget a rendőrség zaklatásainak szolgáltatja ki és mindezek mellet a kívánt czélt sem éri el, mert a délelőtt folyamán mással is lehet szórakozni. Az alulírott bizottsági tagok, egyszersmind az érdekelt ipartársulatok képviselői, arra kérik tehát Nagyságodat, hogy a tervezetnek a tekintetes Tanács előtti tárgyá- lásánál, az idézett rendelkezés kihagyása mellett állást foglalni kegyeskedjék. Kiváló tisztelettel Budapest, 1901. évi márczius 22-én. Gundel János s. k. Glück Frigyes s. k. Némái Antal s. k. Adakozzunk a szenvedőknek! Az Aradon felállítandó Kossuth-szobor- alap gyűjtő-bizottságának elnöksége meleghangú levélben kereste föl Ihász György szerkesztőnket annakképviselőjelöltsége alkalmából tolmácsolva a Dizottság hazafias üdvözletét. Egyben az alábbi felhívást mellékelte vendéglős iparosainkhoz, melyre kartársaink figyelmét felhívjuk: *) Ha tárgyilagos lesz, minden túlzás nélkül, közérdekű és érdekes, örömmel elvárjuk. Szerk. ,,A humanizmus és felvilágosodás korszaka megismertette az örökön fejlődő emberiséggel törekvésének sajnálatos hátrányait is, a haladás szülte technika feltartózhatlan térfoglalása által, a kézimunkások mellőzése következményét: a proletár izmust. Megszűnt az idő, midőn szegényember kisiparos családjáról gondoskodhatott, ha pedig a halál ragadta ki övéi közül a keresőt, itt marad a nyomor, a kétségbeesés. E keserves igazság teremti meg a jótékony intézetek légióit, szüli a gyakorlati eszméket, miként lehet a különben veszendőbe menő értékeket a szükséget szenvedő emberiség javára hasznositani. E nagy feladat szolgálatában határoztuk el mi is, hogy az értékes folyadékokat tartalmazó palaczkok ón-lemezeit (Staniol) gyűjtjük, azokat értékesítjük, hogy az érettök nyert pénzzel szenvedők fájdalmán, nélkülözök szükségén segíthessünk. Éelkérünk mindenkit, üzletében és hatáskörében oda hatni méltóztassék, hogy minél nagyobb eredményt érjünk el, annál hatékonyabban teljesíthetjük emberbaráti kötelességeinket. Adományokat helyiségünk: a „Jó- pásztor1'' vendéglőbe küldeni szíveskedjenek, vagy oda vett értesítésre annak átvételéről gondoskodunk. A jótékonyság nevében ismételjük kérésünket Az aradi első Kossuth-asztaltársaság. Grósz András és neje. (Mai képünkhöz.) Egy fiatal vendéglőspárt mutatunk be mai képünkben olvasó közönségünknek. Grósz András fiatal kora daczára már régi jó ismerős iparunkban. Kevés ember van, aki iparát olyan lelkesedéssel szolgálná mint ő. Él, hal a vendéglős iparért és mint ilyen iparunknak leglelkesebb tagjai sorába tartozik. Ifjú neje Farkas Lujza úrnő azonban csak egy hete, hogy férjét boldogította kezével. Azonban Grósz András benne méltó élettársat talált. A vendéglői szakmában a kedves ifjú úrnő már teljes jártassággal bírt, mikor belépett új otthonába, ahol legjobban az a konyha dicséri őt, a melyet a legtávolabbról is örömmel keresnek föl, hogy Ízletes adagjaiban részesüljenek. Az ifjú vendéglőspár ez idő szerint itt Budapesten a VII. kér. Akáczfa-utcza 11. szára alatti vendéglő tulajdonosa. A kitűnő bor és a jó konyha élénk üzleti forgalmat csinál a kedves, otthonos vendéglőnek. Grósz András 1868-ban a veszprém- megyei Bakony-Magyar-Szentkirályon született, derék magyar rkath. szülőktől. Iskoláit bevégezvén, csakhamar a pin- czéri pályára lépett. Előbb mint borkezelő, majd mint kiváló szaktudással rendelkező pinezemester 11 éven át Sturm Józsefnél volt alkalmazásban. Sturm, a kiváló vendéglős valóságos rokoni ragaszkodással viseltetett derék tanítványa iránt. E hó 14-ikén vezette Grósz András oltárhoz Farkas Lujza urhölgyet, a kedves szeretetreméltó, ifjú úrnőt. Esküvőjük az erzsébetvárosi rkath. templomban ment végbe, a hol a násznagyi tisztet Sturm József és Rubás János vitték. Grószról, mint kiváló szakemberről, meg vagyunk győződve, hogy ő iparunknak dicsőségére fog vállni s a kedves ifjú párnak igyekvéséliez, szakismeretéhez, szorgalmához csak sok sok szerencsét kívánunk.
