Vendéglősök Lapja, 1901 (17. évfolyam, 1-19. szám)

1901-02-20 / 4. szám

1901. február 20. Vendéglősök Lapja 9 bail mesterséges bornak forgalomba hozatala által elkövetett kihágásért egyenként 600 korona pénzbüntetésben, nem fizethetés esetén egyen­ként 30 napi elzárásban, továbbá összesen 1271 korona 70 fillér egyetemleges megfizeté­sében, valamint a netaláni még felmerülendő költségeknek egyetemleges viselésében ma­rasztalta el, az I. fokú ítéletben részletesen felsorolt bor sóval denaturálandó és Buda­fok község szegényalapja javára értékesí­tendő, végül még a hiányzó bor értéke fejében 1908 korona összeg ugyancsak Buda­fok község szegény alapja javára megtéri- tessék. A bor veszedelme. Jules Huret tollából érdekes közlemény látott ezen tárgy­ban napvilágot a párisi „Figaró“-ban. E szerint Bordeauxban az 1900. év óriási bor­szürete miatt panaszkodnak az ottani bor­termelők, annál inkább, mivel az előző évek is nagy termést mutatnak fel. Gironde évi átlagtermése 272 millió hektoliter, mig az 1900. évi 5 millióra tehető. Igaz ugyan, hogy ennek ellenében évenkint mintegy 6 millió hektoliter Bordeaux-bor kerül ezen vidék­ről forgalomba, ami a termelést túlhaladni látszik, de a valóságban ez nem igy van. Az óriási mérvű borhamisítás nem kívánja a nagy termést, mert csak hogy egy esetet említsünk : Egy borkereskedő czég vásárolt egy termelőtől Margauxban egy kis hordó bort. A postánál fiókot bérelt és szétküldött prospektusokat, árjegyzékeket, faktúrákat, stb., melyeken egy várkastély volt látható körülvéve szőlőhegyekkel. Szétküldött vagy 100,000 levelet, persze mind margaux-i postabélyegzővel és ajánlotta borait a leg­nevetségesebb árakon. Persze a megrendelt borokát mind abból az egy hordócskából szállította. Nem is igen kapunk már borde- auxi bort, mert a termést nagyobbrészt visszatartják a termelők és túlnyomóan hamisított kerül a forgalomba, olyannyira, hogy a franczia orvosok már nem merik betegeknek a bodeauxi bort ajánlani. Spirituszszagn hordók kezelése. Ha olyan hordóba akarunk bort tölteni, amelyben azelőtt rum, vagy más eféle szeszes ital volt, meg kell először szabaditanunk a benne levő spirituszszagtól. Oldjunk fel e czélra 1 kiló puha szappant és 100 gr. hamuzsirt 10 liter víz­ben. Ezt az oldatot forraljuk fel s azután forró állapotában töltsük a hordóba, ennek minden hectoliter tartalmára egy liter oldatot számítva ; hogy a folyadék kifutását illetve kirobbanását megelőzzük, csak gyengén szabad az aknanyilást bedugnunk. Ezt az eljárást, ha a szükség úgy kívánja, másnap megismételjük, azután a hor­dót alaposan kiöblítjük vízzel, majd 50 fokos szeszszel. Az eredmény kifogástalan lesz. Szokás még az ilyen hordókat a most elmondottakon kívül úgy is kezelni, hogy 5 liter vízből, 6 liter sósavból és 1 kiló pyrolusitból készített folya­dékot öntenek bele s aztán a hordót sok vízzel jól kimossuk. A párisi vitái;kiállítás mérlege nagy­ban és egészben már elkészült s kedvezőbb, mint minőnek vélték. A bevételek kerek 114 millió, a kiadások 117 millió frankra emelked­nek; a 3 millió deficzitet az államkincstár fedezi. Igazolásul felhozzák, hogy az eredmény sokkal kedvezőbb lett volna, ha különböző, előre nem látott kiadások terhe nem nehezült volna a kiállítási pénztárra. így például a hadügyi és íi tengerészeti miniszterek megtagadták a hadügy, illetve tengerészek részére felállított csarnokok költségeinek fedezését. A bevételek főtételei ezek: belépőjegyekért 60.000,000, állami és városi szubvenczió 40.000,000, iparvállalatok hozzájárulásai 1.500,000, külföldi kiállítási bi­zottságok teljesítményei 2.000,000, bérbevételek 9.000,000, különféle bevételek 2.000,000 frank. A kiadási főtételek a következők : igazgatási költ­ségek: 8.500,000, építési munkálatok 90.000.000, üzemköltségek 13.000,000, különböző kiadások 5.000,000 frank. Ezekkel szemben az 1867-iki párisi világkiállítás bevételei 27, kiadásai 23 millió frankot, az 1878-iki kiállítás bevételei 23, kiadásai 55 millió frankot, végül az 1889-iki kiállítás bevételei 49 millió, kiadásai 41 millió frankot tettek ki. Sózott vaj. A hollandi vaj általában sózott. A sózást rendésen maga a termelő, eset­leg azonban gyár végzi. Sótlan vajat, amit mi irós-vajnak nevezünk, Hollandiában alig lehet találni, legfölebb faluhelyen, mert a gazdák maguk rögtön besózzák a vajat tartósságának emelése czéljából. A sózott vajnak különben meg van az a kettős előnye, hogy izéről nem lehet a frisseséget vagy kezdődő avasságot megérezni, vagy legalább is nem olyan bizton­sággal, mint a sótlan vajon. Az ízlés érzékét tehát a vajnak megbirálásánál a szaglással kell helyettesítenünk s a szaglás utján történő kós­tolást épp azért általánosan gyakorolják úgy Hollandiában, mint az észak-német, dán és svéd piaczokon is. A cognac ? A németországi tápszerche- mikusok drezdai kongresszusán hozott határozat folytán múlt hó 8-án Berlinben a kongresszus kiküldött bizottsága értekezletet tartott s ez ér­tekezlet a többek közt a cognac elnevezés, illetve fogalom meghatározására vonatkozólag a hatá­rozatokat hozta : 1. Cognac a bor-lepárlás segít­ségével előállított pálinka-ital. 2. Az olyan cog­nac, mely azt a látszatot keltő elnevezés alatt jut forgalomba, hogy tiszta bor-párlat s igy alkoholtartalma csak a bor, vagy törkölybor le­párolása utján keletkezhetett, az értekezlet hatá­rozata szerint csak „Cognac-Weinbrand“ néven lenne nevezendő. 3. A cognac legalább 38 tér­fogat százalék alkohol s csak 2 gramm czukor- s l-5 grammnál nem több czukormentes kivonat- tartalommal bírhat cm.-énként. Gliczerint adni édesítőül a cognachoz nem szabad. Festőanyag csak az lehet, ami a természetes' hordókezelés s égetett czukor utján hozzá kerül. 4. A „gyógy - cognac“ néven forgalomba hozott cognac a német gyógyszerkönyv szabványainak kell, hogy megfeleljen. 5. A cognachoz hasonló olyan italok, amelyek mesterséges essencziák és aether-fajok, vagy aethertartalmu olajok segítségével készül­nek, „mii-cognac“ néven jelölendők. 6. „Franczia- cognac“ megjelöléssel, vagy ennek a fogalom­nak megfelelő czimen Németországban csak oly cognac értendő, mely tényleg Francziaországból származik s eredeti minősége megváltoztatva nincsen. Megfelelő elnevezés alatt árusitandók a más külföldi országokból importált cognacok is. A fogyasztási adójövedelem 1899­ben. A pénzügyminisztérium a napokban tette közzé a fogyasztási adók 1899. évi pénztári eredményéről — illetve végleges leszámolásáról — szóló kimutatásokat, amelyekből kitűnik, hogy az indirekt adók bevételei 1899. évben — az előző évihez képest — egészben véve 49,466 írttal kisebb összeget eredményeztek. Ha az egyes adók eredinényeitvizsgáljuk: 16,672 forint­nyi emelkedés mutatkozik az élesztőnél, 3111 frt az ellenőrzési dijaknál, 725,432 frt a bor- fogyasztási adónál, 101,755 forint a husadónál és 425,463 forint a czukortermelési adónál; összesen tehát 1.272,433 forint volt az emel­kedés ezeknél a fogyasztási adóknál. Ennek ellenében csökkenés mutatkozik: a szeszadónál 886,679 forint, a sörtermelési adónál 122,516 és az ásványolajoknál 312,704 forint, vagyis össze­sen 1.321,899 frt. Okos szándék. A borhoz felhasz­nált czukor adómentesítését megszüntetni szándékozik a franczia pénzügyi kormány azon oknál fogva, mert ezen adómentesség nagyban hozzájárul a borhamisitáslioz. Az angol söradó reformja. Az angol mezőgazdasági kamara azt kivánja, hogy a söradó aként reformáltassék, hogy az árpa, maláta és komlósör adója leszál- littatván, még egyszer annyira emeltessék azon sör adója, melyben más helyettesitő anyagok is vannak. E czélból a korcsmáro- sok és sörfözök köteleztessenek a sörnek min­den anyagát bevallani, hogy a főzőkönyvben és a parlamenti kimutatásokban külön rova­tokban legyenek a helyettesitő anyagok ki­mutathatók. Van még hűség! Parisból Írják : Négyezerháromszáz iparos munkás és ke­reskedői alkalmazott nevét közli a hivata­los lap egyik utóbbi száma, a kiket har- mincz esztendős szolgálatuk elismeréséül a kereskedelmi miniszter éremmel tüntetett ki. Francziaországban régóta szokásban van a kitüntetéseknek ez a fajtája s eddig kö­rülbelül 75000-en kaptak ilyen érmet. Ez mutatja, hogy mennyien vannak, a kik so­káig szolgálnak egy gazdánál, mert az ér­met csak olyan iparos, munkás és keres­kedői alkalmazott kapja, a ki harmincé esz­tendeig egyfolytában szolgált egy gazdánál. Az érem átmérője 27 milliméter s az egyik oldalán a köztársaság képe látható, a má­sikon pedig ez a jelige: Becsület és Munka. — Sajnos, hogy nem tudhatjuk, vájjon volt-e és hány a kitüntettek között a mi szak­mánkhoz tartozó? A gönczi hordó. A „Borászati La­pok“ írja: A tokaj-hegyaljai szőlővidéknek nagy fejtörést okoz az, hogy boraik régi hírnevét minden uton-módon megóvják. Nagy dolog ez, ha meggondoljuk, hogy hány élősdi és kapzsi ember iparkodik a tokaji bor ősi hírneve révén jogtalan ha­szonra szert tenni. A minap gyűlést tartot­tak Sátoralja-Ujhelyen a tokaj hegyaljai szőlőbirtokosok s ezen az ülésen igen életre való eszme merült fel: az, hogy a Tokaj- Hegy alján csakis az úgynevezett gönczi 136—140 literes hordóba szüreteljék a bort s idegen, vagy házasított bort tilos legyen ilyen hordókban tartani. Ezekre nézve leg­alább is a 200 literes, vág}7 azon felüli hor­dók kötelezők. Ha meggondoljuk, hogy úgy a kereskedővilág, mint a közönség nagyon is ragaszkodik egyes külsőségekhez és a Tokaj-Hegyaljának már régi specziálitása a gönczi hordó, ennek a javaslatnak a tör­vényre emelése valósággal védjegy hatás­sal bírna és mindenki nyugodt lélekkel venné azt a tokaji bort, amit gönczi hor­dóban adnak. De az is bizonyos, hogy ugyan­csak szigorúan kellene ellenőrizni a gönczi hordók tartalmát is, mert mégis csak a bor a fő s nem a hordó. Hogyan vásárolnak Amsterdam­ban? Amsterdamban nincsen központi vásár- csarnok, sem nyílt élelmi piaez az egy halpiacz, jobban mondva csarnok kivételével. Az az álta­lános és kitünően szervezett rendszer dívik, hogy még a krajczáros bevásárlásokat is a leg­elegánsabb, mint a legegyszerűbb üzletekből minden borravaló és spekuláczió nélkül a vevő lakásába ingyen hazaszállítják. A háziasszonyra nézve ez a berendezés természetesen igen elő­nyös. Korán reggel megkezdi a tejesember a házalását kis targonczájával, őt követi a pék, majd a zöldségárus, majd a megrendelt vajat, halat, gyümölcsöt adja be mindmegannyi ember s talicskájával viszi házról-házra. A mészáros- és henteslegény egy jó felhúzott óra pontosságával álit be átvenni a napi husszükséglet rendelését s egy óra múlva a kívánt húst elhozza. Nálunk is nagyon jó volna, ha rendszeresítenék az élelmi szerekkel való házalást. Ez nagy kényel­mére lenne a közönségnek és sok családnak adna kenyeret. Legkiválóbb hazai ásványvizek: Szolyvai Lnbi Erzsébet, Polenai Megrendelhető az uradalmi ásványvizek bérlöségénél Szolyván, (Beregmegye). Budapesti főraktár: Kerepesi-ut 11., I. em.

Next

/
Thumbnails
Contents