Vendéglősök Lapja, 1901 (17. évfolyam, 1-19. szám)
1901-02-20 / 4. szám
1-901. február 20. Vendéglősök Lapja rési 'és italelárüsitási üzleteli záróárújának orszáfjós törvény nyel való rendezésére irányuló Jcérésöket sem, mert a záróórák egységesén nem szabályozhatók, minthogy azok megállapításánál első sorban a helyi viszonyok irányadók. A beadvány hetedik pontjában előadott kérelmet, hogy t. i. a vendéglős-ipar a képesítéshez kötött iparágak közé soroztassék, a kereskedelemügyi m. kir. minister ur ezúttal sem találta teljesíthetőnek, mert, mint azt már az 1898. évi harmadik országos vendéglős kongressus ily irányú felterjesztése alkalmából Budapest székesfőváros közönségéhez 1899. évi április hó 19-én 7380. szám alatt intézett leiratában is kijelentette, az 1884. évi XVII. t. ez. 4. §-a értelmében a törvény korlátain belül képesités igazolásához csakis a kézmives-természetü iparágak köthetők, már pedig a vendéglői ipar nem tekinthető oly mesterségnek, mely kézműves-jeleggel hirna, s mely csak hosszabb gyakorlat utján volna elsajáitithoió. Budapest, 1901. év január hó 17-én. Gaszner. Nem bíráljuk ezt a miniszteri „végzés“-1 stylus szempontjából, hisz ezen minden épérzékü magyar a mi tuszkolásunk nélkül is eléggé boszan- kodik. A végzés logikátlan, légből kapott indokait azonban megjegyzés nélkül nem hagyhatjuk. A mi kérelmünk 1. pontját, a kizárólagos regále-bérletek eltörlését illeti, hát igaza van a végzésnek, hogy az 1895/ év végével a kizárólagos bérlet névleg megszűnt, de hogy ez a megszűnés csak látszólagos, hogy a regále leplezett alakban, illetőleg mo- . dern köntösben még mindig a nyakunkon van, ezt ha nem is tapasztalnék, kitűnik, á „végzésí; eme kifejezéséből : „Ezt a kérést a boritaladó hasznosítási rendszerére vonatkozónak kell tekinteni. “ • Ahá! tehát a regále, a kizárólagos bérlet most már „a boritaladó hasznosítási rendszere “ E névmagyarosítás ellen nincs kifogásunk, csak azt kérjük, hogy ez a rendszer a nép javára a méltányosság kaptafájára üttessék. Még szomorúbb világot vet a kormány felfogására a végzés ama kijelentése, hogy a bor- és söradó tetemes leszállítása azért nem teljesíthető, mert ez fogyasztási adórendszerünk gyökeres átalakítását tenné szükségessé. Persze, hogy persze. Hiszen azért terhes-az adó, azért veszélyezteti a nép jólétét; mert hát ez a rendszer rossz, ez a rendszer megváltoztatandó. Azt hisszük, hogy nem a nép van a törvényért, hanem a törvény a népért. Ha a törvény a nép romlásának az okozója, úgy nem a népet kell elveszíteni, hanem a rossz törvényt kell eltörölni. Még az abderai kormányzók is igy gondolkodtak. ’ A mi a pálinkamérések engedélyezését illeti, hát a valóságban ez sem | fest olyan szépen, mint itt a „végzésiben, mert subjectiv felfogásra van bízva, hogy „hol kívánatos és szükséges“ az engedélyek megtagadása. Hogy kívánságunk 3. pontja, vagyis az, hogy a pálinkamérések üzemideje a reggeli órákra szorittas- sék, osztályérdek volna, tarthatatlan ráfogás; mert ez az egész nemzet közegészségi és közerkölcsi érdeke. A végzésnek az az állítása is sophistikus, hogy a borhamisítás akadályozására nem kell egészségügyi rendőrség; mert hát ilyen rendőrség mellett sem válnék lehetetlenné a borhamisítás. A rablás, gyilkosság sem lehetetlen, mégis van policzia. A záróórák országos törvénynyel való, egységes rendezését semmikép i sem gátolják a helyi viszonyok és tekintetek; mert a mi nem veszedelmes Budapesten, nem lehet veszedelmes Piripócson sem. A mi a képesités megtagadásának azt az indokát illeti, hogy a vendéglősipar nem „kézmüves-jellegü“, hogy nem olyan ipar, a mely csak hosszabb gyakorlat utján volna elsajátítható, merő képtelenség. A „kézművesség“ eritériuma máig sincs megállapítva, azt pedig, hogy a vendéglősiparhoz szükséges jártasság elsajátításához mennyi gyakorlat kell, csak a szakemberek tudnák meghatározni, nem pedig a minisztérium hivatalnokai. Ezek rövidre fogott megjegyzéseink a pénzügyminiszter „végzésf-éve. Most már csak az a kérdés, hogy a kormány visszautasítása után mit tegyünk ? Letegyünk érdekeink további védelméről, vagy ne? Semmiesetre sem. A „végzés“ lappáliái mutatják leginkább, hogy ! remélhetünk s ha kitartón tovább küzdünk, jogos, az egész közérdekre üdvös törekvéseink sikere . el nem marad. Mi küzdeni fogunk! A budapesti munkaközvetítő intézet. Hogy a munka-kereslet és kínálat könnyen egyenlítődjék ki s pénzbe ne kerüljön, a székesfavá- ros támogatásával a kereskedelmi minisztérium : ingyenes munkaközvetítő intézetet létesített Budapesten. ' Az intézet nagy buzgósággal igyekezik megfelelni nagy feladatának, mint eZt Létay igazgató ur ő méltóságának hozzánk intézett, következő levele is bizonyítja: 99. szám 1901. Tekintetes Szerkesztőség! A becses lapja által képviselt ipari munkások érdekét lehetőleg előmozdítani egyik főtörekvése a Tekintetes Szerkesztőségnek és ugyanezen czélt szolgálja az intézet is, midőn oda igyekszik, hogy megfelelő munkást küldjön azon gyár^vagy mesternek, kinek arra sziik- * sége van. 3 Ez okból már eddig is a munkáspiacz állásáfa vonatkozó heti kimutatást bátor voltam I a Tekintetes Szerkesztőségnek megküldeni és annak indokát, hogy a Tekintetes Szerkesztőség azt kivonatilag is csak ritkán közölte, abban vélem találhatni, hogy az említett kimutatás nem oly időben jelenik meg, hogy az becses lapjában még helyet találhatna s talán abban is, hogy a kimutatás valamennyi iparra kiterjedvén, abból azon adatok, melyek a Tekintetes Szerkesztőséget érdeklik, csak fáradsággal kereshetők ki. Úgy a munkaadók, mint a munkások érdekében szívesen volnék hajlandó ezen akadályokat akként elhárítani, hogy a Tekintetes Szerkesztőségnek azon adatokat, melyek a Tekintetes Szerkesztőség által képviselt iparra vonatkoznak, azon napokon szolgáltatnám, melyeken azt a Tekintetes Szerkesztőség becses lapjának megjelenési idejére való tekintettel kívánná, Bátor vagyok azért kérni, szíveskedjék velem közölni, hogy hajlandó lenne-e a Tekintetes Szerkesztőség a munkás-piacz állására vonatkozó adatokat, azon iparra nézve, melyet becses lapja képvisel, közölni és igenlő esetben szíveskedjék velem tudatni, mely munkás-nemekre nézve kívánja a mnnka-kereslet és kínálat közlését és mely napokon; valamint azt is, hogy délutáni hány órára és mely czimre és hova lennének ez adatok küldendők. Az érdek kölcsönösségénél fogva reményiem, hogy a Tekintetes Szerkesztőség kérésemnek mielőbb eleget tenni szives leend. Budapesten, 1901. január hó 23-án. Tisztelettel Létcty L. ny. miniszteri tanácsos igazgató. Mi' teljes készséggel és hivatalos tisztelettel adtuk meg a kívánatos választ, most tehát szaktársainkhoz, á főnökök és alkalmazottakhoz intézzük szavunkat. Mindazok, a kik iparunk terén akarnak munkát találni, forduljanak a „Budapesti munkaközvetítő intézetthez, (VIII., Jőzséf-körut 36.), valamint forduljanak oda a főnökök is, bárminő munkásra van szükségük. Ez az intézet nemcsak díjtalanul végzi az elhelyezést, hanem az elhelyezetteket, ha azoknak vidékre kell menniük, a féláru utazási jegy kedvezményben is részesíti. A váczi püspökség pinezéje. Hirtelen, az utolsó pillanatban érkezett lapunk szerkesztőjéhez Reiszmann Ignácz szőlőnagybirtokos s a váczi püspöki uradalom pinczebérlőjének a meghívása. A meghívás vasárnap délben jutott kezeinkhez s 2 óra 20 perczkor már vonaton kellett ülnünk, hogy a szives és megtisztelő invitálásnak, eleget tehessünk. A meghívás arra szólt, hogy a püspöki uradalom pinezéjében borkóstoló lészen s hogy minden jóval, minden tisztességgel várnak bennünket. Ilyen meghívásnak, ha ez különösen olyan köztiszteletben álló családtól ered, mint a milyennek Váczott és országszerte Reiszmann Ignácz famíliáját ismerik és becsülik, nem lehet ellenállnunk. El is mentünk. Csaknem 70 fogat várt bennünket a váczi állomásnál s bár a Reisz- mann-család illustris feje beteg volt, fiai, a kik szorgalomra és magyaros szívre méltó utódai érdemes atyjuknak, szives látásukkal,
