Vendéglősök Lapja, 1901 (17. évfolyam, 1-19. szám)
1901-02-20 / 4. szám
4 Vendéglősök Lapja 1901. február 20. gavalléros előzékenységükkel igazán feled- hetlenül kedvessé tették a találkozást. Egyszerre otthon éreztük magunkat, a mint velük kezet szorítottunk a kupolás Rókus-kápolna közelében. Még inkább fokozódott elragadtatásunk, a mikor leszállottunk a történelmi nevezetességű, püspöki pinezébe, a mely két emeletesen nyúlik mélyen a Duna felszine alá. Ez a kettős, bámulatos hosszúságú pincze sok száz gyertyalángtól, lampionoktól bevilágitottan igazán tündéri látványosságot képezett. Egyrészt ez a kép, másrészt pedig a Reiszmann-család szívélyessége elbűvölte a pestieket, a kik Budapest előkelőbb kereskedőiből s más előkelőiből körülbelül 42-en lehettek. Az igézetes kép meglepetéséből származó taitózkodás azonban csakhamar eloszlott, a mint magunk előtt láttuk a leghazafiasabb rend, a „Kegyes-rend“ tanárait, a kik a náluk megszokott kedélyességgel, magyaros egyszerűséggel üdvözöltek bennünket jövevényeket. Végig jártuk, álmélkodva s kegyeletes szorongással szemléltük a kolosszális pinczét, a mely részben a régi vár alagutjainak maradványa. Azt mondják, itt rejlenek a hajdan dúsgazdag váczi káptalan elképzel- hetlen értékű kincsei, melyeket a törökdulás elől ástak el. Hogy ezek a kincsek ott vannak-e, vagy nincsenek, azt nem tudjuk; de hogy valóban nagy kincs fekszik ebben a pin- czében, arról a borkóstolóból meggyőződtünk. A váczi hegyvidék nemes nedűi, melyeket Csörögtől Gödig csurgat a nemes gerezd, itt oly régi és nemes fajtákban található, hogy minden cseppjük aranyat ér. Ezt a lucullusilag megterhelt asztaloknál éreztük, a hol úgy pezsdült, lángolt föl bennünk a vér, mint a hogy csak nemes bortól lángolhat. Meglátszott ez a sziporkázó tósztokon. Nem voltak ezek nyújtottak, hanem gyújtók. Gombás Jenő Vácz püspök urára s a betegen fekvő házigazdára és családjára, Hegedűs Lajos ifjúságunk legodaadóbb, leghazafiasabb nevelőire, a Kegyesrend tagjaira, Ihász György pedig a termelők és kereskedők közötti jó viszonyra s ennek a jó viszonynak majdnem 50 éves ápolójára, a Beiszmann-czégre ürítette a poharát. Erre váratlanul megzendült a váczi czigányok zenéje s a jelenlevő urak ajkairól gyujtólag hangzott föl: az „Isten áldd meg a magyart“, a Kossuth nóta stb. Sok epizódja, feledhetlenül szép emléke volt ennek a napnak, de most időnk, helyünk sincs, hogy mindenről megemlékezzünk. így a pinczében ritkaságszámba menő, nemesebbnél nemesebb borokról. Éhez egész tanulmány kell. Erre a házigazda meghivása folytán majd legköze- lébb kerítünk alkalmat. Addig is, a viszontlátásig, szivünkből köszönetét mondunk a háziak páratlan vendégszeretetéért. Végül a szép nap emlékére ide igtat- juk azoknak a neveit, a kiket ott a föld alatt üdvözölhettünk: Arányi, Barna és Hády kegyesrendi tanárok, Maricsele uradalmi tisztviselő, Propper tolesvai földbirtokos, Feigl Dénes, Gombás Jenő, Kaszaniczky Gyula, Hegedűs Lajos, Horváth József, Sir moncsics Aladár, Bandhauer Lajos, Rédeli János, Gindeli János, Szobonya Ferencz, Schnitta A., Szichta Lajos, Berger J., Sternberg Béla, Brozik Gyula stb. urak, valamint a szives házigazda fiai Peiszmann Gyula és Arnold urak, Kemény ur a ezégfőnök veje, Juhi Mór a ezégfőnök unokája stb. Borvizsgáló bizottságok. A földmivelésügyi miniszter a mesterséges borok készítésének és forgalomba hozatalának tilalmazásáról szóló 1893: XXIII. t.-czikk 11. §-a értelmében alakított állandó borvizsgáló szakértő bizottságok tagjává az 1901. évre a következőket nevezte ki, u. m.: a) budapesti borvizsgáló bizottságba: Ágoston József, kir. tanácsos, országgyűlési képviselőt, Forster Gézát, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igazgatóját, Görgey Gyula, cs. és kir. kamarás tállyai föld- birtokost, Lindmayer Ferencz, székesfővárosi törvényhatósági bizottsági tagot és Szily Pongrácz, országgyűlési képviselőt; b) a kolozsvári borvizsgáló bizottságba pedig: báró Jósika Gábor, cs. és kir. kamarás országgyűlési képviselőt, Simay Ferencz, föld- birtokost, dr. Szentkirályi Ákos, gazdasági tanintézeti igazgatót, Tokaji Lászlót, az erdélyi gazdasági egyesület titkárát es Weisz Józsefet, az erdélyi pinczeegylet igazgatóját. A burok hazájáról. Luzsénszky Félix báró, lapunk szerkesztőjének jóbarátja, a ki a Transz- váli fölkelők seregében oly vitézül harczolt, hazánkba szerencsésen visz- szaérkezvén, a következő sorokat intézte hozzánk: Tekintetes Ihász György urnák Budapesten. Kedves György Barátom! Szivböl üdvözöllek és fentartom magamnak a szerencsét, hogy becses lapodban — a melyet Transwalban Ferenczy Mihály barátomnál is olvastam, — alkalom adtán Transwalből egyetmást közöljek. Budapest, 1901. február 18. Őszinte barátod Br. LuzsénszUy Félix. A borok királya. Alig tudunk iparágat, a melynek termékeivel a külföld a legújabb időkig any- nyira elárasztotta volna hazánkat, mint — a pezsgővel. Annál örvendetesebb jelenség a nemzeti ipar igaz barátaira nézve, ha magyar vállalat oly sikerrel száll szembe az idegen versenynyel, mint a hogy ezt a budafoki Frangois Lajos és Társa-féle frau- czia pezsgő-gyárról mondhatjuk. A budafoki Frangois-féle pezsgőgyár valósággal úttörő szerepre vállalkozott. Voltak ugyan előtte is kisebb magyarországi ezégek, a melyek pezsgő készítésével foglalkoztak, ezek azonban sokkal szükebb korlátok között folytatták és űzik az ipart ma is, semhogy a külföldi termékek kiszorítására szükséges eszközökkel rendelkeznének. A budafoki Frangois Lajos és Társaiéin pezsgőgyár, mely ma már cs. és kir. udvari szállító, úgymint Fülöp Szász Coburg góthai herczeg ő fensége szállítója, elejétől fogva nagy apparátussal dolgozott. Rendelkezik a kellő tökével; telepét a technika legtökéletesebb vívmányaival szerelte föl, pezsgőjét pedig franczia módon készíti. Ilyenformán mindenképen biztosítva van a készítmények minőségbeli tökéletessége. A Francois Lajos-féle pezsgőgyár magyar vállalat minden izében; magyar a vezetése, magyar a szervezete. A maga szakmájában igazi előharezosa a nemzeti ipar térfoglalásának. Első sorban tehát a hazai fogyasztó közönség volna hivatva pártolni és támogatni e vállalatot, a midőn a budafoki Frangois Lajos és Társa-ié\e pezsgőgyár készítményeit kéri mindenütt, melyek méltók arra, hogy a drága milliókon importált külföldi pezsgőket kiszorítsák, annyival is inkább, mivel — mint ezt a gyár kimutatásai bizonyítják — a külföldön is fényesen megállják helyüket. A Francis Lajos-féle pezsgők erre a pártolásra nemcsak kitűnő minőségük s ama körülménynél fogva érdemesek, mivel majdnem az egyedüli igazán magyar eredetű, magyar földön és magyar borból eredő pezsgők szerepével birnalc, hanem ama valóban olcsó árnál fogva is, amelyen azokat a gyártulajdonos a vendéglősöknek és kávéháztulajdonosoknak árusítja. így a legfinumabb Cré- mant rosé palaczkja 2 frt 50 kr., a Monopole demi sec vagy Oriental extra-dry palaczkja 2—2 frt, a Transylvania és Carte Blanche a 2 frt 25 krba kerülnek. Ajánljuk t. olvasóink figyelmébe a vállalatot és a gyár készítményeit. u, x. Stadler és Pázmándy. E hó I6-án rágalmazási és becsületsértési pörben Ítélt a budapesti sajtóbiróság. A vádló Stadler Károly, a budapesti keleti pályaudvar vendéglőse volt, a vádlott Pázmándy Dénes, a vendéglői konyhák mérges kritikusa. Stadler Károlyt mindnyájan tiszteljük és becsüljük, Pázmándy Dénes előtt, közéletünk e régi, ismert szereplője előtt, szintén meg kell hajolnunk. Hogy került hát össze ez a két, a maga terén érdemes férfiú. Úgy, hogy Pázmándynák Stadlernél nem Ízlett az ebéd s kapta magát, megírta valamelyik újságban, hogy Stadler mérgezett ételeket ád a vendégeinek. Ezt Stadler nem hagyhatta magán száradni, tehát törvényes utján keresett raéltatlanúl megtámadott hírnevének védelmet. A tárgyaláson több tanút hallgattak ki, hogy bizonyságot tegyenek Pázmándy állításának igazságáról. Ezek a tanuk azonban mit sem tudtak bizonyítani Stadler ellen. Az államvasutak elnökigazgatója vallotta, hogy Stadler ellen sohasem tettek panaszt s bár ő gyakran szokott nála étkezni, nem mondhat mást, minthogy az étel egyszer jobban, máskor kevésbbé Ízlett. A többi tanú is azt vallotta, hogy hol ízlett, hol nem Ízlett nekik az étel Stadlernél.