Vendéglősök Lapja, 1901 (17. évfolyam, 1-19. szám)

1901-02-05 / 3. szám

4

sulatának választmánya által tett javaslatához sajnálattal semmi szin alatt nem csatlakozhatunk. mert nézetünk szerint az tulliczitálása az érdekszövetség 2 kor. követelésének, mert tegyük fel, hogy a sört pr. hektó fizetjük

17 frt 18 fi t 19 frt 20 frt 22 írttal, értéket kapunk 34 kr. 36 kr. 38 kr. 40 kr. 44krt;

a 2% cseppsör

alapján _____________________________

elár

usítjuk 48 kr. 52 kr. 56 kr. 60 kr. 64 ki ért ebből kitűnik, hogy ha az 1 Kr. soremelést elfogadjuk, már a 18 frtos sörnél felül fizetnénk a 2 koronát 2 fillérrel a cseppsör elvonását beleértve.

De a cseppsör elvonásával, melyet nem tartunk szerencsés gondolatnak, valamint a vendéglősök soremelését sem, sőt a fogyasztó közönség is sérelmet szenvedne, mert a vendéglős kényszerhelyzetbe jutna a cseppsört (Hanslit) feldolgozni, mely határozottan a fogyasztás (Consum) rovására történnek.

Most vegyük alapul, hogy a vendéglős állandóan sört kimerve, 150 és 500 hektó fogyasztásnál a kettőt összeadva, eredményez 650 hektót; középarány ennek a fele 325 hektó; ezper2-kor. áremelést számitva, kitesz a vendéglős rovására évenkint 325 frtot. Ez az összeg szerény keresetéből a mai konkurrencia és üzleti pangás stádiumában nem hogy sérelmes, de egyenesen katasztrófát jelentene a vendéglősök exis- tencziájára nézve. Ezt lelkiismerettel követelni nem lehet, s nem szabad.

Már most tekintettel még arra, hogy a borárak napról-napra kedvezőbbek, sőt az utolsó bortermés már fordulatot jelent borkultúránk terén, nem volna tehát okszerű a sörarakat felemelni.

Ha mindezekből a magunk részére levonjuk az előnyöket és konzekvencziákat, arra a sajnos tapasztalatra jutunk, hogy részünkre csak a kartell és küzdés a vegetálással felváltva jutott osztályrészül, melynek sanyarú viselésé alatt már is görnyedünk.

Ha van jogos sérelme a sörgyárosoknak, mint a hogy elismerjük, hogy létezik, (de mit szóljunk mi?) úgy az nem a sörárak felemelésében lelheti orvoslását, hanem az államnál való kedvezőbb viszonyok kieszközlésében, a fogyasztás társadalmi utón való előmozdításában és az idegen sörök megszorításában, a Horvát-Szlavon- és a megszállott tartományokban a magyar sör fogyasztásában keresendő, ehhez természetesen külön vámterület és egészségesebb gazdasági politika is szükségeltetik. Ez legyen tehát hazafias törekvésünk, nem pedig itthon egymást agyonnyomni.

Van végül ezen áremelési mozgalomnak még egy következetes káros hatású következménye, és ez az, hogy ha a vidéki sörgyárosok látják, hogy a budapesti vendég \ lősök oly türelemmel elfogadták a soremelést, úgy miért ne tegyék ök is, ezt pedig azon esetben a Magyar Vendéglősök Országos Szövetségének központi igazgatósága — a ki ellensúlyozni tartozik minden érdekünk ellen irányult mozgalmat — nem lesz azon helyzetben legjobb akarata mellett sem, hogy azt megakadályozhassa.

*

Ezen memorandumra a budapesti szállodások, zendéglösök és korcsmárosok ipartársulatának elnöksége a következőleg válaszolt :

Tekintetes Petz Károty urnák, mint az I—I1I. kér. vendéglősök ipartársulata elnökének

Budapesten.

Igen tisztelt Kartárs ur!

Az I—III. kerületi ipartársulatnak folyó hó 8-án tartott ülésében hozott határozaYendéglősök Lapja

tából kifolyólag nyomtatásban sokszorosítva kibocsátott és egy példányban nekem is megküldött memorandum részleteivel lehetetlen foglalkoznom, de annak fő irányelvére, mely úgy érthető, hogj’ a t. 1 III. kér. ipartársulat a budapesti vendéglős-ipar- táreulatnak a sörgyárosokkal szembeit követett eljárásával nem ért egyet, sőt a memorandum végpontjában foglaltak szerint „országos akcziót“ helyez kilátásba, — van szerencsém a következőkben válaszolni:

Mihelyt a helybeli sörgyárosoknak azon elhatározása, hogy a sör árát újévtől kezdve fölemelik, nyilvánosságra jutott, szaktársaink csakhamar értekezletet tartottak ezen ügyben és irásbelileg felkértek engem : állnék a mozgalom élére. E kívánságnak én haladéktalanul és készséggel megfeleltem. Azóta érdekeink megóvása végett több nyilvános értekezletet, azonkívül több ipartársulati ülést tartottunk és mindenikre meghívtuk t. Kartárs urat is, de sajnálatunkra egyiken sem jelent meg.

Az említett értekezletekben és ülésekben kimondott határozatok alapján több Ízben küldöttségileg tárgyaltunk a helybeli sörgyárosokkal s minden alkalommal tőlünk teíhetőleg arra törekedtünk, hogy őket a sörárak emelésére irányuló elhatározásuktól eltérítsük.

Ismételt eljárásunknak és az általunk felsorolt megannyi nyomós érvnek eredménye lön, hogy sörgyárosok legelső elhatározásuktól, mely az volt, hogy a sör árát 1901. évtől kezdve hektoliterenként egy frttal emelik, — eltértek, és fellépésünk következtében az áremelést előbb 80 krajczárra, további tárgyalásaink folyamán pedig végül 60 krajczárra szállították, megtoldva még azzal az eugedménynyel, hogy az áremelést folyó évi február havától kezdve veszik gyakorlatba.

Ennél többet nem lehetett kieszközölnünk, mert a sörgyárosok semmi szin alatt sem voltak hajlandók további engedményeket tenni.

Mi több: kijelentették a sörgyárosok azt is, hogz utóbbi elhatározásuk csakis az

1901. évre szól. Ha azonban a viszonyok a jövő évig nem változnak, akkor ők kén}’- telenek lesznek az egy frtos áremelést életbe léptetni.

Az előadottakból kitűnik, hogy érdekeink megvédése czéljából erélyesen felléptünk, s a sörgyárosok engedékenysége tisztán eljárásunknak tulajdonítható.

Megjegyzem végül, hogy bár a vendéglősök küldöttsége a körülmények kényszerítő hatása alatt belenyugodott a sörgyárosok ultimátumába, mégis azzal szemben kijelentette, hogy semmiféle kötelezettséget nem vállal s a vendéglősök szabad cselekvése korlátlan marad s a sörgj’árakkal szemben ki-ki saját belátása szerint cselekszik.

Budapesten, 1901. január hó 15-én.

Hazafias üdvözlettel

Gundel János,

ipartársulati elnök.

Hebreczcni vendéglősök a sörkartell ellen. Több közleményünk révén ösmeretes, hogy a budapesti sörgyárak kartellt kötöttek s a sör árát indokolatlanul felemelték. Ez .ügyben a debreczeni vendéglős és korcsmáros ipartársulat Hauer Bertalan elnök elnöklésével a napokban ülést tartott s határozatilag kimondotta, ha a budapesti sörgyárak érdekszövetsége nem marad meg a régi méltányos ár mellett, akkor rendeléseit, vagy egy vidéki,

! vagy pedig egy külföldi sörgyárból szerzi

1901. február 5.

be. Ezt a határozatot megküldötték a budapesti sörgyárak érdekszövetségének. íme, nyilvánvaló, hogy a kartellel való garázdálkodások mennyire ártalmára vannak a hazai iparnak. Debreczenben, ebben a tőzs- gyökeres magyar városban, a magyar sör- kartell jóvoltából kénytelen lesz a lakosság osztrák sört inni.

Az autonom vámtarifa. Beavatott körökből származó értesülés szerint az előkészületek az autonom vámtarifa megállapítására már annyira haladtak, hogy a magyar és az osztrák kormány között már a jövő hónapban megkezdődnek a tárgyalások ebben a kérdésben. A szóbeli tárgyalások felváltva Budapesten és Bécsben lesznek.

A mi prókátorunk.

Expensnótát nem adott, de azért mindég védett bennünket, mindenütt ott volt, a hol a vendéglősök érdekéről volt szó.

Ez a velünk érző. régi, jó fiskális,' a mi kongresszusaink e tipikus alakja, Boór József ügyvéd, többé nem hallatja nevét közöttünk.

Meglátta az igéretföldét, a miért oly lelkesen küzdött, a' bizonytalan congressu- sok helyét elfoglaló „Országos vendéglős- szövetséget.“

Ennek a megalapítását megérte Aradon s azóta igy beszélt: most már meghalhatok és meg is halok, meg, nyugodtan; mert hát tudom, hogy a vendéglősiparból is lesz valaha ipar.

A derék, ügyeinkért önzetlenül fáradozó, érdemes veteránt igaz barátság fűzte lapunk szerkesztőjéhez s lapunkban sok eszmékben bővelkedő czikk lesz emléke az ő nevének.

Boór József komáromi ügyvéd kiilöncz hírében állott, pe lig nem volt az, csak kivált a mai hivalkodó, szineskedő nemzedék sorából.

Ő az egyszerűség embere volt s ezért az egyszerű, munkás polgárok társaságát kereste.

Hivatásánál, tehetségénél, jelleménél fogva a „magasban“ is szivesen látták volna őt, de ő nem vágyott oda.; mert ott — mint mondani szokta — sok az aranyfüst, már pedig az arany csak tallér alakban jó, füstnek százszor jobb a pipafüst, a mely meghitt pajtások között kedélyes szószapu- lás mellett terjeng. #

Ez a füst hozta közénk, ez a füst tartotta köztünk ezt az okos, minden izében eredeti férfiút.

Sokat fáradozott, sokat tett a vendéglősökért, megérdemli, hogy hálás kegyelettel álljunk meg az ő sírjánál, melyet egész Komárom közönsége állott körül.

Az ő eredeti, vonzó egyéniségére különben mindennél jellemzőbb a „Magyar Hírlap necrológja:

Egy kedves öreg ur halt meg, Komáromnak egyik legnépszerűbb alakja. Boór József ügyvéd. „Józsi bácsinak“ beczézgette az egész város és föur-nak titulálta a hetvenhét esztendős fiskálist. Mert hangos volt az öreg mindig, talán leghangosabb az egész vármegyében s azok közül a régi jó táblabirák idejéből ránk maradt, jó humoru öreg urak közül való, a kiket nem egyhamar felejtenek el, mert mindig élnek — ha egyébként nem — az adomáik révén.

Jellemzésül elmondunk egy-kettőt azokból, a melyek Komáromnak a „főur“ emlékét megtartják. Egy védencze kapatosán megszűrt valakit. Odakerült a vádlottak pad-