Vendéglősök Lapja, 1901 (17. évfolyam, 1-19. szám)
1901-02-05 / 3. szám
1901. február 5. jára s Boór bátyánkat választá védőjéül, ki is igy kezdte beszédét: — Köztudomású tekintetes kir. Törvényszék, hogy a Vitelnél jó bort mérnek. Ez az oka mindennek. Egy más alkalommal egy tolvaj czi- gányt védett, a ki beösmert mindent. Boór bácsi tehát csak az enyhítő körülmények felsorolására szorítkozhatott s meg is kezdé azt a következőképen: — Ez az ember, tekintetes kir. Törvényszék, felnőtt, mint fü a réten. Nem volt sem apja, sem anyja, sem semmiféle rokona s igy senki sem figyelmeztethette Istenre és egyéb törvénytelenségekre. Templomba is eljárt néha az öreg s erősen érdeklődött a lutheránus egyház ügyei iránt. Daczára annak az egyházi adók fizetésében nem tanúsított valami nagy pontosságot; igy történt aztán, hogy nem kevesebb, mint huszonöt esztendei adóhátraléka volt, melyet sehogysem tudtak tőle bevasalni. Egyik presbiteri gyűlésen szóba is került az adóhátralékok kérdése s Boór bátyánk maga dörgött legjobban a hátralékosok ellen s az egyház iránt érzett jóindulatának tanujeléiil nyílt ülésen kijelentette, hogy ő készséggel vállalkozik a hátralékok dijtálán behajtására. — No ennyire tán mégse menjünk — szólt egy könyörületes presbiter. — De bizony, egzekváljunk —- pattogott a „főur“ — aki nem segíti az egyházát, még temetést sem érdemel! . . . Szegén}' öreg. A temetést megkapta már, fényes volt, hozzáméltó, de — a község máig se kapta meg tőle a hátralékot. (Megfizette azt a jó öreg másképpen. Minden evangélikus embert adakozásra buzdított a komáromi, szegény ág. hitv. ev. egyház iránt. így szerkesztőnket is. A ki, mert szintén buzog egyháza iránt, csekély adománya révén az egyház tagjául Íratott be. Szóval, Boór bácsi egyházáért is megtette azt, a mi szegénységéből tellett.) Legyen a vedéglősök között tiszteletben és emlékezetben a mi önzetlen prókátorunk, Boór József neve ! Rossz idők! Rossz időket élünk . . .! A Podmaniczky-utczaban kenyeret osztogatnak az éhező népnek. Általános a sopánkodás, hogy a munkásosztály nyomorog. A tőke aggodalmasan rakja le az irgalom garasait az éhező nad- rágtalanok osztályának. Mulatnak, gyűjtenek, adakoznak a javukra. Szinte módivá vált a gyűjtés szenvedélye. . . Nos, egyedül az a szegény munkás nép nyomorog-e hát? Nem. Legkevésbbé nem. A magyar társadalomban a kaputos .osztály a igazi koldus. A kaputos osztály készségesebben ballagna el azért a darab puha ingyen kenyérért, mint az éhező napszámos. A szegény lazzaronetól mit sem követel a társadalom. A kaputos osztály vál- laira nehezedik minden teher. Csak a dekórum őrzi a koldus alamizsna elfogadásától a kaputos embert. így van ez. Iparunk érzi, — sajnos, legjobban. Vendéglőink, kávéházaink kongnak az ürességtől. Sehol semmi élet. Vendéglőseink általánosan mindenfelé panaszkodnak. Nincs vendég, nincs pénz. A legválságosabb időket éljük. Vendéglősök Lapja o Lassankint kezünkbe vehetjük az éhezők botját. Sajnos az is, hogy minket nem pártol senki. Iparunk árva. Iparunkban minden megváltozott, csak terheink a régiek. Tennünk kellene nekünk is valamit. Itt volna az ideje, hogy valamely memorandumot szerkesszünk, amelyben az illetékes faktorok előtt elpanaszoljuk bajainkat. Hisz talán egy ipari ág sem érzi meg oly súlyosan; oly érzékenyen a köznyoinorusá- got, mint a vendéglős ipar. Eklatáns példák állanak előttünk. Száraz, rideg tényekre hivatkozhatunk. Még néhány hó előtt is láttunk tömött kávéházakat, vendéglőket. Most alig lézeng bennük egy-egy fáradt vendég. Félmesszely mellett vagy pikkolónál ül. A hiteladást lehetetlen mellőznünk. A hitel adásnál a törvény cseppet sem véd meg bennünket. Hiába huzza Rácz Laczi, hiába áll ki a placzra Zöld}7 Marczi. hiába pöngeti czim- baímát jó Lányi Géza, nincs és nincs vendég. Kétségbeejtő, mint fogynak el a legjobb vendégek, megszokott asztalaik mellől. Iparunk annyira rossz lábon áll, hogy talán inkább rászolgálna az adakozásra, mint az a szegény trencséni tót gyerek, a ki húsz fillérért edényeket reperál. Annak ott csüng a hátán minden vagyona, minden felelőssége. De a mi terheink nagyon nagyon súlyosak. Adja Isten, hogy szakadjon vége minél előbb ennek az általános nyomorúságnak, a melynek talán iparunk érzi a legborzasztóbb hatását. | Bányai József. £ Iparunk egyik előkelő, nagy vagyonú munkását váratlanul, hirtelen ragadta el a halál. Bányai József szaktársunk, a budapesti középosztály e felkarolt vendéglőse, szélhüdés következtében, hirtelen elhunyt. Családját ez a megrázó csapás január 19-én, este 6V2 órakor érte. Temetése 21-én volt nagy részvét mellett. Elhunytén özvegye és 5 árvája és nagy rokonsága kesereg. A megboldogult teljesen üzletének élt, de azért érdeklődött iparának közügyei iránt is. Voltak egészséges ötletei közéletünk proplemainak megoldásáról. Figyelemmel kisérte mozgalmainkat s ha volt valami ideája, fölkereste szerkesztőségünket, hogy ezt, vagy azt kellene megírnunk. Mint üzletembernek nemcsak irigyelt szerencséje volt, de példás szorgalma is; de boldogulását mégis leginkább hőn szerető felesége gazdasszonyi tulajdonainak köszönhette; a mit az is' bizonyít, hogy gyászoló özvegye fenn fogja tartani a „Bányai-vendéglő“ jó hírét; mert most egyedül végzi azt a munkát, a miben vele a megboldogult oly fáradhatatlanul osztozott. Nyugodjék békében az elköltözött! Kaszás Lajos. — Képünkhöz. — Fiatal, rokonszenves, tettre vágyó kartársat mutatunk he olvasóinknak, a ki már most is szerepet játszik a pinczérség életében s majdan mint főnök, szintén előkelő helyet foglal el iparunk terén. Kaszás Lajosra, a kerepesi-uti „Muhr-féle“ étterem föpinczérére és a „Budapesti pinczér-egy- let“ buzgó elnökére most azért hívjuk föl a szaktársak figyelmét, mert a vezetése alatt levő, legrégibb és legtekintélyesebb pinezéregyesület legközelebb számot ad múlt évi működéséről. Hogy ez a működés üdvös volt, azt előre is tudjuk az egyesület tradicziójáből; hogy az egyesület múlt éve nem volt meddő, azt az elnök, Kaszás Lajos buzgó tevékenysége után joggal fölte- hetjiik. Akár ő, akár más lesz a „Budapesti pinczér- egylet“ elnöke az egyesület uj esztendejében, Kaszás Lajos megérdemli azt. hogy róla megemlékezzünk. Jászapáti Kaszás Lajos született 1874-ben Zala-Egerszegen, régi nemes szülőktől. Iskolai tanulmányait jó sikerrel végezvén, a pinczéri pályára lépett. Először Lázár Antal szállodájában szülővárosában, majd Szentesen, Miskolczon, Pécsett, Eszéken pinczérkedett. Később Budapesten Drechslernél íizető, aztán Frischaufnál, majd Balatonfüreden és Balatonföldváron lett a közönség kedvelt föpinczére. Jelenleg Muhr György nagyvendéglőjének tőpin- czére. Ismeri az előkelő közönség, az irói gárda, stb. Családfentartó testvér és fiú; igyekvő, szorgalmas, szülővárosában háztulajdonos. Különben nőtlen. Őszintén kivánjuk, hogy a szép magyar leányok seregében jóságos, kedves párra találjon. Ez a megemlékezésünk szolgáljon neki elismerésül, ha, mint elnöktől búcsúzni fog a „Budapesti Pinczóregylet“, legyen buzdítása, ha újból őt emeli közöttünk erre a szép tisztességre a közbizalom. Bármint legyen is, róla és a vezetése alatt álló egyesületről annál is inkább meg kellett emlékeznünk, mert a „Budapesti Pinczóregylet“ legerősebb, tehát legliivatottabb arra, hogy megoldja a pinczérség országos egyesülésének a kérdését. Hogy megoldhassa, mi kivánjuk leginkább ; hogy megoldja, mi reméljük és hisszük, csak hű legyen az egyesület mostani elnöke jelszavához: „Magyar műveltség, szeretet és akarat!“ Kaszás Lajosnak az életben mindenha ez a hármas törekvés adjon tisztességet, közbecsiilést és sikert. KÜLÖNFÉLÉK. A Budapesti Pinezéregyesület a múlt pénteken rendkívüli közgyűlést tartott a szakegylettől beadott indítvány tárgyában. Az indítványban az foglaltatott, hogy az egylet vegye kezébe az országos pinezéregylet megalakítását. Elénk eszmecsere után Kaszás Lajos elnök a következőkben mondotta ki a gyűlés határozatát. Az Országos Pinezéregyesület megalakítására vonatkozó indítványt kiadják a választmánynak, a mely a rendes közgyűlésen javaslatot tesz, hogy vájjon a budapesti pinczóregylet kezébe vegye-e az országos egyesület alakítását vagy sem ? A gyűlés lefolyása örömmel es büszkeséggel töltött el, mert a vita bár heves, mégis parlamenti niveaun állott, úgy az elnök tapintatosságát, mint a szónokok ékesszólását tekintve. Az indítvány ellen szólók közül kiváltak Kaszás Lajos, Mitrovácz Adolf, Oaád Andor, Keresztessy Mátyás, Varga és Körösi, igazán szónoki ügyességgel beszéltek. Az indítvány mellett szólók közül különösen Kalmár Fábián, Aczél Miksa és Géczy Kálmán váltak ki hatásos érvelésükkel. Az ülés reggel 6 órakor végződött. — Csóka Józsi koszorúja. Czi- gányzenekaraink egyik legkiválóbbja Csóka Józsié, a ki a kerepesiuti „Hazáim“ kávéházban gyönyörködteti a székesfőváros zenekedvelő közönségét. Nem csupán a zenekar magyaros, diserét összjátéka az, mely- lyel állandóan tud gyönyörködtetni, hanem főleg Csóka Józsi játéka az, a mivel elragad ; mert Csóka Józsi, mint solohegedüs, igazi művész a maga nemében. Ezt a derék művészt méltón és lelkesen ünnepelte a „Hazám“ közönsége február 3-án, délután 5 órakor. A főváros legkedveltebb kávésa,
