Vendéglősök Lapja, 1901 (17. évfolyam, 1-19. szám)

1901-02-05 / 3. szám

1901. február 5.

Vendéglősök Lapja

3

erre is megjegyzést tesz a publikum, hogy nem-e volna elég 25—50°/o haszon az italon ? a mely ki van vetköztetve eredeti jellegéből — azt a feleletet halljuk, hogy nagy az adó, nagy a regie, csak házbér 500— 600—1000 frt s ezt mind a bornak leéli behozni. Igaz, hogy a bor mellett nem adják olcsón az ennivalót sem, egy darab kenyér 3 kr s a búza métermázsája pedig 6 frt.

Szerintem a számtalan okon kivül ez a föok arra, hogy csökken a borfogyasztás idehaza, a min nem is lehet csudálkozni, ha végig élvezzük egy-egy város vagy község vendéglői és korcsmáiban azt a megkeresztelt folyadékot, mit bornak neveznek.“

A pályázóknak Szobonyától ily vastagon megérvelt felfogására vonatkozó reflexióinkat vezérezikkünkben találják olvasóink.

Vég-zés az ország-g-yüléshez 1898-ban intézett kérvényünkre. Lapunk zártakor kaptuk meg a pénzügyminisztériumnak a kereskedelmi sbelügyminiszterekkel egyetértőig hozott végzését. A végzés, — a mely Iliász Györgyhöz, mint a magyarországi szállodások és korcsmá- rosok megbizottjához van intézve — részletesen foglalkozik kérvényünk minden pontjával. A végzést jövő számunkban egész terjedelmében közöljük.

Lobkovitz herczeg vendéglője.

Az „Esti Újságában olvastuk:

„Hogy él meg egy kereskedő vagy iparossegéd Budapesten ? Miből él ? A fizetéséből, a ki szegény, mert bizony kevés köztük a vagyonos s csak annak van jó dolga, a ki a szüleinél kap lakást és kosz- tot. A többi kénytelen csekély keresetéből többed magával szobát bérelni, ruházkodni, mosatni és kosztolni is valahol, a hol olcsó ebédet adnak. A vacsorája már bizonytalan. Hogy ez a fiatalság rosszul táplálkozik és gyönge, azt most fedezte föl Lobkovitz herczeg, a budapesti hadtestparancsnok.

Miből jött rá arra, a mit magok azok a kereskedősegédek, a kik jól nem laknak, régóta tudnak. Úgy történt, houy az ujon- czozásnál egyre kevesebben ütik meg a katonamértéket s az orvosok szolgálatra képtelennek mondják a budapesti legények nagyrészét. Nincs elég regruta Budapesten; ez gondolkozóba ejtette Lobkovitz hercze- get, a ki beszélt Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszterrel s elhatározták együtt, hogy a kereskedő ifjaknak jobb kosztjáról kellene gondoskodni. S (kigondolták, hogy a Váczi-utczában a katonai kaszinó alatti vendéglőt a kereskedősegédek otthonává alakítják át, a hol olcsón rendes ebédet és vacsorát kapjanak az üzletekben alkalmazott tizennégy-huszonegy esztendős ifjak, mert ezek szenvednek legtöbbet fizetésük csekélysége miatt. Hiszen mindennap olvassuk az apró- hirdetések között, hogy üzletbe gyakornok kerestetik tizenkét-tizenöt forint havi fizetéssel.

Nagyon helyeseljük a tervet, kiváltképen úgy, mint a miniszter gondolja, hogy a kereskedelmi kamarák is foglalkozzanak a kérdéssel s az üzlettulajdonosokat kötelezzék, hogy a kosztpénz egy részét megfizessék. Es nemcsak egy ilyen étkezőhelyre van szükség, hanem minden városrészben egyre, mert az üzletekben délben csak kis időre távozhatnak a segédek.

Fogadja Lobkovitz herczeg és Hegedűs Sándor köszönő elismerésünket. De hát csak Budapesten s csak a kereskedősegédek gyöngék a katonai szolgálatra? Az úgynevezett emberanyag csak a fővárosban romlik s csak akkor kezdenek gondoskodni a gyermekek egészséges táplálásáról, a mikor tapasztalják, hogy a hadseregnek elfogy a regrutája? Hiszen már egyszer le kellett szállítani a katonai mértéket, mert nem voltak elég szálasak a legények, másodszor pedig ki kellett tolni az ujonezozás idejét, hogy ne húsz, hanem huszonegy éves korukban kerüljenek katonasor alá, hogy még egy évvel tovább nőjenek és erősödjenek. És ime még egyre romlik testileg a magyar ifjúság. De nemcsak a kereskedősegédek, hanem a parasztgyerekek se nőnek, ha egészséges eledelt nem kapnak eleget. Krumplin, zabkenyéren, szilván, káposztán, falun se nő meg a fiú.

Nézzünk csak gyökerére a bajnak. A gyermeknevelés nem a tizennégy éves kornál kezdődik, hanem a legkisebb kortól a növés befejezéséig. A katona urak nagyon értenek a lótenyésztéshez, s hogy a csikónak zab kell és jó legelő és nem szabad korán befogni, valamint hogy minden gazda tudja, hogy nagy malaczot csak úgy nevelhet, ha szélesen és vastagon hinti előtte az árpát. Hátha katonákat akarnak tenyészteni államférfiaink, tegyék lehetővé, hogy jó koszttal tarthassa gyermekét az édesanya. Akkor majd nagyok és egészségesek lesznek a fiuk, ha a szülők nem küzdenek az ínséggel. Hiszen terem Magyarországon elég búza, bor, hús és zsir, tej, tojás, gyümölcs és vetemény, nem kellett itt éhezni senkinek. Csak az a mi bajunk, hogy az állam több ínségest csinál, mint a hány ínségesen segít.“'

Ezt írja az „Esti Újság“.

A mi véleményünket „Lobkovitz herczeg" vendéglőjéről, a „Halálos seb“ czimű czikkelyünkben találják olvasóink.

A boritaladó leszállítása és a pénzügyminiszter. A boritaladó leszállítása s az olasz bor vámjának felemelése iránt a székesfőváros a múlt évi szeptember hóban feliratot intézett a pénzügyminiszterhez. A miniszter most leérkezett válasza a feliratban foglalt mindkét kérelmet nem teljesíthetőnek minősiti. A boritaladót nem szállítja le, mert úgy van jól, a hogy van; az olasz bor vámját pedig nem emelheti fel, mert még nem járt le a szerződés, a mely az olasz bornak 6 korona 40 filléres vámtétel mellett való behozatalát biztosítja. A tanulság pedig a dologból az, hogy a székesfőváros szerencsétlen fogyasztói igyanak ezentúl is olasz bort, ha akarnak inni, de azt legalább fizessék meg jól.

Az özvegy joga. A kereskedelmi miniszter legutóbbb igen érdekes elvi határozatot hozott. Az eset a következő:

A férj folytatni akarta elhunyt neje üzletét, az első- és másodfokú iparhatóság azonban az iparengedély kiadását megtagadta. Az elutasított férj erre a kereskedelmi miniszterhez fordult, a kinek döntése igy szól: a férjnek azt a bejelentését, hogy elhunyt neje üzletét az 1884: XVII. törv.czikk 40. §-a általánosságban csupán az iparos özvegyéről beszél, iparos és özvegy pedig mind a férj, mind a feleség egyaránt lehet s igy kétségtelen, hogy a törvény ama szakaszában biztosított kedvezmény nemcsak az özvegyen maradt nőt, hanem iparüző neje elhunyta után az özvegyen maradt férfit is megilleti.

A sörkartell.

A budapesti I—III. kerületi vendéglősök ipartársulata mozgalmat indított a sörgyárak soremelése ellen s az ipartársulat elnökének Petz Károlynak ez ügyben kiadott emlékiratából közöljük a következőket: Nincs ugyan hivatalosan tudomásunk arról, hogy a helybeli sörgyárosok mozgalmat indítottak a sörnek f. évi február 1-én 2 Kor. per Hektó való tervezett felemeléséről, de miután a szaklapok, valamint a Budapesti Szál. V. és K. ipartársulatának választmánya, sőt a Magyar Vendéglősök Országos szövetkezete is (?) foglalkozik ezen indokolatlan és reánk sérelmes tervezettel, sőt inár egy kiküldendő bizottság is alakult, mely elég (korailag) javaslattal lett felruházva, hogy az úgynevezett „sörgyárak érdekszövetségével“ ez irányban tárgyaljon: így in- ditatva érzi magát az I., III. kér. vendéglősök Ipartársulata is, miután alapszabályaink világosan és szigorúan előírják, hogy éber szemmel kisérjünk minden olyan mozgalmat mely érdekeink ellen irányul, hogy tiszta tájékozást szerezzünk magunknak a helyzetről.

És hogy sérelmünk indokolását némileg megvilágítsuk úgy egy hasonlatot hozzunk a sörgyárak állami kedvezménye és a mi helyzetünk között.

Először is nem áll a sörgyáraknak a szaklapokban kifejtett azon sérelme, hogy a söradó pótlékról szóló 1899. évi XXIII. t.-cz. oly súlyos adóterheket rótt a sörgyártásra : Mert a mennyiben ezen törvény életbe lépése előtt a gyártásban bizonyos előnyöket élveztek, a miről a törvény nem intézkedett, azon előnyök most habár nem olyan mérvben, törvényesen van megállapítva, értve az 5°/o-os adómentes gyártást: Már most vegyük alapul a jelenlegi 180 Hektó egyszeri gyártást, mely 24 órán belül 9-szer ismétlődik, kitesz naponta 81 Hektót az 7 írtjával szorozva vagyis adómentesen gyártva kitesz naponta 567 frtot, hozzájárul a 672°/o leengedett söradópótlék kedvezmény és a legutóbb „házi-ital“ czimen söradópótlék mentességnek 72 (fél) °/o kedvezménye, továbbá tekintetbe vesszük, hogy a söradópótlék, melyet zártvárosokban azelőtt is már a vámnál megállapított 5 frtban a sörgyárak eszközölték, mely most %> fokonkint pr. 40 kr. számitatik, ha tehát alapul vesz- szíik a 12°/o sört, mely a gyártott sörnek Vs-rész fogyasztását képezi a régi rendszer szerint nem 5 frtot, hanem 12X40 kr. csak 4 frt 80 krt tesz ki. hozzávesszük a (fél) évi utólagos adó elszámolást, mely sok esetben tovább is elhúzódik, s melyet mi (ha megfizetjük) 15 és 30 napon belül történik, úgy az uj adópótlék, mely legérzékenyebben sújtja a kültelki vendéglősöket a sörgyárosokat csupán a magasabb fokú % gyártott söröknél, mely aránylag drágábbak is habár több tartalommal bírnak sújtja csupán, de tudtunkkal az sem haladja meg a 2 koronát, Ezen tények, nyílt törvényben iktatott kedvezmények, melyeket elvitatni nem lehet.

És hogy a felületesség gyanúja minket ne terheljen, felemlítjük, hogy a Budapesti Száll. Vendégl. Korcsmárosok ipartár-