Vendéglősök Lapja, 1901 (17. évfolyam, 1-19. szám)
1901-01-20 / 2. szám
•) hogy erre a czélra sorsjátékot rendezhessünk. Nem lesz oly vendéglős, oly pin- czér, a ki ilyen-sorsjegyet ne venne, sőt más emberbarátok is támogatnák sorsjátékunkat, úgy, hogy egy-két év alatt összegyűlne a szükséges töke. Ne hagyjuk Francois szép gondolatát elaludni, lássunk a munkához. Álljon mielőbb a menedékház, mint szaktársaink jó szivének, előrelátó gondosságának maradandó, ragyogó emléke. Ha már szaktársainkat nem is válthatjuk meg a balszerencse csapásaitól, legalább a koldusbotot törjük össze, az Ínség terhét emeljük le görnyedt vállaikról. Ne vánszorogjanak elhagyottan, dideregve, ne éljenek a könyörület száraz, keserű kenyerén a maguk gyötrelmére, mindnyájunk szégyenére. Lássunk munkához, adjunk valamennyien a menedékház létesítésére, hiszen a mit adunk, magunknak adjuk; mert ki sem láthat a jövőbe, senki sem tudhatja, hogy ő nem ke- | rül-e a szerencsétlenek ez utolsó, egyetlen hajlékába. Hadd fokozza bátorságunkat az élet harczában, hadd emelje önérzetünket, iparunkoz való szeretetünket és ragaszkodásunkat az a tudat, hogy ha áldás, szerencse nem is lesz a munkánkon, fáradásunk még sem lesz gyümölcsléién; lesz meleg, barátságos menedékünk vagyontalan aggsá- gunk napjaiban. Töröljük le sorsüldözött szaktársaink orczáiról az Ínség és megaláztatás égető könnyeit, hogy a mi ar- czunkat se áztassák ennek kínzó cseppjei. Rendelet az élelmi czikkek árusításáról. A keresk. miniszter 86.512. szám alatt a következő rendeletet küldte valamennyi magyarországi másodfokú iparhatóságnak: A fennálló gyakorlat szerint a pénzügyi hatóságoktól ital mérési engedélyt nyert korcsmák, sorházak, bor- és páíinkamérések, s általában italmérési üzletek, a nélkül, hogy arra kereskedői iparigazolványt vagy vendéglői iparengedélyt váltanának, iparszerüleg ételeket és élelmiszereket is kiszolgáltatnak, illetve elárusítanak. Az az italmérő, ki ételek cs élelmiszerek kiszolgáltató sávul, illetve e rendelet életbelépte után kíván foglalkozni, ez üzletét csak az ipartörvény 4., illetve 10. §-ában előirt feltétel teljesítése, vagyis az iparigazolvány, vagy a vendéglői iparengedély megszerzése után kezdheti meg, míg az az italmérő {korcsmáros, bor-, sör és pálinkamérő), ki ételek és élelmiszerek eladásával, illetve kiszolgáltatásával e rendelet életbeléptekor is foglalkozik, ez üzletet tovább is folytathatja ugyan, a mennyiben azonban élelmiszerekkel való kereskedésre, vagy ételeknek vendéglőszeiüleg való kiszolgáltatására iparVendégdősök Lapja igazolványa, illetve vendéglői iparengedélye [ nincs, e rendeletem életbeléptétől számított ; három hónap alatt az iparigazolványért, j illetve az iparengedélyért az illetékes első- i fokú iparhatósághoz folyamodni tartozik. ; A mennyiben e folyamodvány a jelzett határidő alatt az iparhatósághoz leadatik, az illető italmérési üzlettulajdonos az élelrni- szerkereskedést, illetve az ételek kiszolgáltatását folyamodványának szabályszerű elintézéséig tovább folytathatja; mig az az italmérő, ki e kötelezettségének eleget nem tesz. a jelzett határidő lejárta után, a szerint, a mint a fentiekhez képest iparigazol- ván}Tt, vagy iparengedélyt tartozott volna szerezni, az 1884. évi XVII. t.-cz. 156. §. a) pontja alapján megbüntetendő, s a törvényszerű bejelentés (iparigazolvány) nélküli éleímiszerkereskedéstői, illetve iparengedély nélkül gyakorolt étel kiszolgáltatástól — vendéglői ipartól — újabb büntetés kiszabásának terhe alatt eltiltandó. Jelen rendeletem kihirdetése napján azonnal hatályba lép. Felhívom az iparhatóságot, hogy e rendeletemet tudomás és alkalmazkodás végett közölje a hatósága területén létező elsőfokú iparhatóságokkal s egyúttal utasítsa e hatóságokat, hogy e rendeletemet a legszélesebb módon tegyék közhírré s annak tartalmáról a hatóságuk területén létező italmérési üzlettulajdonosokat külön-külön is értesítsék. Megjegyzem, hogy a mennyiben az 1884. évi XVII. t.-cz. 10. §-ának a) pontjában említett iparágakra vonatkozó törvény- hatósági, illetve rendezett tanácsú városi szabályrendelet jelen rendeletemtől eltérő intézkedéseket tartalmazna, a szabályren- . delet módosítása iránt a szükséges lépések j haladéktalanul megteendők lesznek. * A rendelet két szempontból káros és zavart okoz. Először azért, hogy a korcsmát, melyben eddig is adtak ételt, egy sorba helyezi a pálinkaméréssel. Mi a különbség, a korcsma és vendéglő között? Eddigelé ilyen törvényesen megállapított különbségeket nem ismerünk. Másodszor azért lesz káros a vendéglősökre, mert minden pálinkamérő szerezhet magának jogot az élelmiczikkek elárusi- tására. A. söripar helyzete. Amily gyorsan fejlődött hazánkban a söripar, épp oly gyors hanyatlásnak néz eléje. A fejlődés korszaka a fillokszera pusztításaival kezdődik. Akkor az ország sörtermelése alig haladta meg a 650,000 litert, mely a fokozódó keresletnek csakhamar nem felelt meg, minek következtében nemcsak a már fennálló fővárosi és vidéki sörfőzdék feszítették meg üzemüket, hanem gombamód keletkeztek az uj sörfőzdék. A kiállítási év zártával azonban megkezdődött a visszaesés. Ekkor a sörgyártás 1.600,000 hl. maximumot ért el s hogy a sörfőzdék üzemüket feltarthassák, a legképtelenebb hitelnyújtást és egyéb kedvezményeket engedélyeztek, sőt maguk is állítottak fel sörmérőket, melyek azonban többnyire vesztességgel jártak. Az osztrák verseny is mindinkább fellépett, mihez az utóbbi időben az uj söradó-törvény által a söriparra hárított jelentékeny terhek járultak. Az utolsó előtti kampány még 1.567,920 hl. sört produkált, de már az utolsó termelési időszak mennyisége 1.443,451 hl.-re apadt le és ez oly korszakban, midőn 1901. január 20. Ausztria mintegy 20 millió hl .-tért produkáló söripara egyre nagyobb fejlődést ér el. Különösen a vidék számos sörfőzdéje küzd élet-halálharczot s a segítség, — ha számos munkáskéz elbocsátását megggátolni óhajtjuk — felette sürgős. A söripar pangásának okairól a nagykanizsai malátagyár és serfőzde részv.-társaság jelentése ezeket mondja: Söriparunk pangását első sorban a súlyos termelési adónak és az osztrák versenynek tulajdoníthatjuk. Az uj adópótlék-törvény, mely a fogyasztóról a sörtermelöre hárítja át az adót, oly súlyos terheket rak a sörgyárakra, hogy a söriparra nézve már-már tarthatatlanná válik ez állapot. Pedig épp az uj törvénytől vártuk az osztrák verseny megnehezülését; azonban e reményeket egy pénzügyminiszteri rendelet — mely úgyszólván favorizálja az osztrák sörbehozatalt. — meghiúsította. Érdekes a jelentésnek az a része, mely keresi ama körülménynek okait, hogy miért nem örvend a reciprocitás arányában a mi sörünk is oly elterjedett- ségnek Ausztriában, de még Horvátországban is, mint a mily elterjedt az osztrák sör nálunk s különösen a Dunántúl. Az okot a nemzetiségi viszályokban találja. Az osztráknémet és a horvát a magyar gyűlöletet még a fogyasztásra is kiterjeszti és oly energiával és következetességgel teszi ezt, hogy a magyar gyártmány jobb minősége sem imponál mag yarn gyűlöletének. így tesz a horvát fogyasztó is, ellenben a mi kozmopolita kereskedelmünk épp azért töri magát az osztrák produktumok után, mert külföldiek, tehát természetszerűleg jobbak a mi termel- vényeinknél. így hát söriparunkra szomszédaink kitartó gyűlölete egyfelől, s a mi kereskedelmünk kozmopolitizrnusa másfelől, végzetes kalamitást hárít. A sör-kérdés. A serfőzdék emelni akarják a sör árát. Okot erre a pangó üzleti viszonyok s a túlságos adóterhek szolgáltatnak. Igaz, hogy a nép szegényedése, a munka hiánya napról-napra érezhetőbbé válik az italok fogyasztásánál. Ha valaki érzi ezt, úgy leginkább mi, vendéglősök érezzük. Hogy a sör megadóztatása túlságos, szintén tudjuk s már több Ízben sürgettük a söradó tetemes leszállítását; mert, amint kimutattuk, csakis olcsó sörrel s olcsó borral csökkenthetjük a népet degeneráló pálinkáit'ást Ez pedig mindennél fontosabb állami érdek. Mi tehát a magúnk javát keresve, a sörgyárak érdekeit is védelmeztük; tehát méltán várhatjuk, hogy a sörfőzdék is tekintettel legyenek a vendéglősök érdekeire. Ha az országban nem volnának oly nyomasztók a viszonyok, a vendéglősökre kisebb veszélylyel járna a sör drágulása; ámde most, a mikor mindenki szűkölködik pénz dolgában, annak vagyunk kitéve, hogy üzletünk menetében teljes szünet áll be. Ez bennünket tönkre tenne, a sörfőzdéket pedig oly mérvben károsítaná, hogy nekik ezért fedezetül az ár-többlet évtizedeken át sem szolgálhatna. Éppen ezért mi, vendéglősök, úgy okoskodunk, hogy a sörfőzdék, a melyek nagy tőkével rendelkeznek, inkább kivárhatják az ország viszonyainak jobbra fordulását a maguk erejéből, mint a kicsiny, vagy az alig valamelyes tőkével dolgozó vendéglősök. A terhet most, mikor a vendéglősök annyira rá vannak utalva a segítségre, inkább viseljék ők s majd, ha közgazdasági
