Vendéglősök Lapja, 1901 (17. évfolyam, 1-19. szám)
1901-01-20 / 2. szám
1901. január 2g. válságunk véget ér, a mikor a közönség elviselheti a sör drágulását, akkor tegyék meg, ha már elkerülhetlen, a sör árának emelését. Tudjuk azt. hogy ezzel szemben a sörfőzdék is alapos érveléssel élhetnek. Első az, hogy az állam a súlyos adó körüli eljárásnál, ha nem is vissz lélőleg, de méltánytalanul jár el. így, hogy egyebet ne említsünk, a megadóztatott, de használhatatlanná vált sörmennyiség után fizetett adóösszeget a gyárnak visszafizetni tartozik. így szól a törvény, de mást bizonyít az eljárás. Ezen a czimen például, csak az Első részvényserfőzde maga több százezer forintot sirat; mert az állami közegek ra- bulistikus eljárása illuzóriussá teszi a törvényt. Ilyen körülmények között csak szi- neskedő játéknak mondhatjuk a kormány iparpártoló akcióját. Ez méltán keseríti a sörgyártókat s joggal indítja őket retorziókra. Ámde mielőtt ezekhez a retorziókhoz fordulnának, szádjának magukba s lelkiismeretesen vallják be, hogy válságos helyzetüknek maguk is az okai. Nekik is vannak régi bűneik, úgy önmaguk, mint a vendéglősök ellen. Ezek a bűnök, a melyek őket minden adónál és méltánytalanságnál, valamint az általános pénzszükségnél is jobban sújtották, azok, a melyeket úgy követtek el, hogy : 1. a régi vendéglők fennállását segítették elő, ezeket uj üzletnyitásokra adott könnyelmű kölcsönzéssel gyöngítették. 2. maguk is concurensül léptek föl a vendéglősök ellen. Ez köztudomású. Ez okozta a „Királyi- serfőzde bukását, mi alkalom és ok volt arra, hogy a magyar sör-kartell megalakuljon. Ezt nem szemrehányáskép, hanem csak figyelmeztetésül mondjuk a végből, hogy a serfőzdék kétszer is gondolják meg az árak fölemelését s a mi fő, ne cselekedjenek a vendéglősök meghallgatása nélkül; mert az érdekek közösek. Üzleti és hazafias érdek parancsolja, hogy egymást ne tegyük lehetetlenné s a közönséget haszontalanul ne terheljük; inkább az egész országra veszedelmes törvények megváltoztatására törekedjünk egyesült erővel; tehát értsük meg egymást! Kőbányai malátagyár r.-l. czég alatt a kőbányai serfőzők a megvett Király- serfőzőből decz. 22-én uj vállalatot alapítottak Budapesten, mely átveszi a felszámoló kőbányai Királyserfőző r.-t. összes ingatlanait és gyári berendezését és abban a sörgyártás megszüntetése mellett maláta és a sörgyártáshoz szükséges egyéb termények elöádlitásával fog foglalkozni. A sörgyártás ki van zárva. Az alaptőke 2.600 000 kor. (520 drb 5000 koronás részvény). Igazgatóság: Dreher Jenő, ifj. Aich Ferencz, Zofáhl András. Mendl István, Pacher József, ifj. Haggenmacher Henrik és tószegi Freund Vilmos. Felügyelő bizottság: Haggenmacher Oszkár, Knutzen Frigyes, Spitzer Adolf, Weisz Miksa és Wiedenmann János. A részvényekből a Dreher Antal czég 205 drbot, a Haggenmacher czég 80 drbot, az Első magyar részvényserfőzde 155 darabot, a Polgári sörfőzde r.-t. 80 drbot vett át. Az összhang. A nyerészkedő lapvállalatok versengéséről lehet talán beszélni, vagy Írni, de ellentétről nem; mert, Istennek hála, szakmánk vezérférfiai oly magas őrhelyen állVendégdősök Lapja nak, hogy okvetlen fel kell ismerniök, hogy minden egyoldalúság többet ártana, mint használna létező és létezendő egyesületeinknek. No, meg ezenfelül a magyar vendéglősök és pinczérelc sokkal felvilágosodottabbak, hogy sem megengednék’, vagy elnéznék, hogy p. o. a nyugdíj-egyesület rovására egyes szaklapokat, vagy egyeseket előnyben részesítsenek, mint azt a nyugdij-egyesület elnökétől és jogtanácsától a közelmúltban tapasztaltuk. De hiszem és remélem, hogy az illető urak ezen mulasztásukat azzal fogják jóvá tenni, hogy törekedni fognak arra, hogy a jövőben a szaklapok ne indirekt utón kapják az informatiókat a nyugdíj-egyesületben történő dolgok felől, hanem személyesen is részt vehessenek szaksajtónk vezetői a nyugdíj-egyesület igazgatósági gyűlésein. Az összhang szilárd alapra való fektetése ezt feltétlenül megköveteli; mert ha a magyar vendéglősök és pinczérek látni fogják, hogy minden egyes szaklapnak alkalom adatik, hogy a nyugdij-egyesület érdekében sikra szódíjon, de ezen kedvező alkalmat bizonyos mellék-érdekek miatt mellőzi, úgy a magyar vendéglős- és pinczéri kar itélőszéke elé fogja állítani az illető szaklapot és egyéneket. Hogy ez az Ítélet drákói szigorral fogja sújtani az illető gáncsoskodó lapot és egyéneket ezt én előre is megjósolom. Tehát nem üres jelszavak, hanem nagy és életbevágó érdekek küzdelméről, érvényesüléséről van szó, melyeknek megvédelme- zése, a kínálkozó javak megszerzése végett a higgadt és tiszta észnek a meggyőződés elszántságával kell sikra szállnia. Ezt a feladatot könnyelműen koczkára vetni semmiféle pártos indulat, alárendelt személyi érdek kedvéért nem lehet, nem szabad. Erősen hiszem, hogy a tiszta Ítélőképességéről ismert magyar vendéglős és pin- czéri-kar egy pillanatra sem fogja ezt a magasan lengő igazságot szem elől téveszteni. Nincs ebben a legfőbb közérdek józan felismerésében semmi elvfeladás, tekintély- csorbítás senkire nézve. Azt el kell ismerni s nyíltan hirdetni, hogy a nyugdij-egyesület vezető-férfiai her- vadhatlan érdemeket szereztek, tehát feltétlen kötelesség, tisztességünk dolga, hogy tiszteljük őket, mert ezzel kapcsolatosan a nyugdij-egyesület felvirágozását viszszük előre. Ennek a kultuszát szolgálom a jövőben is, még akkor is, mikor a nézet-ellentétek gyakorlása közben küzdő felekként állunk egymással szemben. Tóth Kátmán. V „Budapesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulata“ 1900. évi pénteki-reggeli gyűjtésének eredménye: Bevétel: Gumiéi János vendéglőjében 103 K. 20 f, Kommer Ferencz 82 K. 70 f., Reinprecht A. 13. K. 80 f., Mayer Ferencz 14 K., Petánovits József 20 40 f., Prindl Nándor 118 K. 40 f., Förster Konrád 21 K. 50 f., Jahn Ede 16 K. 40 f., Bokros Károly 32 K. 30 f., Lippert Lajos 15 K. 30 f., Wild Ferencz 12. K. 70 f., Palkovits Ede 11 K. 70 f., Kovács E. M. 21 K., Gyáky Mihály 7 K. 40 f., Hanzély Ferencz 9 K. 10 f., Schnell József 21 K- 70 f., Kirnbauer Samu 6 K. 90 f., Blaschka István 12 K. 80 f., Will- burger Károly 8 K. 90 f., Hruschka János 10 K. 50 f., özv. Morbitzer 30 K. 30 f., Doctor László 14 ; K., Ebner Ferencz 12 K. 80 f., Steinbeisz János 10 j K. 90 f., Schleiffer Lajos Kovácspatak 23 K., Kriszt Ferencz 12 K. 90 í., Kerécz Ferencz 5. K. 80 f., Gregorics Ferencz 8. K., Ehm János 10 K. 60 f.> 8 Berkovits János 7 K, 40 f., Mehringcr Rezső 8 K. 20 f., Bleicher Márton 11 K. 60 f., Willburger Antal 15 K. 90 f., Dökker Ferencz 9 K. 10 f., Kőnké Károly 4 K., Páris Vilmos 14 K. 10 f., Müller Antal 17 K. 70 f., Rajágh Lajos, aranyban 40 K., Bittner Lajos 9 K. 80 f., Noszek Károly 5 K. 30 f., Doctor László 12 K 20 f. és 8 K. 30 f., Lukács Ferencz 5 K. 80 f., Tóth József 6. K. 80 f., Simon Pál 3 K. 10 f., Barabás József 9 K. 10 f., Sverteczky Gáspár 8. K. 10 f., Schreiber Károly 5. K. 30 f., Pelzmann Ferencz 12 K. 20 f., Dvorzsák János 2 K. 70 f., Fürst Tivadar 16 K. 70 f, Ruff József 7 K. 70 f., ifj. Kommer Ferencz 13 K. 80 f. Összesen 946 K. 40 f. — Kiadás: Kraut Benjáminnak 12 hó á 10 K. = 120 K., Petzold Jánosnak 20 K., özv. Csató Dénesnének 60 K., Donhausernok 50 K., Auguszt Jánosnak 30 K., Laffed J. özvegyének 20 K., Hautek Katalinnak 20 K., Aradi beszédek rámázása 27 K., Budapesti Pinczér-Egylet karácsonyfájára 80 K., gróf Bethlen-szoborra 20 K., Söráremelés, kocsiköltség 10 K. Összesen 506 K. — Takarékpénztárba tétetett 440 K. 40 f. Összesen 946 K. 40 f. Gundel elnök. Kommer Ferencz pénztáros. Wilburger Károly ellenőr. Általános nyomor. A nyomor, Ínség jajszavától hangosak az újságok. Itt a munkátalanokért, ott a szegény gyermekekért, imitt a rokkantakért hívják könyörületre a felebarátilag érző sziveket. És a kinek van, ad. Filléreit az egyik, kenyere felét a másik, fölös ruháját a harmadik. Es ez a nagy áldozat, mintha por- szemnyi csepp volna, úgy enyészik el a nyomor tengerében. Mert hát nagy a mi aranykalászos, irigyelt hazánk nyomorúsága. Ezt a nyomort a könyörület nem enyhítheti, ezt államiságunk önállósitásával, kitartó munkával, fajunk rajongó szeretetével is csak évek múltán érhetnék el. Senki sem tapasztalhatja ezt annyira, mint mi, vendéglősök, a kik napról-napra számokban látják, hogy mennyire fogy a nemzet táplálkozása és italfogyasztása. Mi, vendéglősök, tudjuk, hogy immár éhezik s nem sírva vigad, hanem sírva sir a magyar. Ezért most az év elején hangoztatjuk figyelmeztető szavunkat azokhoz, a kiket illet, a törvényhozókhoz és a kormányhoz, hogy a társadalmi és állami intézmények reformjával ne késlekedjenek. A nép, az Istenadta magyar, éhezik, s legalább úgy, mint zord napjaiban, szomorú századaiban tudjon legalább sírva vigadni. Az élelmiszerek hamisításáról. Nemrégiben borhamisításért megbüntettek egy ismert bornag^kereskedő ezéget; újabban nehány tej árusra is került a sor, az általuk forgalomba hozott hamisított tejért. A sajtó, híven reprodukálva az eseteket, nagyobbmérvü ellenőrzésre és szigorúbb büntetések alkalmazására ösztönzi az illető közegészségügyi hatóságokat. De hasztalan, mert a közegészségügy megóvására hivatott közegek, már csekély létszámuknál fogva sem képesek arra, hogy az élelmi piaczra került tápszerek mindenikét megvizsgálhassák : jók-e, vagy rosszak ?
