Vendéglősök Lapja, 1901 (17. évfolyam, 1-19. szám)
1901-09-20 / 18. szám
1901. szeptember 20. Vendéglősök Lapja haJlgatniok, mert azok igazságosak és méltányosak. Ebben a reményben megnyitom a közgyűlést és a jó Isten áldását kérve, kívánom, hogy a szövetség munkája eredményes legyen. Üdvözlöm a megjelent tagokat. (A közgyűlés a megnyitó beszédre zajos éljenzéssel felel.) II. Glück Frigyes elnök: Mielőtt a napirend tárgyalásába kezdenénk, engedje meg a tisztelt közgyűlés, hogy előbb egy szomorú eseményt jelentsek be. Kommer Ferencz, a szövetség egyik buzgó tagja és lelkes hive, a mi szeretett kartársunk és barátunk ma először nincsen közöttünk. Lelke elszállt az örökkévalóságba, testét pedig az örök nyugalom helyére kisértük. De maradt közöttünk egy eszményi kapocs: az emlékezés ő reá és az ő nemes munkásságára. E kapocs él sziveinkben s buzditólag hat ránk. Mélyen tisztelt közgyűlés! Kevés alkalmunk van az életben, hogy az egyéni értéket megbecsüljük és méltányoljuk. Pedig ha egy kivaló férfiú örökre távozik közülünk, akkor az a láncz, mely bennünket összefűz s melynek az elköltözött is egyik ércz-szemét képezte, elszakad. De azt hiszem, az ő szelleme lesz az, mely a lánczot újból összeforrasztja. Az ő szelleme int bennünket arra, hogy a láncz mindnyájunkat összetartson szeretett hazánk javára es saját ügyünk előmozdítására. Maradjon hát az ő nemes szelleme közöttünk! és legyen áldott az ő emléke mi előttünk. Tisztelt közgyűlés! Nyilvánítsuk az elhunyt' emléke iránti tiszteletünket felállással. (Az összes jelenlévők felállanak.) Priváry Pál: Az igen tisztelt elnök ur szép beszédét meghatottan hallgattuk és én köszönetét mondok érte; de mégis indíttatva érzem magam, hogy mint a vidéki kartársak egyik képviselője, hozzá szóljak az elnök ur szavaihoz. Szerencsések voltunk Kommer Ferencz szeretett kartársunkat minden alkalommal körünkben látni. Minduntalan meggyőződtünk arról, hogy ügyünknek ő volt egyik legtevékenyebb, legbuzgóbb hive. Illő tehát, hogy emlékét külön is megtiszteljük. Indítványozom tehát, hogy a mai közgyűlés befejezése után, az elhunyt emléke iránti tiszteletünknek méltóan kifejezést adandó, zarándokoljunk el az ő sírjához és nelyez- zünk arra a szövetség nevében koszorút. (Helyeslés.) Glück Frigyes elnök: Mélyen Tisztelt Közgyűlés ! El méltóztatnak fogadni Priváry Pál ur indítványát? (Elfogadjuk egyhangúlag.) Úgy az indítványt azzal egészítem ki, hogy a szövetség részéről részvétirat küldessék az elhunyt családjához. (Helyeslés.) Áttérve a napirendre, felkérem a t. tagokat, hogy a kik beszélni óhajtanak, azok dr. Solti Ödön jogtanácsos urnái jelentkezni szíveskedjenek. (Felolvastatik az igazgató-tanács következő jelentése:) Tisztelt közgyűlés ! A múlt évben Aradon tartott országos kongresszus Glück Frigyes előadó indítványára elhatározta : 1. hogy a vendéglősök országos szövetségének szakoktatási osztályát a budapesti vendéglős szakiskola felügyelő-bizottsága és az iskola igazgatója képezzék; 2. keressék fel a uagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, hogy az 1899. évi julius 26-án kelt 35040. számú leirata szerint, a vendéglős szakoktatást szervező bizottságot — a budapesti vendéglős szakiskola felügyelő-bizottságának bevonásával kinevezni kegyeskedjék. A kongresszus ezen határozatok foganatosításával a felügyelő-bizottságot bízta meg. II. A kongresszus Stadler Károly urnák, Glück Frigyes ur által előterjesztett javaslatára elhatározta, hogy az idegenforgalom emelése kérdésében magáévá teszi a javaslatot, s a hatóság által, az idegenforgalom emelése érdekében teendő intézkedéseket a vendéglősök tőlük telhetőleg támogassák. III. Bokros Károly előadó indítványára elhatározta a kongresszus a magyar vendéglősök országos szövetségének életbeléptetését, s a szövetség elnökévé — rendkívüli lelkesedés mellett — egyhangúlag Gundel Jánost, pénztárnokává pedig Meh- ringer Rezsőt választotta meg s a tagok felvételét nyomban megkezdette. Még a szövetség egyéb tisztségeinek választás utján való betöltésére felhatalmazást adott a kongresszus végrehajtó bizottságának. (Folyt, köv.) Pár szó, a fővárosi vendéglős- és kávéház-tulajdonosokhoz. Magyarország alkotmányos királya, az 1848. évi törvényeken alapuló felségjogánál fogva, az 1896-ik évben megnyitott ország- gyűlést ez évi szeptember hó 9-én magas szárnyalásu trónbeszédével, — melyben a magyar nemzetnek valóban atyai szívből eredő szavakkal adta tudtára elismerését, — feloszlatta, illetve berekesztette és ez által a legközelebbi időben már az újonnan megnyitandó országgyűlésre keilend a nemzetnek megválasztandó képviselőit felküldeni. Ha a most berekesztett országgyűlés folyama alatt, a parlament palotájának padjain széttekintettünk, azt láttuk, hogy: a nemzet csaknem minden osztálya képviselve volt ott; jóllehet az úgynevezett lateinerek tették ki a nagytöbbséget; de azért az ipar, kereskedelem, művészet, gazdászat is képviselve volt; csak egyetlen egy osztály hiányzott a parlamentből, amely nemcsak a szakmájába vágó törvények ismerete- és helyes alkalmazása, hanem jelentékeny és a társadalomban számot tevő nagj^ száma és különösen intelligencziájánál fogva méltán s jogosan követelhet magának helyet a magyar képviselőházban. Ez az osztály a vendéglősök és kávé- háztulajdonosok osztálya, melynek egyes tagjai — főleg a magyar székesfőváros területén lévők — nemcsak hogy méltón betöltenék a képviselői tisztet, hanem különösen saját szakmájuk- s intelligencziájuk- nál fogva még hasznára is válnának a magyar parlamentnek. Ennek az osztálynak hiányát sajnálattal láttuk minden eddig lefolyt országgyűlésen, és nem volna kívánatos, hogy ez az osztály a most összehívandó országgyűlés alkalmával ismét hiányoznék a képviselőházból, mert ez úgy tűnnék fel, mintha ennek az osztálynak nem volnának szakképzett és az értelmiség azon fokán álló tagjai, akik intelligtuális szempontból véve, a magyar nemzetgazdászatnak hajtanak legalább annyi, ha nem több hasznot, mint a gazdá- szati osztályból beválasztott országgyűlési képviselők. A székesfővárosi vendéglősök és kávéháztulajdonosok nem párt-, nem klub-, nem szocziális-, hanem pusztán szakmabeli elveket vallanak, ők főleg az italmérési- és ezzel kapcsolatos törvényekben való jártasság és lelkiismeretes eljárás által vívták ki eddig is és fogják kivívni ezentúl is a közönség méltó elismerését. Ennek az osztálynak számos tagját ismeri a közönség, akiknek bármelyike méltó minden tekintetben arra, hogy a magyar képviselőházban helyet foglaljon. Ott vannak ebben az osztályban például: Gundel János, Glück Frigyes, Stadler Károly, Palu- gyay Károly, Schalkház Lipót, Bokros Károly, Karikás Lajos, Karikás Mihály, Szikszay Ferencz, Wehofer Imre Beretvás Pál, Nagy Gábor. Ily egyének közül bátran és megnyugvással lehet bármelyiket a magyar parlamentbe beválasztani és mi nemcsak hisszük, hanem erősen meg vagyunk győződve arról, hogy ha a megnevezettek bármelyike, vagy más egyén is jelölve lesz a vendéglősök és kávéháztulajdonosok részéről, megválasztása kétségen kívüli. Bontsuk ki tehát a zászlót, írjuk reá a képviselőjelölt nevét, kit a legérdemesebbnek tartunk a mi szakmánkban és éltet minket az a remény, hogy ha egyesült erővel, összetett akarattal, minden személyes érdektől menten; csupán a közjólétet fogjuk szemünk előtt tartani, a székesfővárosnak bármely kerületében keresztül fogjuk vinni a választást. Alkotmányos királyunk ez évi október 24-ére hívja össze az uj országgyűlést; már alig egy hónap választ el annak megnyitásától, sietnünk kell, mert úgyszólván ütött a tizenkettedik óra. Tenni, tenni kell, és pedig gyorsan, haladéktalanul, ha eredményhez akarunk jutni; — az eredmény pedig biztos, ha a tétlenségből kilépve, a tettek mezejére lépünk. Fel tehát! Tartsanak a székesfővárosi vendéglősök és kávéháztulajdonosok minél előbb közös értekezletet, jelöljék ki a kerületet, melyből képviselőt küldeni szándékoznak, kérjék fel az általuk legalkalmasabbnak tartott egyént a képviselőjelöltség elfogadására és ha ez meg lesz, vállvetve együttes közreműködéssel, összetartó erővel hassanak oda, hogy Magyarország székesfővárosából legalább egy személyben képviselve legyen a magyar parlamentben az az intelligens osztály, mely eddig mindig hiányzott onnét. Lelkileg meg vagyunk győződve arról, hogy: ha a székesfővárosi vendéglősök és kávéháztulajdonosok vállvetve, együttesen fognak eljárni ez ügyben, meg lesz választva a jelölt, mert oly erősnek ismerjük a társadalomnak ezt az osztályát, hogy annak együttes működését csak teljes siker követheti és ha ez az osztály együttesen fog dolgozni, a költő szavaival élve: „Nincs, aki ledöntsa e sziklafalat!“ vagy is, hogy megakadályozza a jelölt megválasztását! Fel tehát! Fel tettre ! A siker nem fog elmaradni! A szerkesztősét/. A borfogyasztás fokozása. írta: Nuszbaum László A borfogyasztás és az iszákos ság fogalma egymástól oly messze áll, mint Makó Jeruzsálemtől — ha nem messzebb. Borfogyasztók lehetünk anélkül, hogy iszákosak lennénk; mert tulajdonképen az iszákosság éltető eleme nem a bor, hanem az ennél sokkal magasabb szesztartalmu ital — a pálinka. A bort Noé apánk ismertette meg velünk, a pálinka az aichimisták (aranycsiná- lók) görebének szülötte s mig a bor gyenge 4—8—12 százalék szesztartalmánál fogva házi szükségletünk fontos tényezője, éltető eleme, addig a pálinka, melynek alkohol-
