Vendéglősök Lapja, 1901 (17. évfolyam, 1-19. szám)
1901-08-20 / 16. szám
4 Vendéglősök Lapja 1901 augusztus 20. Nem nyertek érte babérokat, biztos állásokat, talán előbb van olyan köztük, ki ebben a tantiemes, presenzmárkás világban elvesztette minden protekcziójat; de eg}’et elértek, mit nem annyira, önmagukért, hanem egy egész osztálynak a boldogságáért tettek: kiegyengették az utat Szegedtől Budapestig, végig hordozták azon a fáradságos utón mozgalmunk zászlóját, melyre rá volt Írva minden fájdalmunk, minden nyomorunk, örömünk, dicsőségünk, egy egész osztálynak keserű fájós emléke. Igaz, ez a mozgalom dologi eszközök hiányában az utóbbi években nem fejthette ki azt a tevékenységet, a mit a mozgalom ; vezetősége és a szakközönség óhajtott volna, j de azért ez nem ok arra, hogy egyes szakkörök a mozgalmat egy másikkal szaporítsák. Mert ne mondjunk nagyot, csak azt, I hogy mégis képes volt megismertetni az egész ország előkelő közönségével annak hivatását. Akkor Szeged volt a mozgalom forrása, most — Budapest. De akkor egyforma eszközökkel is, egyforma érzelmekkel tartatták ébren a figyelmet, Az is igaz, hogy akkor nem volt olyan nagy az érdeklődés, mint most, azonban nem ismertük a pártoskodás mániáját; mert a mostani érdeklődésnek van egy árnyalata, mit nem lehet szó nélkül hagyni. A lóláb tehát a Szak- és munkaközvetítő egyesület felhívásában rejlik. A következtetés pedig ott, hogy inkább lassan, mert a lassú viz a partot is mossa. Midőn egy őszszel összeülendő kongresszus előtt állunk, egyszerre két felhívás. Vagy azért hívják a kongreszszust össze, hogy pártokat alakítsanak ? Ez nem lehet bizonyos állítás, de a szakközönségben gyanút kelthet csak, de nem megelégedést. Ez úgy ért bennünket, mint a felhőtlen égből lecsapott villám. Eddig az 0. P. E. mozgalmát ismertük csak, a munkaközvetítő egyesületét pedig nem ismeri senki, azt esetleg a kongresszuson ismerhetjük meg. Ki itt érdekelve van, annak csak egy eset lehet megnyugtató: hogy a mozgalmak két vezetőségének talán vannak kulissza-titkaik, mely remény mily megnyugtató, oly bizonytalan, mivel eddig semmi jel sem mutattatott e két egyesület fuzio- nális hajlamára. A Budapesti pincz. egyl. is kibocsájtotta felhívását hü maradva a mozgalom régi szelleméhez. De most oly embernek, ki ingadozni szokott, itt a füle tövét kell vakarni. Két felhívás, mindkettő közös-érdekről beszél, egyesült erőt és szabad napot ajánl, de külön akar végrehajtani. Csak egyben egyeznek: hogy szakköreinknek a társulási téren nagy a visszamaradottsága és az egyesülés javára válnék. Teh .t a célja mindkettőnek ugyanaz, csak a nyilvános fúzió hiányzik. így taná,- csos volna, ha a két egyesület társulna még a kongresszus előtt. Mert mindenkinek kell ismerni az Orsz. P. E. mozgalmának hivatását, az elágazik az egész országban s annak minden szála egy fáradságos munka. Hiú ábránd uj irányt adni a mozgalomnak, azt úgy sem lehet. Nem fogunk mi annak szelleméből egy jottányit sem engedni. \ annak köztünk férfiak, mint: Denes Miklós, Kommer Béla, stb., kik tudnának mesélni az egyesülés magasztos hivatásáról, melynek fényes jele a Londoni magy. pinczér-kör s mely a magyar pinczé- rek legszebb büszkesége. Mi csak törvényes jogokkal korrigálhatjuk ki a pinczérnév fekete fogalmait, melynek hamis felfogása belegyökeredzett Magyarország büszke társadalmába; nekünk szentesített törvények kellenek, kötelezzenek ezek minden pinczért az Országos egyesületnek belépésébe, s minden főnököt határozottan annak pártolására, a ki a személyzetért oda legyen utalva. Ha ezt nem kapjuk, akkor semmit. Ez nagy keret, de megmondja, hogy mit akar. Nemes mozgalom, nagyot akar, de jogosan és békével. Szentesitett törvényeken álló egyesületünk megkönnyítheti közterheinket és majd elválna, hogy csak éltető meleget hozhat, az egész „vendéglős iparra“ pedig termékenyítő erőt. Nem óhajtjuk, hogy mozgalmunk vezetősége széthulljon érdekcsoportok szerint külön-külön pártocskákra. Nem kívánjuk, hogy mozgalmunknak legyen külön egy régi pártja, külön ellen- pártja, hozzá még talán külön egy felekezeti pártja és még talán vagy tízféle pártja. Ne kóstoljunk bele a pártoskodás dicsőségébe. Ez az irány nem volt hivatása a szegedi mozgalomnak. És más irányt pedig nem kell ráerőszakolni szakközönségünkre. Elég annak a régi utat tovább folytatni, melynek a felét már a háta mögött hagyta. A rdndet nem kell megzavarni, hanem igenis egyesülni. Ez a mi országos mozgalmunk hivatása, ezzel érhetünk czélt, nem pedig újabb utak egyengetésével. Nem kell a Budapesti pinczér-egylet mozgalmát figyelmen kívül hagyni, mert annak pártján az ország szakközönségének értelmisége áll. A mozgalmat a napilapok is ismerik és a közvélemény dícsórőleg nyilatkozott felőle. Más irányt, más szellemet abba nem lehet nevelni, az csak szétszakadást szülne, de nem egyesülést. Ne huzzunK széjjel, — mert kár az időt elkótyavetyélni. Boóv Jenő. Jegyzőkönyv. Felvétetett Budapesten, 1901. augusztus hó 9-én a magyar országos pinczéregyesület előkészítő bizottságának dr. Solti Ödön irodájában (V., Váczi körút 72. II. 8.) d. e. 10 órakor tartott rendes üléséről. Jelen voltak: Szüts Lajos, budapesti pinczér-egyleti elnök, Kalmár Fábián, Forintos Dénes, Kassai József, Koltag József, Littmann József. Magr József, Gömbös János. 11. Szüts Lajos megnyitja az ülést, üdvözli a megjelenteket, felkéri dr. Soltit a jegyzőkönyv felolvasására, melyet a bizottság azon javítással, hogy a 12 §. 4-ik bekezdése a következőkép szól: „A 2-ik osztályba tartoznak a szobapinczérek, éthordók és kávéházi felszolgáló pinczérek“ hitelesíti. Dr. Solti beterjeszti a „Nemzeti“ és a „Nemzetközi“ baleset ellen biztosító r.-t.-ok ajánlatait az egyleti tagoknak baleset folytán beállott halála és állandó rokkantsága esetére biztosítása tárgyában. Jelenti, hogy az ajánlatok szerint a balesetből származó múló keresetképtelenség esetében a tagok semmiféle járulékot nem élveznének. A biztosítási dij 1000—1000 korona biztosítása mellett 2 kor. 50 filh, illetve 2 korona 35 fill. Miután azonban a „Nemzeti“ baleset- biztositő-társaság 10°/o beszedési járulékot enged az egyesületnek, ennek ajánlata, eltekintve attól, hogy hazai társaság, végeredményben olcsóbb. Kalmár ellene van, hogy csupán állandó rokkantság és halál esetére biztosítás nyujtassék a tagoknak, hisz e feladatot a a nyugdijegylet is megoldja, uj ajánlatot óhajt, mely szerint a társaság tagjainkat a múló keresetképtelenség esetére is biztosítja. Többek hasonér- telmü felszólalása után a bizottság a beérkezett ajánlatokai el nem fogadja, hanem Kalmárnak elfogadott indítványa értelmében uj ajánlatok beadására hívja fel a társaságokat. 13. Elnök előterjeszti, hogy az alakuló közgyűlés megtartása különösen azon oknál fogva rendkívül sürgős, mert a jövő hó elején tartják a vendéglős-szövetség és nyugdíj-egyesület is évi rendes közgyűléseiket. S minthogy az utóbbin az alkalmazottak közül is többen fognak vidékről feljönni, idő- és költségkímélés szempontjából legalkalmasabb lenne az alakuló küzgyülést ez időben megtartani. Kalmár pártolja elnök előterjesztését és indítványozza, hogy a Magyar Országos Pinczér-Egyesület a jövő hó 5-én tartsa meg alakuló közgyűlését. Dr. Solti a tárgysorozat tárgyában tesz indítván} t. A bizottság az inditványokat elfogadja és elhatározza, hogy a Magyar Országos Pinczér-Egyesület alakuló közgyűlését Budapesten 1901. évi szeztember hó 5-én d. e. 9 órakor fogja megtartani, ezen közgyűlésre az ország összes pinczéreit a szaklapok utján, pinczér-egyleteit pedig jelen jegyzőkönyv megküldése utján meghívja. A közgyűlés tárgysorozata: 1. Elnöki megnyitó beszéd. 2. Egyleti meghatalmazások beszedése. kiküldöttek igazolása. 3. Alapszabályok tárgyalása és elfogadása tárgyában határozathozatal. 4. Az egyesület országos szervezésére fentartó-bizottság választása. 5. Költségvetés tárgyában határozathozatal. 6. Jelentés a mozgalmi bizottságok által az 0. P. E. czéljaira gyűjtött összegek hová- forditása tárgyában. 7. Jövő évi közgyűlés helye és idejének megállapítása: 8. Indítványok : (a közgyűlésen tárgyaltatni óhajtott indítványok legkésőbb folyó év szeptember hó 1-ig a központi előkészítő-bizottsághoz felterjesztendők). 9. Közgyűlés berekesztése. Felkéri a bizottság az elnökséget, hogy a vigadó kistermének megszerzése tárgyában az illetékes hatóságnál a kellő lépéseket megtegye, hogy továbbá a meghívók hírlapi közlése és a jelentkezők elhelyezése, részükre kedvezményes vasúti jegyek elküldése tárgyában intézkedjék. Az ország pin- czéregyleteit felkéri ezennel, hogy küldötteik nevét és számát, azok elszállásolása és jegygyei ellátása végett legkésőbb augusztus hó 28-ig a bizottsággal közöljék, úgy netáni indítványaikat szeptember hó 1-ig ugyanoda felküldjék. 14. Az alapszabályok folytatólagos tárgyalásánál Koltay kívánatosnak tartja, hog}’ a szakácsok és szállodai portások az egyesületnek rendkívüli tagjai lehessenek. Kalmár hangsúlyozza, hogy a rendkívüli tagok csak az ingyenes elhelyezésre tarthatnak igényt és arra, hogy a közhelyiséget látogathassák. Ily értelemben a bizottság a rendkívüli tagság intézményét elfogadja és a 6. §.-ban a „rendes“ szó után „és rendkívüli“ szavak beszúrását elhatározza, továbbá az előbbi ülés jegyzőkönj’vének 10. pontjában a 10. §. után a 12 §-ut uj számozással 11. §-ként sorozza, egy uj 12. §-t fogad el a következő szöveggel: 12. §. Rendkívüli tag lehet minden feddhetlen előéletű szállodai portás és szakács. A régi 11. §-t ezután 13. §. jelzéssel a 13—16. §§-okat pedig 14—1'7. §§. jelzéssel sorozza. 15. Dr. Solti előterjesztést tesz az alapszabályok további §§-ai tárgyában. V. Tagsági járulékok. 18. §. A rendes és rendkívüli tagok felvételi dij fejében egy havi tagdijjul egyenlő összeget kötelesek fizetni- A bizottság ezen szakaszt elfogadja. A tagsági dij- jakról intézkedő 19. 20. és 21. §§-nál élénk vita fejlődött ki, melyben a bizottság valamennyi tagja részt vett; a tárgyalás ered- ményekép Kalmár indítványára a bizottság a következő szövegezésben állapodott meg. 19. §. A rendes tagok évi dijai: Az I-ső osztályban 36 korona a Il-ik osztályban 24 korona, a Ill-ik osztályban 12 korona 20. §. A rendkívüli tagok tagsági dija évenként 24 korona. 21. §. A rendes és rendkívüli tagság 3 évre kötelező. 22. §. A tagsági dijak havonként előre fizetendők. 23. §. Azon tag, ki igazolt szegénység esetében tagsági kötelezettségének eleget nem tehetne,
