Vendéglősök Lapja, 1901 (17. évfolyam, 1-19. szám)
1901-08-05 / 15. szám
2 Vendéglősök Lapja 1901 augusztus 5. szánalmas állapoton javit a repülő korcsmáros a minisztérium felfogása szerint, a mennyiben oda helybe elviszi neki az ételt, italt, ideje korán, a melynek elköltése után pihenhet, társaloghat, olvashat művelheti magát, szóval megütheti azt a mértéket, melyet a fegyveres béke megkövetel. A munkás osztályra ez nem is volna ei- viselhetlen csapás, vagy baleset, de egy a bibi. Vájjon a munkás osztály elfogadhatja-e az ilyen utón módon nyújtott segítséget? Vájjon segítség e ez, vagy csak tisztességtelen verseny, a melynek ő adja meg az árat, issza meg a keserű levét? A munkás viszonyok siralmas volta nem titok a minisztérium előtt. A családalapítás nem annyira ideális, mint inkább gazdasági és megélhetési proczesszus a munkás életében. Kutatás ez egy uj jövedelmi forrás után, amely különösen évek múltán, abban az időben, midőn a munkás:szervezet ellenálló képessége megörlődik, tettereje, rugékonysága hanyatlik, tehát a legalkalmasabb időben illő jutalékhoz juttatja. A munkás spekulácziója összeegyeztethető-e az ukázi spekulációval, ez olyan nyílt kérdés, amelyre majd az élet ad csattanó választ. Egy azonban bizonyos és ez kétségen felül áll, hogy a családiasság szenved általa. Alig van munkás, a ki családi bizalmas kör után nem vágyakoznék, ezen óhajtása rövid időn belül nem teljesednék. A munkást a nap delelő szakán felkeresheti anyja, testvére vagy épen szeretője, tehát hazulról kosztolhat. Mit keres akkor ott a repülő korcsmáros? Azt mondja az ukáz, hogy meleg ételt hoz, talán meleg gorombaságot is, a melyre egyáltalán nem lehet kiváncsi egy munkás sem. Nappali szükségleteit eddigelé fedezte a vállalat tövében megtelepedett vendéglős, aki bajtársa a kény érharcz elkeseredett tusáiban. Most közéjük áll a repülő korcsmáros, mi fejlődik ki ebből. Ne szólj szám, nem fáj fejem. Az ukáz humánus czélt szolgálna, ha tényleg humánus lenne maga az ukáz is, vagyis nem lázitaná, hanem erősítené azokat az erkölcsi kapcsokat, melyeket a kenyéririgység még kegyelmesen megkímélt. Az ukáz emberiséges czélzatának abban kellett volna kicsúcsosodni, hogy a megélhetési feltételeket megkönnyíti. Utasítja az intéző köröket, hogy a gazdálkodásban hagyjanak fel az ázsiai rendszerrel, a mely pótadóban gyó- gyithatlan járványt létesített s fokozásában valóságos virtuzitásra tett szert. Szigorú büntetés terhe alatt utasítsa, hogy a gazdálkodási egyszeregyet hibátlanul elsajátítsák, hogy az elszámitásokból eredő deficzittet ne a fogyasztó közönség gyomrának ineg- szabályozásával tüntessék el, hanem oda törekedjenek, hogy az eddigi szedett inhumánus fogyasztási adót rohamosan leszállítsák s okszerű gazdálkodással feleslegessé tegyék. Bizonyára igen örvendetes meglepetés volna, ha e tekintetben maga az állam tenné meg a kezdeményző lépéseket, vagy maga járna elől jó példával s nem sopánkodnék azon, hogy a magyar munkás, a magyar föld után ez a legerősebb támasza az államnak, naponta egy karéj ke- nyéren, egy harapás szalonán, egy pár hagymán, vagy zöld paprikán s nehány szem szilván izzadja ki a nehéz százezreseket, migvégre egy napon beléun az izzadásba és a kegyelmes gondozásba, kis vaczakját zsebkendőbe köti s elhagyja ezt a földet, a hol fogyasztásra sokat dolgozott, de alig fogyasztott valamit. A repülő korcsmáros aligha tartja vissza, ha megrögzött benne a gondolat, hogy másutt talán olcsóbban lehet tengődni, esetleg koplalni. Ehhez hozzájárulhat az a honi tapasztalatokból kisarjadt balhiedelem, hogy másutt jobban megfizetik, mert idegen. Üzleti szempontot véve szem- iigyre igen sovány vigasztalást és reményt nyújt az ukáz, ha felgondoljuk, mit nyújthat a repülő korcsmáros és ki lehet az! Miután a munkás osztály munka- képességének, erejének fokozása a nyilvánított czél, igen természetes, hogy a repülő korcsmáros egészséges, tápláló eledelt vigyen az egyes állomásokra. Ezeknek előállítása igen költséges, hasonlóképen a szállítása is, mégis olcsóbbnak kell lennie, mint ahogy egy adófizető vendéglős kiszolgáltatja. Ez a képtelenség csak abban az esetben érthető, ha vagy teljes adó- mentességet és subvencziót élvezne a repülő korcsmáros, vagy pedig fix fizetésért az állam ételét és italát osztaná ki a dolgozó munkások között, hát akik nem dolgoznak, mert nem kapnak munkát s igy ezek szorulnának rá leginkább, talán még jobban az a szegény család, amely még a száraz kenyér Írott malasztjától is megvan fosztva. Talán elégséges, hogy a tiszti kaszinók adómentesen, illetve a gar- nizon kontójára élvezik azt, amiért a fogyasztó közönség véres verejtéket izzad. S talán elég ez is, minek szaporítani a konkurencziát s fokozni az elégületlenséget ott, a hol a pohár már csurdultig áll. De ki látja el a repülő korcs- márost eszközökkel, mert talán csak nem vályúkból esznek? Kicsoda gondoskodik a tisztaságról s ki ellenőrzi a repülő korcsmárost? Talán ez ki lesz véve, fel lesz mentve azoktól a megtisztelő szekatúráktól, amelyektől nem képes megszabadulni a vendéglős még a legnagyobb munka napokon sem. Minden néven nevezendő hatósági atyai gyámkodás nem terjed-e ki erre is? Ha ez alól is emanczi- pálva lenne, akkor mint kiváltságos személyiség a repülő korcsmáros valóságos közegészségügyi rém, amely hatósági engedélylyel és védelem mellett tör a munkás nép egészsége ellen. De hát erre nem lesz alkalom, mivel minálunk a humanizmus napja még nem áldozott le, sőt bizton halad a delelő pont felé. Önálló repülő korcsmáros minálunk mindaddig agyrém, amig a fogyasztásiadó egészséges humánus alapon nincs rendezve. Mert azt csak nem tételezhetjük fel, hogy a repülő korcsmáros a vendéglők és mészárszékek hulladékait fogja összeszedni s azokat a hírhedt generalsaftban felfrissíti és aztán szétosztja s a hatósági megbízott felügyel arra, hogy a munkásnéphálás szempislogatások közt aztán el is költse. Tovább is lehetne fűzni az ész- menetet, de hát ez is untig elég, csak arra az egyre akarunk még kiterjeszkedni, hogy kikből lesznek összetoborozva a repülő korcsmárosok. Kötve hisszük, hogy e tiszteletreméltó gárdába vendéglős is felvehető legyen, mivel ez könnyen szabályozható csoda adóforrás, amelyet jelen mostoha viszonyok közt nélkülözni teljes lehetetlenség ; ez a szerencsétlen mindenes, akit mindenki fel- és kihasznál s aztán a kis kutya sem ugatja meg. A rendes kifőzök sem tölthetik be ezen állásokat, mivel nekik szabad hatáskörük van, a subordinácziót nem ismerik s nem szeretik. Nyugalmazott szakácsok és sza- kácsnék nem oda valók. . így teljesen a hatóságok nyakába maradna a repülő korcsmárosság. Teljesen bizonyosak vagyunk a felől, hogy a hatóságok fejei nem fogadják el ezt az újsütetű méltóságot, mert becses névjegyeiken igen bizarul festene, hogy repülő korcsmáros. A Sanyaró Vendelek örömmel vállalkoznának erre, csakhogy reájuk égető szükség van a hivatalokban, mert hát kivégezze el a testet, lelket ölő munkát. De meg kicsoda bízzék kecskére káposztát ? Egy két hét alatt kiveszne a Borszem Jankó specialitása s nemcsak a hivatalok, hanem az. utókor számára, ha a múzeumi igazgatók ideje korán nem gondoskodnának példányokról. Távol legyen tőlünk még a legcsekélyebb maliczia, de a társadalmi s megélhetési forrongások eszünkbe juttatják a napi kérdések legfőbbjeit,
