Vendéglősök Lapja, 1901 (17. évfolyam, 1-19. szám)

1901-07-05 / 13. szám

*2

Vendéglősök Lapja

1901 julius 5.

melyek érthető tanujelei az átalakulások korszakának. S ezt a „Pesti Hírlap“ becses figyelmébe ajánlom:

mi sem a múltban, sem most, nem vettünk részt ama utczai zavargások romboló munkájában, bírtunk tehát mindég annyi energiával, visszafojtani magunkba a ferde eszmék csiráját. Mi bizalommal türjük helyzetünket, reménysugárként annak, hogy ügyünkben interpelláczió fog történni a képviselőházban.

Ha nem érezné a vendéglősipar napszámosa magát helyzetének magányában eltiporva, nem terjedt volna oly hamarosan közöttünk említett egyesület ideája. Azt azonban semmikép sem akarom elhinni, hogy a kegyelmes társadalom szívesebben látná, ha egy osztálylyal több hive lenne a szoczializmusnak.

Magyarázzuk bármikép a pinczér- kérdés megoldását, mégis csak szomorú és csodálatos az a léhaság, melylyel mozgalmunkat egyes vidéken fogadják. Egyedüli megnyugvásunk, hogy az a Budapesti Pinczér-Egylet kezében fekszik és az a tudat, hogy e saját erőnkből folytatott munka, j melynek napszámosaivá szegődtünk, ! a mai fejlődések korszakában nem hétköznapi harcz.

Azonban a szétbomlástól nincs mit félnünk, mert az igazság szózatát nem lehet elandalitani. Nagy eszmék fogalmait mindig a szabadság és kartársi egyenlőség iránti szeretet lángja melengette. — Ez tehát nyitott könyv, melybe ha bele méltóztatik nézni kegyelmes társadalom, fényes betűkkel fogja jellemezve látni Magyarország tanult pinczéreinek intelligencziáját, hazaszeretet és becsület iránti fogai- j mukat, osztályuknak egész reputá- czióját.

Adjuk meg tehát a tiszteletet a nagy eszméknek, a fegyvernek, mely azokat kivívja és ne gátoljuk az erőt, mely azokat kezeli. Kövesse azok munkáját diadal, kik a nemes intézményekbe lelket öntenek, s hódoljon meg nekik az érdekeltek összes serege. Kik nem tisztelik, ne avatkozzanak a nemes munkába. Ne képzel- j jék az „Országos Pinczér-Egyesületu ellenségei, miszerint kéjesek ártani az eszme fejlődésének. Ők csak annyit érnek, mint a fatörzsnek azon oldalhajtása, mely zöldül ugyan, de nem virágzik. Mert nagy eszmék, csak nagy intézményekké válhatnak és azok útja mindég: „gloria et victoria“.

Poor Jenő.

Szegedi Pinczér Egylet könyv'

tár-bizottsága. Felhívás és kérelem! A Szegedi Pinczér Egylet ez évi rendes közgyűlésén egy könyvtár felállítását határozta el, melyet részben foganatosított is ; határozatba ment továbbá, hogy könyvtárunkat

közszeretetben álló elnökünk Jnranovits Ferencz ur nevével örökítjük meg és egy csoportkép kiadását olyképpen, hogy minden pártoló vagy rendes tag, vagy szaktársunk 6 korona lefizetése után, mint könyvtár- alapitó tagok neve, jegyzőkönyvileg örökit- tetik meg és egy fénykép beküldése után egy diszes csoport-képet kap díjmentesen, elnökünkkel a közepén, azon felirattal: „A Szegedi Pinczér Egylet könyvtár alapitó j tagjai“.

Amidőn illő tisztelettel van szerencsénk egyletünk pártoló és rendes tagjait, nemkülönben az igen tisztelt szaktárs urakat jelen kérelmünkkel megkeresni, bízva a nemes czél iránti jóakaratban, amely inkább méltányos is, mert a befolyandó I összeg feleslege könyvtárunk javára fordít- 1 tátik, hogy a jövő generáezió pinczérei szellemileg is megállják azt a helyet, mely a mai korban mindenütt és mindenkitől meg- kivántatik.

Azon remén}Tben. hogy kérelmünk szak- társaink körében élénk visszhangra fog találni, hazafias tisztelettel vagyunk a könyvtár-rendező bizottság nevében : Keth Károly pénztárnok, STcultéty Lajos könyvtárnok, Randvég József titkár. Beküldési határidő július 15. Szeged, 1901. június hó.

Beküldendő összeg és fénykép Randvég József egyleti titkár (Pilseni-kávéház) Szeged, czimzendő.

Esetleges felülfizetések hirlapilag hivatalosan fognak nyugtáztatni.

Az Országos Pinczér Egyesület ügye.

A mióta az „ Országos Pinczér Egyesület'1 mozgalmának hivatalos orgánuma az „Újkor“ szaklap megszűnt, azóta mit sem hallani országos ügyünknek mikénti állásáról.Fájdalom, de úgy van, hogy a „Vendéglősök Lapjáét kivéve. szaklapjaink mit sem törődnek ezen magasztos s üdvös eszmével, s mint szaksajtó még csak említésre sem tartják méltónak az 0. P. E. mozgalmának ügyét. Pediglen valamennyié nagybetűkkel Írja fel lapjának homlokára, hogy — Vendéglős s kávés ipar — s pinczérek érdekeit felkaroló szaklap. Már most nem tudom, hogy miben rejlik a pinczérek érdeke, s mi volna az ? a mire szaklapjaink figyelme kiterjedne, s a pinczérek érdekében azt felkarolnák, s annak szószólójává lennének.

Ha nem egy ilyen magasztos, s üdvös, országos intézmény eszméje, mint a létesítendő 0. P. E.-é. Nagyon egy nehéz pálya ez a pinczéri szakfoglalkozás, s még hozzá furcsa is, a pinczéri pályán működő egyéneknek úgy a szakviszonyai, valamint a társadalmi élete is. Ez a pinczéri szak- foglalkozás páratlanul all fenn ez idő szerint az összes ipar, s szakfoglalkozások között.

A pinczéri pályán, vagyis ezen szakfoglalkozásba tartozó egyéneknek nincs sem támaszuk, vagy pártfogójuk, sem a velük egy szakközösségben lévő főnö- j keik részéről, sem pediglen a társadalom részéről. A pinczérek mozgalmát, legyen az bármily irányban, s bármily magasztos, s nemes eszmék megvalósitása érdekében indítva is azt más — mint pinczér — nem támogatja még azok is igen gyengén. De nem minthogy ha az az ügy meg nem érdemelné a kellő támogatást, hanem mivel legnagyobb része a pinczérségnek, mindig a főnök uraknak megnyilvánuló véleményét s az azzal követendő, vagyis elfoglalandó álláspontot veszi irányadónak, a maga részéről is.

Pediglen ez nem igen helyes, s nem mindenkor veendő irányadóul. Nem minthogy ha talán a tisztelt főuök uraknak nem volna helyes nézeteik a mi mozgalmunk felől, hanem azért, mivel az igen tisztelt főnök uraknak legnagyobb része nem is igen érdeklődik a pinczéri szakviszonyok iránt, s azt nem is ismerve, tehát elfogadható véleményt nem is adhat felőle. De ha mégis, egyik vagy másik oldalról kérdés intéztetik hozzájuk, hogy tulajdonképen mi a véleményük egy létesítendő 0. P. E. felől, arra nagyon egyszerű, s rövid a válaszuk ; és pediglen az. hogy az keresztül nem vihető. (?) De hogy miért nem vihető keresztül, azt eléggé indokolni nem tudják. És ez elég arra, hogy a pinczéri kar legnagyobb része tartózkodjék az 0. P. E. létesítésének mozgalmához való csatlakozástól, vagy hogy annak érdekében közreműködjék. Már pediglen t. kartársak ez nem helyes eljárás, hog}^ mi a saját létérdekeink előmozdítása czéljából létesítendő 0. P. E. ügyét nem pártoljuk, azért, mivel a t. főnök urak egyrésze azt kivihetetlennek tartja.

Ne vegyük mi azt tekintetbe, hogy egyesek kivihetetlennek tartják az 0. P. E. létesítését. Hanem vegyük mi csak tekintetbe a pinczéri pályán uralkodó rendszertelenségeket, s a jelenlegi rósz s rendezetlen elhelyezési ügyeket a melyek, úgy a vendéglős, mint a kávés iparra, valamint közéletünkre igen káros befolyással van. Ne csüggeszszen bennünket főnökeink egy részének ügyünk iránt tanúsító mély közönye, hisz ezt már megszoktuk, hogy a mi közügyeink iránt, legkevésbé főnökeink érdeklődnek. Az pediglen tagadhatatlan, hogy a mi ipar- vagy szakfoglalkozásunknál a társulási szellem, s az összetartozandóság- nak érzéke a legfejletlenebb. Valamint hogy egyetlen egy ipar- és szakfoglalkozásnál sem oly szembeötlő a szakközösségi viszonynak megtagadása, valamint a segédszemélyzet, s a főnökök közötti társadalmi érintkezésnek hiánya, mint a vendéglős- és kávésipar szakfoglalkozásnál. Es egyetlenegy ipar- vagy szakfoglalkozást űző főnök sem kerüli úgy a segédszemélyzettel való társadalmi érintkezést mint nálunk. (Kivéve egyes eseteket s egyes személyeket.) S miért ez a magas társadalmi válaszfal főuök és pinczér között? s miért az a nagy közönyösség, a pinczérség létfeltételeit biztositó, s azok érdekeinek előmozdítására irányuló törekvések ellen? Talán szégyen pinczérnek lenni? Hisz főnökeink valameny- nyie az volt! vagyis annak kellett lennie ! (?) Tehát mégis honnét ez a nagymérvű közöny a pinczérség iránt? hogy minden alkalommal oly nagyon szembeötlő a pinczérség ügyei iránti közöny, mint, hogy ha mi nem is tartoznánk a vendéglős- vagy kávés iparhoz ; vagy mintha nem is mi képeznénk annak egyik legfőbb kiegészítő részét!

De leginkább érezzük ezt mi ott. a hol a mi társadalmi s anyagi helyzetünk javulását óhajtanánk elérni. Ott érezzük a teljes hiányát a főnökeink részéről megkívánható erkölcsi s vagy anyagi támogatásnak, a hol mi magunk önerejéből törekszünk a pinczéri szakfoglalkozásnak reformálására. S a midőn annak sikeres s tervszerű keresztülvitele végett, már évek óta lázas mozgalmat folytatunk, ott nem érezzük azt a megkívánható erkölcsi támogatást, s ügyeinknek pártolását. Bocsánat őszinteségemért, s tisztelet a kivételnek, vannak ugyan is főnökeink között többen, kik velünk egyetértve s ügyeinket készséggel támogatják, de ez vajmi csekély vigasz részünkre, hogy ha mi nem érezhetjük az egész főnöki kar meleg rokonszenvét, s országos ügyeinknek erkölcsi támogatásban való részesítését s pártolását.