Vendéglősök Lapja, 1901 (17. évfolyam, 1-19. szám)
1901-07-05 / 13. szám
1901. juUus 5. Vendéglősök Lapja 3 Mert hisz ezt már magában a szakközösségi viszonyból kifolyólag is erkölcsi kötelessége volna a főnöki karnak ügyeinket pártolni, s annak sikeres s tervszerű keresztülvitelében nemcsak erkölcsileg, de ha szükséges még anyagilag is támogatni. Jó, én elfogadom az igen tisztelt főnök uraknak azon érveléseit, hogy a mai pinczér generácziónak nagyobb része, még annyi pártolást sem érdemel meg, mint a mennyiben ez idő szerint részesül (hogy üzletet kap). De álljunk csak meg itt egy kissé, s tisztázzuk az eszméket! — Hát tulajdonképen hol is rejlik a bajok kutforrásai, hogy a mai pinczéri generácziónak egyik része teljesen kiképezetlen, s hogy egy áltáljában sem a szellemi s sem a szakműveltségnek nem áll azon a fokán, melyet a mai kor műveltségi fejlődések megkívánnak a mi szakfoglalkozásunk terén ? 8 kik voltak annak elősegitői, s irányitói, hogy a Vendéglős- és kávésipar terén évente oly sok kontár — s proletár — s sok esetben kétes exisztencziáju egyének nyertek alkalmazást, mint pinczér minden alapgyakorlat megszerzése nélkül. Bocsánat őszinteségemért, de én kimondom őszinte meggyőződésemet; hogy mind ezen ma már eminens bajok elősegitői első sorban is, de legnagyobb részben azon főnökök voltak, akik üzletükben olyan egyént alkalmaztak mint pinczért, a ki egy- általjában e szakmát soha nem is gyakorolta, vagy a ki megelőzőleg nem mint pinczér tanoncz volt, hanem egy egészen más ipar- vagy foglalkozásban volt alkalmazva, s kit csak azért alkalmazott egy főnök, mert talán elég jó bizonyitványa volt, mint csapos, vagy evőeszköz tisztitó, vagy más még ennél alacsonyabb foglalkozásból, vagy más ipartól. Vagy pediglen talán rendelkezet any- nyi óvadék összeggel, mint a mennyit egy más teljesen üzleti ember, s tanult pinczér még az esetben sem adott volna, még ha tudva azt, hogy egész éven át kénytelen lesz üzlet nélkül lenni. Ezt bizonyitja leginkább az a körülmény is, hogy még ma is igen gyakori az az eset, hogy tényleg nem a szakképzet ember s annak szak, s szellemi műveltsége jön igen sok főnök előtt tekintetbe, hanem csak egyedül a pénz; s az képezi az első kérdést, hogy van 2000— 4000 frt óvadék s esetleg 3—400 frt váltó pénz ? ha igen akkor már is megköttetett az üzlet. De ne vegyük egyedül épen ezt az oldalát, hanem vegyük azt is, a midőn egy üzleti főnöknek egy pinczérre van szüksége, s az ügynököt bízza meg, hogy neki egy pinczért adjon. Lévén az olyan időben, a midőn a pinczérekben egy kis hiány mutatkozik és akkor igen sok főnök nem kutatja, hogy váljon ez az ember a kit neki most az ügynök ajánl, volt-e ugyan már mint pinczér valamely olyan üzletbe alkalmazva, a hol egyáltalában pinczéri szakképzettség megkivántatik, vagy csak most alkalom adtán akar abba jutni. Tehát egy ilyen alkalomnál nem szabad megfeletkeznie egy szakfőnöknek a saját szakfoglalkozásának a jó hirnéve érdekében sem, s nem szabad alkalmat nyújtani illetéktelen egyéneknek arra, hogy ezt a külömben is inteligens foglalkozást minden ahhoz megkívánt alapgyakorlat nélkül kitanitják, s azon konl álmodjanak. De meg számot kellene vetnie azzal is, hogy ha ő egy teljesen gyakorlatlan s szakavatatlan pinczért alkalmaz üzletében, j azzal csak a saját üzletének tekintélyét sülyeszti s csak a saját ipari szakfoglalkozásának árt vele, s annak az amúgy is igen alacsony nívón álló tekintélyét sülyeszti alá i még mélyebbre a nagy közönség előtt. Mert 5 a nagy közönség ezt látva, hogy ezt a szakfoglalkozást minden alapgyakorlat nélkül elsajátíthatja bárki is, úgy egyáltaljában nem nagy tiszteletet tanúsít ezen szakfoglalkozást ükök iránt. S onnét van az, hogy a nagy közönség velünk úgy beszél, mintha mi nem is tartoznánk a társadalmi osztá- 1 lyok közé, hanem, mintha valami szolgafélék volnánk. A másik ok pediglen a jelenlegi ügynöki rendszerben rejlik. De menjünk tovább és kutassuk fel a vendéglői de leginkább a kávésipar gazdasági pangásának egyik tő okát. Ott is szembeötlően feltűnik a bajok kutforrása- ként a mi szakfoglalkozásunk rendszertelensége, valamint elhelyezési ügyünk rendszertelensége s annak igen káros volta s ismét vissza fog bennünket vezetni oda, ; a hol a szak és a uem szakképzet pinczé- rek között párhuzamot kell vonni, s itt tisztán láthatjuk, hogy még a vendéglői és a kávésipar gazdasági pangására is mily óriási befolyással van az, hogy jelenleg nem a szak- és szellemi tehetség vétetik figyelemben, hanem a pénz. Már pediglen az közismert dolog, hogy a pénz a megrontója minden jónak. Hogy mit értek ez alatt, azt hiszem hogy azt szükségtelen lesz elmondanom önöknek, hisz azt úgy is mindnyájan tudni fogják. De még jelen czikknek sem az a czélja, hogy most azzal foglalkozzam, hanem az a czélom, hogy az igen tisztelt főnök urak b. figyelmét felhívjam az 0. P. E. létesítésének szükségességére. Mint már említettem czikkem elején, hogy az igen tisztelt főnök urak igen nagy közönyt tanúsítanak a pinczérség ügyei iránt, — de legkiválóbban egy 0. P. K. létesítésének szükségét nem akarják belátni. Ezzel szemben azt óhajtom bebizonyítani, hogy ép oly égető szüksége van a vendéglős és kávés iparnak — a pinczéri szakfoglalkozás terén uralkodó rendszertelenségeknek megszüntetésére, — s annak rendezésére, mint magának a pinczéri karnak. Mert mi előnye van abból akár az egyiknek, vagy akár a másik szakiparnak, ha maholnap majd egy tisztességes s szakképzett pinczér nem lesz kapható. Hisz ez nemcsak hátránya lesz, hanem szégyene is lesz e két .szakfoglalkozásnak, hogy annak egyik leghivatottabb és legfőbb alkotó elemei s kiegészítő részét képező munkásai, úgy szellemi, mint a szakműveltségben any- nyira elmaradottak lesznek. Tehát nem válnék-e előnyére az, mindkét szakiparnak, ha annak segédszemélyzete a ma már megkívánt műveltség s szakképzetség fokán állana s nem volna-e a segédszemélyzet anyagi helyzete is kedvezőbb, ha a jelenlegi elhelyezési ügy akként reformáltatnék, hogy azt országosan, az Országos Pinczér Egyesület a saját ke*- belében intézné tagjai részére ? Vájjon nem volna-e előnyös szakiparunkra az is, ha mi egy létesítendő 0. P. E. alapszabályaival, mintegy határfalat emelnénk e szakfoglalkozás körül, olyformán, hogy abba csakis szakképzett pinczér, ki is fedhetlen előéletű, juthatna be, vagy mint tanoncz. Vagy miként gondolják másként megmenteni szakiparunkat azoktól a sok individiumoktól a melyek ma már sáska-had módjára lepik el ezt a különben is intelligens szakfoglalkozást. a hol aztán a tisztességes s becsületes üzletember, pinczérnek rovására kontár- kodva, sülyesztik napról-nnpra mélyebbre a pinczérek tekintélyét, úgy a sok főnök, valamint a nagyközönség előtt. Nem volna-e már arra nézve is intézkedni, hogy a pinczéri pályára lépő fiatal pikolokat, mint tanonczokat tekinteni s őket ezen szakmában akként nevelni, a mint azt a ma már előre haladott szakmíiveltségü fejlődések megkívánják; nem csak egyszerűen alkalmazni, ideiglenesen, minden kötelezettség nélkül. Mert hát elvégre is magában egyedül a pinczéri szakfoglalkozásnak egyszerű elsajátítása nem elegendő s nem megfelő a vendéglős- és kávésipar terén való szakszerű működéshez. Arra nevelni kell a pinczért s csak a nevelés utján lehet jó és szorgalmas munkakedvü pinczé- reket nyerni. De hát ki neveljen pinczért, ha nem a vendéglői- vagy kávésipart űző főnökök. S ha annak a segédszemélyzetnek vagyis a pinczérségnek helyzetén segitni kell, hát ki van első sorban is hivatva azokon segitni? ugyebár önök! Tehát akkor a midőn a magyar pinczérség a saját létérdekében óhajt egy elhatározó lépést tenni, s saját erejéből óhajt felállani, s egy egységes egyesületet teremteni a ezélból, hogy a mai rendszertelenségeket megszüntesse, s helyébe egy jobb, rendezettebb rendszert létesítsen, a pinczéri szakfoglalkozás terén, akkor jogos bizalommal fordulunk t. főnökeinkhez, hogy minket e nehéz munkában bárha csak erkölcsileg is támogassanak. Hogy ezen tisztelet s 'bizalomteljes kérésünk jogos is, bizonyitja a szakközösségi viszony, a melynek főnök és pinczérek között tagadhatatlanul fenállni kell. Másrészről pediglen igy kívánja ezt a társadalmi rendszer is, a mely önökre sem állhat fen másként mint áll az más társadalmi osztályoknál s egyesekre, hogy a saját szakbeli segédkar tagjait elösmerve azok érdekében tenni erkölcsi kötelessége minden szakfőnöknek. Hát még ott, a hol egy egész társadalmi osztályról, s azzal egyetemben egy inteligens szakfoglalkozás fejlesztéséről s azok tagjainak a lét- és a jövőbeni megélhetésének biztosításáról, valamint egy elhanyagolt szakfoglalkozásnak annak rendezéséről van szó. a mely mélyen gyökeredzik a vendéglős és kávésiparban. Ott nem lehet s nem szabad habozni, s a felett gondolkozni, hogy váljon segitsünk-e vagy se? Én a bizalom teljes reményében élek, hogy a mi igen tisztelt főnökeink befogják látni mihamarább, hogy a pinczérség jelenlegi rendszertelen helyzetén okvetlen segitni kell. Valamint hogy meg fognak arról is győződni, hogy azt csakis egy Országos Egyesület létesítése által érhetjük el; és pediglen, azon az alapelveken felépítendő Országos Egyesület által, a melynek alaptervezetét a szegedi előkészítő bizottság már elkészítette, s a mely ma már közkézen forog. T. uraim! Nem lehet ezen az életbe vágó ügyek felett oly könnyen napirendre térnünk, mert ez mélyen belenyulik úgy a vendéglői- mint a kávéházi szakiparunk közéletében, s nagyon is irányadója azok fejlődésének. Mert számot kell vetni a ma már gyorsan haladó, s minden téren érezhető műveltségi fejlődésekkel; de leginkább ipari munkásosztályokban érezhető, erős szóváltás, mozgalmak fejlődésével, s ezek erős állásfoglalásaikkal, mely igen erős küzdelembe ragadja a társadalomnak egyes rétegét s annak egyes tagját is. Tehát mielőtt még a pinczéri szakfoglalkozás terére átcsapna ez az erős áramlat, a mely ezen osztály tagjait a szoczializmus kapuiba kergethetné, s még mielőtt azokat a társadalmi rendfelforgatására lázithatná, addig siesünk a pinczérség létfeltételeit rendezni, s azoknak egy intézményes biztosítékot szervezni az érvényesülésre, s a megélhetésre. Mert a mint hogy minden egyes ipar- vagy szakfoglalkozást űzőknek van jogaik az érvényesülésre, s a megélhetésre, úgy van a pinczérségnek is. És hogyha megtermetté
