Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)

1900-05-05 / 9. szám

„PIMCZÉREK LAIMA“

A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek és kávéházi segédek érdekeit felkaroló szakközlöny.

„Az első magyar orsz. pinezomesterek: ós pinczemunkások egylete", a budapesti kávéházi segéd egylet“, a „Szatmár-Németi pinezór-ogylet“ a „Székesfejérvári pinezér-egylet“, a „Szombathelyi pinezér betegsegélyző-egylet“, a „Győri pinczór-egylet“, a „Révkomáromi vendéglősök és kávésok ipartársulata“, az „Aradi pinczór egyletének, a „Szabadkai pinezér-egylet“-nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesiileté“-nek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok ipartársu 1 atá“-nak, a „Miskolczi pinezér-egylet“-nck, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmarosok és pinczérek egyletéinek, a „Székesfejérvári vendéglősök kávésok és italmérők ipartársulatá“-nak, az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nalc és a létesitendö országos pinczér-egyesiilet

budapesti központi mozgalmi bizottságának

II I A V I V LOS KÖZI,ÖNYE.

Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án.

Előfizetési ár :

Egész évre ... 12 kor. I Félévre

......................6 kor.

Há

romnegyed évre 9 „ | Évnegyedre ... 3 „

Laptulajdonos és folelős szerkesztő:

IHÁSZ GYÖRGY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

VII. kerület, Akáczfa-utcza 7-tlik szám.

Kéziratok és előfizetések ide intézendök.

A borvásárló szövetkezet.

Azért a véleményünkért, hogy a vendéglősöknek nem szabad állást foglalniok a termelők borértékesitő szövetkezetei ellen, sok támadásnak voltunk kitéve az elfogultak és azok részéről, a kik a borkereskedők befolyása alatt állanak.

Mi azonban a támadásokkal szemben is megmaradtunk felfogásunk mellett s már több Ízben czikkeztünk erről a kérdésről.

Kimutattuk, bogy a borkereskedőknek nincs mit köszönnünk, mert ezek döntötték eladósodásba a vendéglősök nagy részét s ezek rontották meg a vendéglős ipar bitelét gyártott boraikkal. Természetesen tisztelet a kivételeknek.

Czikkeinkben kimutattuk azt is, hogy miként kellene és lehetne a termelők szövetkezeteinek előnyeit biztosítani. Erre nézve javasoltuk, hogy a vendéglősök alakítsanak országos borvásárló-szövetkezetet, contactusban a borértékesitö-szövetkezettel.

Hogy ez a javaslatunk mily nagy horderejű, mily áldásos lenne, kitűnik abból a commentárból, a melylyel a termelők központi orgánuma, a Baross Károly tói és dr. Drucker Jenőtől jelesen szerkesztett „Borászati Lapok“ kisérte a mi akciónkat.

Hogy a vendéglősök tisztán lássanak, közöljük e tekintélyes helyről hangzó véleményt a mi akciónkról úgy, a mint következik:

„A borpancsolók Augias istállójának itt-ott megkezdett takarítása kétségtelenül meg félemiit ette borkereskedőink túlnyomó részét, úgy hogy sokan közülök a borüzlettel felhagytak, mely ily veszedelmessé kezdi magát kinőni a bortörvény szigorú alkalmazása mellett, és mely reális alapon viszont (a nyomott borárak mellett) nem nyújtja azt a

nagy hasznot, melyet ezek a jó emberek Magyarországon minden üzleti vállalkozás „conditio sine qua non“-jának tekintenek, azért is részint félelem, de más részt a j spekuláczió szelleme által vezérelve, borkereskedőink egymással hallgatag kartellt kötöttek a vásárlások felfüggesztésére.

A meglevő hamis borkészlet pedig szintén nem igen akart fogyni. A reális vendéglősök ugyanis nem akarván tovább a rossz- hirü, bár nagy Hitelt nyújtó borpancsoló czé- yek kotyvasztékainak átvevői lenni, inkább közvetlenül szereztek be olasz bort, a görbe utón járó korcsmárosok pedig inkább maguk készítik a műbort, semhogy vásárolják.

A kereskedők által űzött boruzsora egyrészről, a fogyasztóközönség folyton növekvő idegenkedése az ismeretlen eredetű italok iránt, másrészről érlelték meg vendéglőseink józanabb részében azt az egészséges eszmét, melyllúmcriii Ferenc*.

(Szövege a -t. oldalon.)

nek a,, Vendéglősök Lapja“ czimii hivatalos újság utolsó számában adott kifejezéstBorvásárló szövetkezeteket alkotni.

In hoc signo vinces! szeretnénk fid. kiáltani.

íme egy terv, mely a magyar vendéglős- ipar vezetőinek tiszta, igaz és haza fás gondolkozás módjának becsületére- válik. Meg kell teremteni a termelők és fogyasztók között azt a hidat, mely a legrövidebb, mert a ley egyenesebb. A szőlősgazdák átadják boraikat a borértékesitő szövetkezeteknek kezelés és íorgalombahozatal czéljából, de mig az eladás sikerül, előleget kaphatnak berak táró zott borokra. Az értékes ítő sző cetkezet kezet fog a vendéglősök bőméi- scirló szövetkezetével és ez utóbbi kellő, /ideiben részesíti viszont a hozzáforduló korcsmú- rosokat. Nincs többé pancsoló üzér, n incs uzsora és megszűnik a fogyasztóközönség folyton növekvő bizalmatlansága a vendéglői ital iránt.

Nem akarjuk ezzel a magyar borkereskedőket egyszerűen exkomunikálni. Van ezeknek is igen tiszteletreméltó hivatásuk; de vissza ne éljenek vele.

A borkereskedelem feladata azon nagy szőlőtermelőkkel az érintkezést fentartani, akiknek jelentékeny termése a szövetkeze fék keretébe csak nehezen beilleszthető, azon ezernyi kis- és közép termelőkkel üzleteket kötni, kik szövetkezeteknek tagjaivá lenni nem akarnak, illetve ahol szövetkezetek létesítése nem sikerül, közökbe venni a finom pecsenye- és csemegeborokkal való üzletet, mert a szövetkezet szervezete a sokféle palaczkor raktározását a legtöbb helyen nem engedi meg és tisztességes utón megkeresni és becsületesen kiszolgálni a külföldi piaczokat.

A nehezebb boroknak hazánkban kicsiny a fogyasztóközönsége, de olt van a zord észak, ott van Anglia, Amerika, ot.l az exotikus kolóniák, ahol mindenféle bornak van keletje s ahol az oly sima, zamatos, tüzes magyar borokat, lehetne újra elhelyezni.

Mai számunk 16 oldal.