Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)
1900-05-05 / 9. szám
0 Vendéglősök Lapja s íme. látliatják olvasóink, hogy a tőlünk kijelölt út az az ij*ány, a melyben a vendéglősök boldogulásukra találhatnak. Láthatják, hogy bennünket a tiszta igazság és a jóakarat vezérelt; mert csakis a tőlünk javasolt módon szerezhetnek érdekeiknek erős támaszt a társadalomban s mentőeszközt az anyagi tönkből. Igen is, ha a vendéglősök a bor- értékesitő szövetkezetekre támaszkodó borvásárlő-szövetkezetet alakítanak, úgy barátaikul, jogos érdekeik ótalma- zóiul megnyerik az oly hatalmas és befolyásos gazdaosztályt s a mig egyrészt megnyerik maguknak a közönség bizalmát, másrészt a két egymás előnyére működő szövetkezet segítségével kiszabadíthatják magukat az uzsorások karmaiból, a nyomorúságból. A czél oly kecsegtető, az út, a mely hozzá vezet, oly egyenes, oly biztos, hogy csak meg kell indulnunk és már a czélnál leszünk. Nem kell hozzá egyéb, csak szomorú helyzetünk helyes megítélése, okainak fölismerése s aztán érdeklődés és akarat, hogy a kellő mozgalom a helyes nyomon és mielőbb megkezdődjék. Reméljük is, hogy a mikor a vendéglősöket a tömörülésre felhívjuk, a mi, ha Isten éltet, nemsokára megtörténik, magunk mellett fogjuk találni mindazokat a szaktársainkat, a kik iparunk felvirágzását és tekintélyét szivükön hordozzák. Addig is kérve kérjük őket, hogy gondolkodjanak az eszme fölött s iparkodjanak mentői több hívet szerezni a horvásárló-szövetkezetnek, mert mint a B. L. mondja: ebben a jelben győzünk! A vendéglősöktől függ, hogy igy legyen! Az Auer-égök ellen. Nagy Gábor kolozsvári szállodás sznk- társunk levele kapcsán felhívtuk a budapesti vendéglősöket, hogy az Auer égőkkel folytatott üzelem ellen állást foglaljanak. Minthogy ebben az ügyben nagyobb szabású értekezletre gyűlünk össze, a mit majd külön meghívókkal tudatunk szaktársainkkal, nagy fontosságúnak tartjuk azt a nyílt levelet, melyet Kuszkó István, a „ Történelmi Lapok“ szerkesztője s az Auer-elle- nes mozgalom buzgó szószólója intézett Ihász Györgyhöz, mint a „ Vendéglősök Lapja“ szerkesztőjéhez Bartha Miklós „Ellenzék“ czimü napilapja hasábjain. Olvassa el mindenki figyelemmel ezt a tanulságos és buzditó levelet, mely igy hangzik: „ Tisztelt Szerkesztő Ur! Az ország sokat vár a 1 óvárosi vendéglősök hazafiságától. Abban a tárgyban, a melyben gyűlést j hívtak össze, épen könnyű hazafinak lenni, mert mindenki anyagilag is nyer általa. Hazafias dolgot cselekszenek a fővárosi vendéglősök és kávésok, ha arra kényszerítik az Auer-társaságot, hogy a réz égöli darabját, mit eddig 7—8 frtért árultak, s most 2 frt 50 krért adják, ezentúl 45 kr árért szolgáltassák, a hálókat (harisnyákat) pedig a fővárosban dara- bonkint 7 krért, vidékre expediáivá 12 krért szolgáltassák. Ilyen árért árulják ezeket a tárgyakat Berlinben, Münchenben s máshol ép oly minőségben mint az Auer társaság árulja; ily árért vám és bérmentesen küldik le budapesti, vagy kolozsvári megrendelőknek a ezégek. Czimek- kel tudunk szolgálni. Az osztrák gyár a gyerekeknek szóló rémitgetésén, hogy t, i. a szabadalmi törvényünk tiltja, hogy ne azt a világítási lámparészt hozassa a szabad polgár és üzletember a maga használatára, a mi legelőnyösebb, hála Istennek már túl vagyunk. Tekintélyes férfiak, az igazságszolgáltatás jeles bírái kimondották az ellenkezőt. Ott, a vendéglősök és kávésok, ha Auer-féle világítási felszereléseket olcsó árért kividről hozatnak és ezzel kényszerítik ezt a bécsi részvénytársaságot arra, hogy ne zsákmányolja ki Magyarországot, nemcsak önmaguknak a tetemes megtakarítással tesznek jó szolgálatot, hanem közgaz- daságilag szolgálatot tesznek a nemzetnek és jó szolgálatot tesznek vidéki kollegáiknak is. Ugyanis az Auer-féle háló nemcsak a légszesz-lóimpákra alkalmazható, hanem alkalmazható az égő-testre berendezett bor- szesz-lámpákra is. Egy liter denaturált Spiritus alig kerül 20—25 krba. Eg}7 literrel 60 gyertya fényt lehet 15 órán keresztül elérni, ha arra elkészített lámpába égetjük s asbest harisnyát alkalmazunk, mint a légszesz-1 ámpáknál. Berlinből hozatva, egy bármely nagyobb petróleum-lámpa (öblöny) felszereléséhez alkalmas spiritus-égö óira 1 frt 40 kr. Egy háló óira 12 kr., árulja Magyarországon a bécsi társaság 8 frtért a spiritus-égők darabját és 70 krért liferálja az Auer-hálókat. Ha Berlinből hozat minden vidéki vendéglős, hogyha majd ez osztrák társaság leszállítja az árakat, minden vidéki kávéházban, vendéglőben, vigadóban és magómhóizban borszeszszel ép oly világosságot lehet előállítani, mint a fővárosban a légszesz lámpákkal. És egy nagy nyeresége lenne ezzel nemzetünknek. Tudniillik a szesz-értékesítés denaturált alakban uj lendületet nyerne, a mi a mezőgazdaság fejlődésére hatna jótékonyan egyrészről, másrészről pedig olcsó és szép világításhoz juthatnának ama vidéki kávéházak, vendéglők, a hol sem villany, sem légszesz rendelkezésre nem áll. Akár a szegedi bizottság, akár én is szívesen szolgálok czimekkel, a honnan égőket akár borszesz-, akár légszesz-lám- póűioz szerezni óhajtanak. Megjegyzem különben, hogy az általam elmondottakat ^ I I gyakorlati tapasztalat után irtani le. Ugyanis úgy a borszesz-, valamint a lég- szesz-lámpákhoz úgy az égőket, mint a hálót éli Berlinből próbahépen megrendeltem. A borszesz- és légszeszlámpákat felszereltem s nyilvános helyen a kettőt egymás mellett alkalmaztam. Az eredmény azt mutatta, hogy a borszeszlóimpák kiállják a versenyt az égő testtel ellátott légsz es zlcimpcilckal. A borszeszlámpáknalc tehát lesz jövője, csak a bécsi Auer-társaság zsákmányolásán igyekezzünk magunkat tultenni. Határozzák el, uraim, hogy mindaddig, míg a légszeszlámpák réz égői árát 45 kr.-ra, a hálókat (strimfliket) pedig 7 kr.-a le nem szállítják, addig ettől a Magyarországot zsákmányoló czégtöl nem vásárolnak. Maradok tisztelettel kész szolgájuk Kuszkó István. Olcsó húsnak híg a leve. Ilyen olcsó hús az a politikai bölcse- ség, amelylyel nálunk az ország és különösen a székes-íóváros dolgait igazgatják. A székesfőváros tanácsa, amikor ipari érdekekről van szó, furcsa bizonyítékait szokta adni jóakaratának. Tapasztaltuk ezt mi, vendéglősök, legutóbb a járdafoglalás kérdésénél is. Ez a jóakarat még furábban nyilvánult az ezredéves kiállítás alkalmával. Ugyanis az idegen-forgalom folytán — kevésnek bizonyult a budapesti pecsenyehús, miért is a vendéglősök sürgős intézkedést kértek. A főváros — a helyett, hogy marhafelhajtás, különösen az elsőrendű marha felhajtásának növeléséről gondoskodott volna — egyszerűen azt cselekedte, hogy utat engedett a bécsi húsnak a budapesti piaczra. Igazán kaczagtató, ha szégyenletes nem volna, hogy eme bölcs politika miként csapolja le Ausztriának Magyar- ország vagyonát. Egyaránt bűnös ebben a kormány, a törvényhozás és a társadalom. Bár érthetetlen, mégis való, hogy a magyarországi marhák javát Bécsbe viszik a tenj'észtők és a kereskedők s ott oly olcsón adják, hogy ott levágva, a bécsi hús Budapestre visszaszállítva is kevesebbe kerül, mint a Budapesten vágott marháé. A bécsieknek adott kiállítási kedvezmény érvényben van ma is s oly veszedelmesen versenyeznek általa, hogy a hazai mészárosipart valósággal válság fenyegeti, különösen azóta, hogy a monopolizált vásár- pénztár nyerészkedésének is kiszolgáltatta mészárosainkat és az eladókat. Minthogy a húspiacz jó ellátása és olcsósága a vendéglősiparra is életkérdés, azért szükségesnek találjuk a „Mészárosok és Hentesek Közlönyé“-nek erről az ügyről írott vezérczikkelyéből az alábbiakat közölni :
