Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)
1900-04-20 / 8. szám
2 Szóval, az országos szövetségnek ne csak a hangzatos czímet szerezzük meg, —- hanem az életteljességet, a munkaerőt is, hogy szakadatlan tevékenységével magát folyton érezhetővé és nélkülözhetlenné tegye a vendéglősökre. Azonban a szövetség czélja nem lehet csupán a repraesentálás, a jogvédelem, hanem alkotó munkát is kell végeznie. Kezdeményezőnek, irányítónak kell lennie a kor-követelte munkálkodásban, amihez egyesült erő szükséges. Ilyen a hitelügy, a fogyasztási anyagok beszerzése, amihez szövetkezetek alakítása szükséges. Ezen a téren az országos szövetségre az ösztökélő, felvilágosító, buzdító szerep vár, ami nem könnyű, nem háládatos munka ugyan, de annál áldásosabb. Ha az országos szövetség úgy lesz megalkotva, hogy minderre alkalmas, mozgékony szervezet lészen, úgy kétségtelen, hogy az országos szövetség impozáns módon fog megalakulni az aradi kongresszuson. De ilyen lesz-e? Erre Bokros meghívója nem ad választ; tehát a bizottságnak kell adnia erre kimerítő és kielégítő feleletet, különben az országos szövetség is a közöny fagyasztó méhéből jő a napvilágra élőhalottnak. Levél Transvaalból. ("Saját tudósitónktól.) Pretoria, 1900. márczius 7. A „Vendéglősök Lapja“ tekintetes szerkesztőségének. Budapest. Zlinszky András barátom, a ki körülbelül három nappal ezelőtt két földijével ide megérkezett, ma azokkal és huszonhárom némettel, a kik felett a parancsnokságot átvette, Glencoebe ment. Ide megérkezve, mindnyájan a „Transvaal szállodában szálltak meg, és ott a kormányzó költségén élel- meztettek egészen elutazásukig. Elel- meztetésük egyenként lő shillingbe került, melyért a következők nyujtat- tak: Reggeli hat órakor kávé, mely a szobában szolgáltatott fel, ezután 8 orakor villásreggeli, mely öt fogásból és leginkább húsféléből állt, ezek mellett természetesen a „Porridge“ sem hiányzott, sőt kívánatra kávét, theát, vagy csokoládét is kaptak. Borok és más szeszes italok ki voltak zárva, mivel ezek itt nagyon drágák, pl. egy üveg közönséges asztali bor, mely Budapesten egy koronába kerül, itt 10 shilling és 6 pence, 1 üveg szóda viz egy fél pence, 1 kis üveg sör, melynek tartalma alig egy Vendéglősök Lapja kis pohárnyi 2 shilling, 1 tojás fél ] shilling, stb. Délben egy órakor hat j fogásból álló ebéd és este hét órakor I vacsora volt. Az idegenek felszerelése igen gyorsan történik; mindegyik kap teljes ruházatot, fehérneműt, czipőt stb. és teljes nyereg felszerelést, úgy, hogy 3—4 nap múltán már beoszthatják a hadseregbe Minden nemzetiség képviselve van itt, um. francziák, oroszok, hollandok, bulgárok, magyarok, osztrákok, románok, olaszok stb. és valamennyien bizonyos lelkesedéssel indulnak a háborúba. A háború nagyon fárasztó, több mértföldnyi utakat tesznek lóháton, sokat dolgoznak a sánczok építésén, melyeket nagy kövekből hordanak össze és ez arra szolgál, hogy a legénységet fedezzék. Rangfokozat az idegenek között nem létezik, mivel a búroknál mindenki egyenlőnek tekintetik, akár generális, vagy káplár valaki. Káplár csak búr lehet; kapitány és generális mint pl. Cronje, Lucas, Meyer és Botha, szintén a búrokból kerül ki, kiket a legénység maga választ szótöbbséggel. Most egyebet nem irhatok, a fontosabb dolgokat jövő alkalomra hagyom, a fentieket is csak Zlinszky ur felhatalmazásával Írtam. Jelenleg már 7 hete, hogy háborúban vagyok i és máris 3 ütközetben vettem részt. Báró Restzensteinnak a német kormány parancsára azonnal vissza kellett utaznia. Tisztelettel Br. Schey Viktor* Ezen érdekes levelet, a forrás megnevezésével közlés végett szívesen átengedjük t. laptársainknak. Szerk. A Zugló. (Mai képüukköz.) A székesfőváros rohamos emelkedésével hirtelen íelszökkent a város belső ré- részeiben a lakások ára és a piaczok drágasága. Éhez járult még az a körülmény is, hogy a vagyonosabb osztály sorra foglalta le az ismertebb kirándulóhelyeket, mint a budai hegységek; azokat sűrűn beépítették fényes villáikkal, úgy, hogy az üdülni vágyó népet lassan-lassan kiszorították az erdők árnyából s éltető levegőjéből. A kevésbbé vagyonos nép aztán, hogy a drágaságtól meneküljön, kezdett a Rákosra települni, igy keletkeztek azok a gyorsan fölvirágzó telepek, a milyen a Zugló is, a melyet nemcsak a künn lakók, hanem a kirándulók is hamarosan fölkaptak ; mert itt viruló mezőségek kínálkoznak s jó vendéglőkben jutányos áron frissíthetik föl magukat az elfáradottak. Szóval, a Zuglóban van minden: szabad mező, villanyozó levegő s jó mulatóhely bőven. Már ez a körülmény is bizonyítja, ez a gyors fölvirágzás is mutatja, hogy a székesfőváros úgynevezett külterjes épülése I nagyon is természetes, nagyon is egészsé- j ges jelenség; éppen ezért el kell Ítélnünk I azt a spekuláczióból hangoztatott elvet, hogy Budapest kifelé való épülését meg kell akadályozni, mert az erők csak igy lesznek összpontosíthatok a város belső emelésére. Ezt olyan önző egyének eszelhették ki, a kiknek sok bérkaszárnyájuk áll üresen a városban s igy megirigyelték a városhoz oly közel eső, villamvasuttal minden pillanatban elérhető Zuglóban lakók olcsóbb életét, a kik e mellett tiszta levegőt szívnak s vidám, magyaros barátságban élvezik át f szabad óráikat. Ámde nem mindenki kaszárnya-tulajdonos, aki lánczra vereti a kutyát s botot emel a vidor gyermekseregre, így hát Budapest népének többsége, úgy mint mi is, szívből örvend annak, hogy a napsugaras tavaszi napokkal nemcsak a régi viru- álsában látjuJc viszont a Zuglót, hanem ott a fejlődés, az emelkedés újabbnál újabb jeleivel találkozunk lépten-nyomon, úgy, hogy az idén a Zugló még kellemesebb kiránduló hely lesz, a mely most már a kényesebb, a nagyobb igényű közönséget is ki fogja elégíteni. Polgártársak, az ünnepnapjaitokat használjátok fel arra, hogy a Zugló újabb fejlődéséről magatok is meggyőződjetek. Ránduljatok ki tömegesen a Zuglóba s ott első sorban is, ahol a villamos megáll, szálljatok le s tekintsetek be a Schatz-féle nagy sörcsarnokba! a „Tábory“<-hoz. — VII., Csömöri-nt 150. szám. — Miért éppen ide? Azért, mert ilyen nagy térségü, szépen berendezett nyári mulatóhelye alig van a székes-fővárosnak. Ide térjetek azért, mert itt hamisítatlan, kitűnő ó- és uj-borokat ihattok, pompás, frissen csapolt sört s magyaros étkeket kaphattok, jutányos, nem fölcsigázott áron. Tekintsétek meg ezt a kies mulatóhelyet azért is. mert itt mindjárt meggyőződhettek arról, hogy a Zugló virágzik és emelkedik. Ugyanis itt pompás, 2000 személyt befogadó szín épült, műkedvelőknek térés színpad s e mellett játszó-terek, táncz- hélyek és külön termek állnak a közönség rendelkezésére. A ki ezt, költséget nem kiméivé megteremtette. az megérdemli, hogy hálával gondoljunk rá. Éz a derék férfiú pedig nem más, mint Schätz József, akit ezennel képben is bemutatunk olva- sóinknak. Schätz régi és érdemes polgára a székesfővárosnak, aki mindent elkövet, hogy a kies Zugló emelkedjék. Ő alapította s tette jó hírűvé a „nagy sörcsarnok“-ot s mint az „Első magyar részvény-serfőzde“ főraktárosának gondja van rá, hogy az ő sok áldozatba kerülő mulatóhelyén mindenkor a legjobb sör frissen legyen kapható. Vagyonossága lehetővé tette, hogy nagy kiterjedésű pinczéit a legjobb magyar borokkal töltse meg; tehát nála aggály nélkül ihatik mindenki, mert az ő borai tőkén termettek, magukban hamisitatl múl tartva meg a magyar íöld tűzét és édességét. A ki itt mulat, annak másnap nem fáj a feje, hanem vígan dalolja: „Bort megissza magyar ember, jól teszi . . .“
