Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)

1900-03-05 / 5. szám

o

tüdővészes, gyomorbajos, vérszegény, viz- j kóros beteget, kik a Baross-vizet isszák és I egy-két hónap múltával meggyógyulva távoznak.

Azon rövid idő alatt, mióta Horváth István és Eble Lajos urak Budapesten a Baross-vizet bevezették, két oly gyógyulási eset történt ezen viz használata által, mely mindenkit bámulatba ejt. Nevezetesen : egy urat, a ki a szt. István-kórházból mint gyógyi (katlan beteg jött ki, a Baross-viz vizkór betegségéből teljesen kigyógyitott. Egy urhölgyet, ki szintén vizi betegségben szenvedett és az orvosok már róla lemondottak, a Baross-viztől meggyógyult. A fentiek ezimét, nevét kivánatra bárkinek megmondom.

A magyar államvasutak fogyasztási szövetkezete, a köztisztviselők szövetkezete, a fővárosi első rendű vendéglők mint kedvelt vizet, a Baross forrást teszik az asztalra.

L. Francois budafoki pezsgőgyáros az ö kitűnő pezsgőjét Baross-forrásvizzel keverve ajánlja vendégeinek.

A Baross-forrásnak, mint élvezet1 víznek egy nagy előnye az összes ásványvizek fölött az, hogy legszénsavdusabb és parányi vastartalmánál fogva a bort nem feketíti meg és miután kősziklából eredő ' forrása kristálytiszta és csapadékot az üveg j fenekén nem hagy, utolsó cseppjéig meg- j iható.

Sajnálattal kell felemlítenem, hogy a j Baross-forrás elterjedését nagyban gátolja a | főváiosban káros és helytelen eljárás, melyet j a városi és állami hatóságok által tapasztalnunk kell s ezáltal úgyszólván kizárják a lehetőségét annak, hogy a székesfővárosban és a nagyobb vidéki városokban is, ho^ sok ember együtt él, az ihatatlan talajvíz miatt ezerféle járvány pusztít, az.ily kitűnő ásványvíz általánosan elterjedjen. Azt kérdem : nem kár az ilyen vízért, hogy naponta húszezer liter a patakba folyik és a rossz viz ivása miatt a népek ezreit a nagy városokban tüdővész, gyomorhurut, vérszegénység, vesebaj, vizkór, diphteritis stb. betegség pusztítják, holott a Baross- forrás használata által ettől mind megmene- kednének. De hát mi magyarok igy va gyünk mindennel. Újabban nagyban hangoztatjuk azt, hogy pártoljuk a magyar ipart, de a méltóságos nagyságos és tekin- urak a banketteken ugyancsak fogyasztják j a Baross-forrásnál silányabb csehországi vizeket és elfelejtik azt, hogy Csehország üveg-iparát a nagy ásványvíz forgalom emelte fel.

így nem marad egyéb hátra, mint közvetlen a magyar közönséghez és különösen a vendéglős urakhoz fordulnunk a minden tekintetben kitűnő és olcsó BarosS- forrást, mint gyógyvizet és a legjobb borvizet szives figyelmükbe ajánlani.

Budapest, 1900. márezius hó.

IIor vá th Is t van.

Vendéglősök Lapja

Gyógyszer.

Az uj század uj bajokkal köszöntött be. A kereskedelem pangása, az őstermelő anyagi zavarai, az általános pénzszükség sziszifuszi munkára kárhoztatja az ipart, amely elalélva került ki az elmúlt század halálra ölelő vas karjai közül. Az ipar első fellélekzése az uj században keserű csalódás volt. Szuggesztió folytán felcsillant egy reménysugár, amely után lázas idegességgel indult, de a futása oly rövid volt, mint a kérész élete, mert szétfoszlott a bűbájos álomkép, amely jóléttel és boldogsággal kecsegtette s csakhamar csalódva, elkeseredve látta be az ipar, hogy az egész csak álomkép volt, lidércz- nyomás, vagy imbolygó lidérczfény, melyet a szomorú valóság egyetlen egy lehellete kioltott, s megsemmi- siíett. E keserű csalódásból legtöbb jut ki a vendéglős iparnak, amely már eddigelé is legtöbb áldozatot követelt s ragadott el martalékul. Pedig a vendéglős ipar mindig és minden állam szellemi és anyagi jólétének egyik kiváló és leg- megbízhatóbb fokmérője volt. A mely államban felpezsdül az élet s a czivilizáczió felé hajlik, a hol a társadalom, állam és vallás ügyei iránt meleg érdeklődés mutatkozik s eszmecserézés folytán mozgalom indult meg bizonyos reformok érdekében: ott a vendéglős ipar virágzásnak indul. A mi igen természetes, mert a vendéglő azon nyilvános hely, a hol pártkülönbség nélkül találkoznak az emberek s minden kortes ellenőrzés, presszió nélkül szabadon vitatják meg az egyes kérdéseket s érdeklődést keltenek még azokban is, akik vagy szellemi tunyaságban, vagy nagy közönyben, vagy megátalkodott butaságban szenvednek. Ellenben a hol a szellemi élet csak tengődik, nincs meg a törekvés és érzék a haladás iránt; a hol a nép csak gyermekkorát éli, eszét csak annyira képzi ki és veszi igénybe, hogy megszerezze azt, amivel gyomrának korgását elhallgattassa, pl. a vad műveletlen népek: ott a vendéglős ipar nemcsak, hogy nem virágzik, de még tanyát sem üt, mert ez bizonyos fokú műveltséget előföltételez.

Hogy hazánkban a vendéglős ipar oly iszonyatos mértékben hanyatlik, annak legnagyobb oka az, hogy az állam a legújabb ideig igen mostohán bánt vele, amennyiben csak akkor vett róla tudomást, amikor adókirovásról volt szó s hosszú időn keresztül ki volt szolgáltatva egyes állami és községi közegeknek, melynek egy jelentékeny része a tisztes vendéglős ipart Csáky szalmájának tekintette s I olyan gyámkodást gyakorolt felette, j amely még Abderáiban is általános

1900 márezius 5.

szenzácziót keltene. Pedig minden állam anyagi és műveltségi emelkedésének és felvirágozásának egyik igen jelentékeny tényezője az ipar, amelynek produktiv erejét fokozni nemzetgazdasági szempontból minden állam elmulaszthatatlan kötelességének tartja. Igen bámulatos, hogy nálunk eddigelé oly törekvések nyomultak előtérbe, melyek a vendéglős ipart megsemmisítéssel fenyegették. És azért a régi bűnöket ki kell engesztelni, a régi sebeket be kell gyógyitani, a régi mulasztást, hibát helyre kell pótolni, ha csak oly nagy rázkodtatásnak, vagy válságnak nem akarunk a szemtanúi lenni, amely több társadalmi réteget koldusbotra juttat. E végzetes bajnak elejét kell venni! Ideje korán kell gondoskodni preventív intézkedésekről, szerekről, ha radikális térre van szándékunk menni.

Ilyen preventív szervnek ajánlkozik a teherviselés könnyítése és a konkummezia korlátozása, amely kettős intézkedés csökkentené azt az iszonyatos mértékben terjedő elkor- csosodást, jellem és szellembeli fogyatkozást, amely az államot abba a szomorú kényszerhelyzetbe sodorja, hogy óriási pénzáldozatok árán a régi börtönöket és megfigyelő osztályokat bővítse s újakat állítson fel, hogy a nagy keresletnek megfeleljen. E szomorú jelenség általán elismert oka a túl sok alkohol és a pancsolt bor forgalomba . hozatala. Erre vezetik vissza a nagy ideggyógyászok s természettudósok, hogy az ujonczállitás évről évre siralmasabbnál siralmasabb tapasztalatokat nyújt, s maholnap í annyira degenerálódik a nép, hogy az ép egészséges szervezetű ujoncz, ki a daliás időket képviseli, rövid idő múlva oly ritka lesz, hogy mutogatni fogják, mint valami természeti csodát. Elszorul a szivünk, ha erre gondolunk s nap nap után látjuk azokat a szánalmas alakokat, kiknek szeméből a halál vagy a delirium tremens vicsorgatja felénk a fogait, daczára annak, hogy még fiatalok s már is árnyékként ődongenek.

Biológiai törvény : oly táplálékkal és itallal éljen az ember, minőre az anyatermészet predestinálta. A magyar embert ős időktől fogva valódi és természetes eledel és ital élvezésére teremtette az Isten úgy annyira, hogy a míg ezekkel él, illetve élhet, mindaddig nemes faja méltóságának s dicső múltjának megfelelőleg minden szépért és nemesért hevülve, áldozatkészen, egy jobb jövő édes reményében nemesen, méltóságosan él, áthatva attól a magasztos gondolattól, hogy a vér nem válik vízzé. E tekintetben nagy segítségére van a vendéglős ipar.