Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)

1900-02-20 / 4. szám

4 Vendéglősök Lapja 1900 február 20. sában eljáró hatósági közeget be nem bo- csájtják vagy eljárását akadályozzák, vagy pedig vendégeiket ez elől elrejtik, ötven forintig, visszaesés esetében pedig, ha utolsó büntetésük kiállásától két év nem múlt el, kétszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők. — Azon vendég pedig, a ki a záróra után a vendéglős, korcsmáros, ká­véháztulajdonos vagy ezek megbízottjának, vagy a hatósági közegnek felhívására el nem távozik, vagy elrejtőzik, huszonöt írtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.“ Képünkhöz. — Foltin Antal és neje, szül. Kraut Róza. — A ki malomban jár, lisztes lesz a kö­nyöke ; a ki Gauimedesnek méri a bort, annak nagy hire és hosszú élete lészen; mert az Olympusoa osztogatják a halhatat­lanságot s igy ebből, ha valaki ott sürög- forog, mint a liszt porából, akkor is jut valami neki, ha csöppet sem kért(( belőle. így járt Foltin barátunk is. 0 a hir- kovácsok, fiatal óriások és a halhatatlanság aspiránsainak a kedvderitője, ő lévén a „Pósa-asztal“ házigazdája. Vendégei rigmusokban dicsőítették s ő nem őszült meg; tárcza-hős lett és nem vesztette el a fejét. Már ez is mutatja, hogy nem közönséges halandó. Megmutatta ezt azzal is, hogy az „Orient“ étterméből valóságos búri zajtalan- sággal hódította, meg az egész „Orient“-et, a szállodát, a kávéházat s innen a főváros és a vidék közönségének a vonzódását. A szállodában ritkaság az üres szoba, a kávéházban héringnek képzelik magukat a legkövérebb emberek is, csakhogy helyhez juthassanak, mig az étteremben állandó vendég a jókedv, a mely kicsap a medréből s föllázadva az örök-törvény ellen, minden nap proklamálja a halhatatlanságot. Hogy Foltin Antal ma a székes-fővá­rosnak országszerte ismertnevü vendéglőse és legmegelégedettebb szállodása és kávésa, annak az elmondottakon kívül két, még pedig cardinális oka van. Mind a kettő talismán. Az egyik, leg- hathatósabb talismánja az ő szép, minden kellemmel és női erénynyel megáldott fe­lesége, Kraut Róza úrnő, a ki nem csak az anda poéta-sziveket ihleti dalra, hanem a főző-kanalat is művészi érzékkel kezeli s hadvezéri erélylyel és okossággal forgatja. A másik talismánját Foltin Antal nem a kegyes isteneknek, hanem magának kö­szönheti ; mert ez az ő kiváló szakértelme, gyakorlottsága és ernyedetlen szorgalma. íme ezek az ő búri fegyverei, a me­lyekhez nem utolsókul járulnak: embersze- retete, igazi baráti szive, magyar érzülete. Az ilyen iparos, az ilyen honpolgár nemcsak boldogulását érdemelte meg, hanem azt is, hogy annak örömei hosszú, hosszú életen a sir széléig kisérjék. Éljen, éljen köztünk az igaz ! KÜLÖNFÉLÉK. A bmlapcsli vendéglősök ipar- társulata kötelékébe nem tartozó vendég­lősök 100-as bizottsága Karikás Lajos elnök­lésével folyó hó 15-ikén tartotta meg 5-ik érte­kezletét Szőke Imre vendéglőjében, melyen Sántha Albert jegyző felolvasta az ipartársu­lat választmányának a benyújtott emlékiratra vonatkozó válaszát, az udvariasság meleg hangján szóló átiratot az értekezlet tudomásul vette s Karikás Lajos elnök meggyőző szavai után kimondotta, hogy mindazok, kik az ipartársulat tagjai ezideig nem voltak, abba belépnek s másokat is belépésre ser­kentenek. Szátzinger József, Talabér Ferencz, Baumann József, Sántha Albert, Zsarkó Gyula Nagy Zsigmond szaktársak érvelései után Nagy Jenő indítványára az értekezlet Karikás Lajos elnöknek áldozatkész fára­dozásaiért és Gundel János ipartársulati elnöknek a mozgalom iránt tanúsított jóaka- rat.u figyelméért köszönetét szavazott s egy­ben kimondotta, hogy az ipartársulat köte­lékébe való belépésre a „Belépési nyilatko­zatok“ Karikás Lajos ur vendéglő helyiségé­ben IV., Magyar-utcza 3. szám és Szőke Imre ur vendéglő helyiségében IV., Vámház- körut 12. szám alatt a nap bármely órájá­ban aláírhatok. — Szálloda átvétel. Pj. Rémi Róbert át­vette Tata-Tóvároson az „Eszterházy“-szállodát. — Kávéhoz átvétel. Császár I. Löffelman Vilmos fővárosi vendéglős veje megvette az Andrássy utón levő Nikoletti kávéházat. — Szálloda átvétel. Budapesten, a soroksári-utezai „Két korona“ szállodát teljes berendezésével Balázs Horváth József, előnyösen isméit fővárosi jeles szaktársunk megvette s azt díszesen átalakítva f. évi márczius 5-én nyitja meg. Üdvözöljük t. barátunkat s neki tiszta szívből szerencsét és boldogságot kívánunk! — Vendéglő átvétel. Baumann Ferencz fővárosi szaktársunk átvette a Baross utcza és Karpfenstein-utcza sarkán levő Pekárek-íéle vendéglős üzletet. Sok szerencsét! — Vendéglő megnyitás. Liptay Aladár, jól ismert kartársunk, vendéglői üzletet nyitott a Váezi-köruton. Ajánljuk olvasóink figyelmébe.-— Esküvők. Seidl József ismert nevű főpinezér f. hó 20-ikán délután tartja esküvőjét Nagy-Euyeden özv. Gazsa Samu- né, szül. Eisler Francziska úrnővel. — Lukácséi Ferencz, a budapesti Bányai-féle nagy vendéglő derék főpinezére f. hó 14-én tartotta esküvőjét Orr Margit kisasszonynyal, Orr János pápai mészáros mester bájos, szép leányával Pápán. A tiszta szerelemből kö­tött frigyeken legyen Isten áldása ! — Összejövetel a nyugdíj-egye­sület ügyében. Bokros Károly, a „szál­lodások, vendéglősök, kávésok, pinezérek és kávéssegédek orsz. nyugdíj egyesül été “- nek buzgó elnöke, mindent elkövet, hogy a nyugdíj egyesületet mentői inkább nép­szerűsítse. Az ő agyában villant meg az a helyes ötlet is, hogy január 24-én, éjjeli 1 órakor a szállodások, vendéglősök és kávé­sok, valamint a pinezérek és kávéssegédek összejövetelt tartsanak a Gambrinus sörcsar­nok külön termében, a végből, hogy a nyug­díj egyesületről tartandó előadásokkal az alkalmazottakat megnyerjék az egyesület eszméjének. Válogatott és díszes közönség foglalta el a „Gambrinus“ fényes külön ter­mét. Megjelent sok és előkelő főnök, a pin- ezérkar színe-java, a napilapok és a szak­sajtó képviselői. Bokros Károly szólt első­nek. Szívből jövő szavakkal ecsetelte a nyugdíj intézmény hasznát és sziikségessét, kiemelve, hogy erre különösen a pinezérek lesznek ráutalva. Utána dr Solti Ödön is­mertette az egyesület mai állapotát és szer­vezetét. Ezután F. Kiss Lajos és Bartha Béla buzdította az alkalmazottakat, hogy agg napjaikra tisztes megélhetést biztosí­tandó, lépjenek az egyesületbe. Számos jelenlevő „halljuk“-jára kénytelen volt szót emelni Ihász György is, a ki elmondotta, hogy ő nem volt és nem lehet ellensége a nyugdíjintézménynek, hiszen ő az eszme lelkes megpenditőjével, boldogult Vass Já­nossal egyik úttörője volt s ma is támoga­tója az intézmény eszméjének. Hogy erről mentői inkább meggyőződhessenek a jelen­levők. hivatkozik arra, hogy ámbár az egye­sület mai vezetői közül többen, mert eljá­rásukat és felfogásukat mindenben nem he­lyeselhette, becsületében támadták meg, ő ezennel mégis elismeri az illetők buzgó- ságát. Szerkesztőnk éljenzéssel fogadott beszéde után Bokros Károly néhány szóval befejezettnek nyilvánította az összejövetelt, a melynek hogy eredményét lássa az egye­sület, őszintén kívánjuk. — Louis Francois jubileuma Promontoron Francois Lajos pezsgőgyáros úri házánál e hó 12-én a község, a kör­nyék s a székesfőváros intelligencziája fényes estélyen találkozott abból az alka­lomból, hogy a köztiszteletben álló férfiú boldog házasságának 15. évfordulóját ünne­pelte. A fényes estély megnyitója előkelő műkedvelők előadása volt, a melyen pom­pásan mulattak az előkelő vendégek. Külö­nösen az a bájos urhölgy, a ki olyan paj­zán „szobcicziczus“ volt, hódította meg a sziveket művészi játékával. A ház kiváló szellemű úrnőjére s a házigazda jövendő boldogságára reggelig dürrogott a pezsgő, hangzott a szép szó és zengett a nóta. — Kérelem. A budapesti giné zér - egylet mindazon t. tagjait, kik a folyó évi márczius 7-én megtartandó zártkörű táncz- vigalmunkra tévedésből meghívót nem kap­tak volna s erre igényt tartanának, — tisz­telettel felkérem, hogy ebbeli szándékukat velem közölni méltóztassanak. Tisztelettel Kaszás Lajos egyleti elnök. — A Kovald-család ünnepe. A Kovald-név jól ismert és tisztelt név a vendéglősök előtt, mert ennek a ezéguek köszönhető, hogy a ruhanemüek vegyészi tisztítása és a kelme-festészeti ipar az utóbbi időben annyira föllendült hazánkban, hogy ezen a téren a nyugoti államok sem versenyezhetnek velünk. Nagyobb vendég­lőseinknek gyakran volt összeköttetésük ezzel az országos hírű czéggel s mindenkor csak elismeréssel szólották a ezég remek és lelkiismeretes munkájáról, valamint az előzékeny kiszolgálásról. Ebben nagy része van a ezég ifjabb tulajdonosának, Kováid Emilnek, az egyre növekvő gyár érdemes megalapítója, Kováid Péter fiának, a ki e hó 10-én ünnepelte boldog házasságának tizedik évfordulóját. Barátainak és tisztelő­inek díszes serege szívből éltette bájra és szellemre oly kedves és hóditó hitvesét, Léber Janka úrnőt, a derék férjet s boldog apát, a kit az ég megáldott a legnagyobb jóval, azzal, hogy rá érdemes fiának bol­dogságában gyönyörködhetik. A vendégsze­rető ház gazdagon és fényesen terített asz­talainál reggelig maradtak együtt a barátok és tisztelők. Sokáig éljenek! — Halálozás. Id. Lichtneckert Ká­roly a szabadkai „Szarvas“-hoz czimzett vendéglő tulajdonosa, f. hó 3-án, életének '63 évében elhunyt. Temetése f. hó 10-ikén d. u. 4 órakor nagy részvét mellett ment végbe. Nyugodjék békében! — Liebcdd Jó­zsef fővárosi vendéglős, Linkner László barátunk apósa életének 64-ik évében el­hunyt. Temetése a szaktársak nagy rész­véte mellett ment végbe. Béke poraira!

Next

/
Thumbnails
Contents