Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)

1900-02-20 / 4. szám

XVI-ik évfolyam. 1900, ______________4, szám,_______________Budapest, február 20-án. VE NDÉGLŐSÖK LAPJA „PINCZÉREK LAPJA44 A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek és kávéházi segédek érdekeit felkaroló szakközlöny. „Az első magyar orsz. pinczemesterek és pinczemunkások egylete", a budapesti kávéházi segéd egylet“, a „Szatmár-Némoti pinczór-egylet“ a „Szókesfej érvár pinczér-egylet“, a „Szombathelyi pinozér betegsegélyző-egylet“, a „Győri pinczér-egylet“, a „Révkomáromi vendéglősök és kávésok ipartársulata*, az „Aradi pinczér-egylet“-nek, a „Szabadkai pinczór-ogylet“-nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesületéinek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok ipartársulatá“-nak, a „Miskolczi pinczér-egylet“-nek, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek egyletó“-nek, a „Székesfejérvári vendéglősök kávésok és italmórők ipartársulatá“-nak, az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és a létesítendő országos pinczér-egyesükt budapesti központi mozgalmi bizottságának ÍCHIYATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ái' : Egész évre ... 12 kor. I Félévre..................6 kor. Háromnegyed évre 9 „ | Évnegyedre ... 3 „ Laptulajdonos és felelős szerkesztő: IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. kerület, Akáczfa-utcza 7-dik szám. Kéziratok és előfizetések ide intózendők. A termelők italmérése. Ki ne emlékeznék azokra a nem régen múlt időkre, a mikor szüret táján a budai szőlősgazdák házainak kapujain kiütötték a madzagra kötött káposzta-fejet. Ez a czégér azt jelen­tette, hogy a mig ott himbálja az őszi szél, addig annál a háznál ki­tűnő murczi, karczos, csípős, vagy rámpás kapható, a mint a hegy forrongó levét nevezik. És a mikor ezek a jámbor káposztafejek jgy fölmagasztal- tattak, ugyanakkor sok magasan hordott fej a sárga föld felé igye­kezett; mert hát ilyenkor meg­indult a pest-budai nép, a ki te­hette asszonyostól, gyerekestől s dércsipett, édes illatú geszte­nye mellett széles kedvvel fo­gyasztotta a konty alá valót. Baja, kára nem esett ebből senkinek, legfölebb néhány be­törött, de hamar hegedő s éppen ezért okulni sehogy sem akaró orr átkozta a budai hegyek me­redek, hepe-hupás útjait. Sokán emlékezünk ezekre az időkre s a kik emlékezünk, arra is emlékezünk, hogy ebben az időben a Duna mindkét partján jó sora volt a vendéglősöknek és a kávésoknak. Azóta minden máskép van. Eltűntek a fényes arczu, öblös hangú szőlősgazdák, el a jó módú, vidám vendéglősök, a kik szüret táján maguk vitték állandó ven­dégeiket a káposztás ereszek alá egy kis „polgári kimenőre.“ A hol jóllét van, ott mindenkinek jut is, marad is. A szőlőket letarolta a phyl­loxera, a szőlősgazdákat az adó, a vendéglősöket most fogyasztja, irtja, a növekvő elszegényedés. Mindezt pedig csak azért említ­jük föl, hogy figyelmeztessük a ven­déglősöket arra, hogy a termelők ital­mérési joga régi, igen régi szokásjog nálunk a melynek a nyomaival sűrűn találkozunk a statútumokban. Foliin Antal és neje. (Szövege a 4. oldalon.) Figyelmeztetjük erre a vendég­lősöket abból az alkalomból, hogy Visontai Soma, a gyöngyösi kerület képviselője, az országgyűlés képvi- selőliázának február 14-iki ülésén a következő interpellációval élt: Tisontcii Soma: Interpelláczió a pénzügy­es a földmivelésügyi miniszter urakhoz! 1. Van-e tudomása a t. miniszter urnák arról, hogy az 1899. évi XV. t.-czikk- ben és az ezen törvény végrehajtására vonatkozó, 1899.,, évben kibocsátott 64.758. számú pénzügyminiszteri ren­deletben a bortermelők számára biz­tosított azon kedvezményt, mely sze­rint a bortermelők saját termésű bo­raikat nyílt edényből állóvendégeknek kimérhessék, a gyöngyösi bortermelők csak azért nem élvezhetik, mivel az egri pénzügyigazgatóság a törvény vi­lágos rendelkezései ellenére a megfe­lelő engedélyek kiadását a gyöngyösi bortermelőktől megtagadja, sőt — mint számos bizonyítékkal igazolható — a miniszteri rendeletben 2. számú min­taként föltüntetett engedély-szövegből bortermelők számára biztosított kimé­rési jogot rendszerint ki törli'? 2. Te­kintve, hogy Gyöngyös városnak nagy­részt szőlőgazdákból álló lakossága egy évtizeden át való nélkülözések, a legnagyobb erőfeszítések és kimondha­tatlan nagy áldozatok árán volt képes a fillokszera által elpusztított szőlőte­rületeket helyreállítani és termőké­pessé tenni és tekintve, hogy az 1899. évi uj borital adó törvénynek éppen az a czélja, hogy a bortermelők számára nyújtott bizonyos kedvezményekkel módot nyújtson a kisebb bortermelők­nek is, hogy bortermésüket kimérés által értékesítsék: hajlandó-e az igen tisztelt pénzügyminiszter ur intézkedni, hogy az egri pénzügyigazgatóság ott és azon esetekben, midőn a törvény erre módot ad: a gyöngyösi borter­melőknek a nyílt edényekből állóven­dégek részére való borkimérési enge­délyeket kiadja? 3. Hajlandó-e az igen tisztelt pénzügyminiszter ur, a jelen­leg csak a nagyobb bortermelők és bornagykereskedők számára biztosított Mai számunk 13 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents