Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)
1900-09-05 / 17. szám
f> Vendéglősök Lapja 1900. szeptember 5. Mit mond Mádai! Fölkerestük Mádait s kértük, hogy mondja el az ügyet hiven és részletesen. Mádai ur ilyenformán beszélte el az esetet: Nagy lévén az elfoglaltságom, meg- boszankodtam, a mikor megtudtam, hogy az az ur ki és miért jött. Kissé ideges hangon feleltem neki, hogy én, ha főpinczérre van szükségem, tudom honnan és kit vegyek ; mert nálam nem a kauczió numerái, az, hogy ismerjem az embert, a kire üzletem jó hírneve másodsorban nyugszik. Mikor ez az ur ajánlatával tovább is erősködött, ezzel szakítottam félbe. Különben is önnek, mint szakembernek tudnia kellene, hogy ilyenkor, a mikor egy étteremben legnagyobb az elfoglaltság, nincs ideje az efféle üzleti ügy elintézésének, meg aztán, mint főnök, annyit is elvárhatok, hogy ne ön hivasson magához, hanem ön jöjjön hozzám. Tovább erősködvén ajánlata mellett, mit mondott, mit nem, arra már szóról- szóra nem emlékezem, de én ideges ingerültségemben ezekkel a szavakkal távoztam tőle : különben is tessék tudomásul venni, hogy én nem fogadok el főpinczért olyan társaságból, a mely éjjel-nappal kávéházban dőzsöl. „1 Pinczér tudósítása“ Ezután jelent meg ,,A Pinczér“ czimii szaklapban egy „M. Lu jegyű nyilatkozat, a mely azzal vádolta Mádait, bog}7 ő a pinczérek összességét gaznak nyilvánította. Az ostrom. Ez a közlemény joggal ffjháboritotta a pinczéreket, különösen ezeknek közvetlenül érintett „Sabaria“-beli csoportját s ezek első felhevülésükben, a nélkül, hogy lovagias utón, küldő ttségileg kisérlették volna meg az ügy tisztázását, elkeseredésükben, megostromolták Mádai vendéglőjét, de hogy mily kudarczczal, bizonyítja pártjuk szak közlönye, „A Pinczér“, a mely aug. 25-én kelt rendkívüli ingyen kiadásában a következőket tartalmazza: Nyilatkozat. Alulírott ezennel kijelentem a „Pinczér“ folyó hó 20-án megjelent nyílttéri közleményére vonatkozólag, hogy az abban foglalt nyilatkozat egy sajnos félreértés következménye és én a magyarországi pinczéreket legkevésbbé sem akartam megsérteni, annál kevésbbé, mivel magam is mint pinczér kezdtem pályámat s ma is, mint mindig, becsületes és tisztességes testületnek nyilvánítom a magyarországi pinczéreket és sohasem akartam megsérteni és in- zultálni őket. Amennyiben szavaimat félreértették és azoknak ily sajnos következményei lettek, ezt nagyon sajnálom és meg nem történtnek óhajtom nyilvánítani. Budapest, 1900. évi aug. hó 25-én. Mádai Lajos s. 7c. vendéglős. Ugyanebben a „rendkívüli ingyen“ kiadásban (a mely azonban Mádinak mégis 30 forintjába került) olvassuk „A Mádai-ügy befejezése“ czim alatt a következő kijelentést: „Tehát az erőszak, a meggondolatlanság csak rothadt gyümölcsöket termett az elégtétel követelés jogos fegyver helyett kétélű karddá vált, a mely helytelen és illetéktelen elbánás után mélyebb sebeket ejtett a magyarországi pinezérség testén, mint egy félreértett nyilatkozat; 80—100 ember tette sebet ejtett a pinezérség tisztességes jellegén, s alkalmas volt arra, hogy egészen elidegenitsék főnökeinket, mindennemű mozgalmunktól. Konstatáljuk, hogy a „Budapesti pinczérek szak- és munkaközvetitö egyesülete, éppen úgy. mint lapunk, távol állott az elégtétel verés ilyetén módjának czélzatától és avval magát nem azonosítja.“ M. Li. „A Pinczér“ rendkívüli kiadásával tehát tökéletesen rehabilibálva vannak a Pinczérek s különösen Mádai ur, a kinek egyéniségéhez nem illő durvaságot imputáltak; ámde nincs teljesen tisztázva maga „A Pinczér“. Nincs, mert hát neki ki kellene, ki kellett volna szolgálnia a mistifikáló „M. L.“ urat, annál is inkább, mert ez annyi jóra- való szaktársat ragadott sajnálatos exces- susra ; ki kellett volna szolgáltatnia azért is, mert a „M. L.“ betűk igen sok pinezérben azt a megrögzött véleményt keltették,hogy magának Mádai Lajos nevének a kezdőbetűi, tehát azt a felháborító közleményt maga tétette közzé „A Pinczér“-ben. Leginkább ez a balhiedelem lázitotta fel a pinczérek ama csoportját annyira, hogy rátört Mádai vendéglőjére, tehát „M. L.“ kíméletet nem érdemel. „A Pinczér“-\ figyelmeztetjük, hogy a hazug rágalmazások nem számíthatnak a szerkesztőségek diskrécziójára. Lássuk a medvét! Hivatalos ítélet a Mádai-ügyben. A mint a sajnálatos és szükségtelen botrány megtörtént, rögtön mondottuk, hogy a „munkaközvetítő pinczérek“ pártcsoportja, a mely az internacionális szocialismus ten- dencióján indul, nagyot vétett maga ellen; mert a rendőrségnek alkalmat adott, hogy egyesületi életükbe avatkozzék s igy foly- tonos zaklatásainak lesznek kitéve, annál is inkább, mert most már nemcsak szoczi- álista hírben, hanem „veszedelmes szocziá- listák“ hírében fognak állani. Ez a profécziánk hamarosan beteljesedett. Ugyanis a rendőrség szokatlan gyorsasággal letárgyalta az ügyet és meg is hozta I. fokú Ítéletét a VII. kerületi kapitányság. Ez az ítélet, a mety marasztaló a vádlottra, különösen azért meglepő, mert az Ítélet Braun Sándort „A Pinczér“ szerkesztőjét mondja ki a fő bűnösnek, a ki lapja rendkívüli kiadásban pálezát tört a tüntetők felett s azt kürtölte, hogy „lapja távol állott az elégtételvevés ilyetén módjának czélzatától és magát nem azonosítja “. Megdöbbentő az Ítélet azért is, mert a tüntetők közül néhányra a „ feltételes kiutasítást“ is kimondotta. Kérdjük már most, mi történik akkor, ha a rendőrség a „munkaközvetitö egyesület“ valamennyi hely nélküli tagjától megköveteli, hogy bizonyos idő alatt vagy munkába álljanak, vagy pedig pusztuljanak Budapestről ? Mivel fogják e botrányos ügy koholói ezeket a kitolonczoltakat a nyomorért és szégyenért kárpótolni? A rejtélyes „M. L.“ ur vagy a kijelentésekkel oly könnyen játszó Braun Sándor? Egyik sem. Ez a fölháboritó inczidens is mutatja, hogy mennyi veszedelem származik j abból, ha valaki hivatás és lelkiismeretesség nélkül kezébe merészli venni a jogvédés fegyvereit. Szolgáljon ez a szomorú eset intő például. Az 1. fokú ítélet, melyet az elmarasztaltak megfölebbeztek, Braun Sándort 50 kor., Opitz Vilmost 50 kor., s a többi 7 vádlottat 30—30 korona pénzbüntetéssel s ezen kiviil kettőt még föltételesen a fővárosból való kitolonczolással sújtotta. Hivatalnok-e a főpinezér? Tekintetes Szerkesztő úr! Bátor vagyok azzal a kéréssel forduln önhöz, hogy szíveskedjék becses lapjában soraimnak helyet adni. Augusztus hó 20. 16. számú becses lapjában megjelent Kiss Károly szállodás és kávéház-tulajdonos ur czikke, a melyben a főpinezéri állásnak a tényleges szolgálatnak megfelelő qualifikálását kívánja, igazán nagy örömünkre szolgál és nagyon jól esik nekünk ily komoly megnyilatkozása egy főnök igazságszeretetének. Mert ha mi főpinezérek üzletben a főnök urak helyettesei vagyunk, úgy meg is érdemeljük, hogy állásunk e minőségéhez képen osztályoztassék és tekintsék úgy a törvény, mint a társadalom által. Reméljük, hogy Kiss Károly ur a felkarolt eszmét nem fogja abba hagyni, de velünk szövetkezve, a küzdő téren marad. Ha a főnök urak igy támogatnak bennünket, akkor könnyű lesz a kérdés megoldása. Minthogy eléggé meg nem hálálhatólag Kiss Károly ur az előhaiczosa lett a mi ügyünknek, tehát mi, kedves kollégáim csatlakozzunk hozzá és minden erőnkkel támogassuk az ő nemes törekvését a magunk érdekében. Ebben a kezdeményezésre a székes fővárosban levő főpinezérek vannak hivatva és kötelezve. Tegyék magukévá Kiss Károly ur indítványát, csoportosítsák a főpinezére- ket illetékes helyen levő egyetértő fellépésre., És a midőn én e pár soraimban hálás köszönetét óhajtok mondani Kiss Károly urnák nemes kijelentéséért és áldozat készségéért, úgy hiszem, hogy minden kollégám csatlakozik e köszönet nyilvánításához. Fogadja Kiss Károly ur újólag hálás köszönetünket és kérjük, legyen erős támaszunk e megkezdett ügy kivitelében. Fáradságának legyen jutalma a megérdemelt siker. Balaton-Földvártt 1900. VIII./25. NováTc József főpinezér. A mellőzött 0. P. E. Én mindig a legnagyobb tisztelettel voltam, s vagyok ma is, az aradi pinezér- egylet iránt, mert a közszolgálatban hazafias és tiszteletre méltó múltra tekinthet vissza. Ne érje tehát gáncs az aradi szaktársakat, a kiknek egyedüli bűnül csak azt lehet felróni, hogy hallgatagon eltűrték az elnökség naiv kifogását, amidőn idő rövidségére hivatkozva, mellőzte az ,,Országos Pinczér Egyesület“-i eszme fölvételét a kongresszus sorrendjébe. Ezek hangsúlyozása után, remélem, hogy nem illetnek azzal a váddal, hogy jelen soraimmal az egyenetlenség magvát szándékozom elhinteni. Távol áll tőlem a szándék! Én csak azok ellen irányítom toliamat,
