Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)
1900-08-05 / 15. szám
XVI ik évfolyam. 1900. 15. szám, Budapest, augusztus 5-én, VENDÉGLŐSÖK LAPJA „PINCZÉREK LAPJA" A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek és kávéházi segédek érdekeit felkaroló szakközlöny. „Az első magyar orsz. pinczemesterek ós pinczemunkások egylete", a budapesti kávéházi segéd egylet“, a „Szatmár-Nómeti pinczór-egylet" a „Szókesfejérvári pinezér-egylet“, a „Szombathelyi pinczér betegsegélyző-egylet“, a „Győri piuezér-egylet“, a „Róvkomáronii vendéglősök és kávésok ipartársulata“, az „Aradi pinczér-egylet“-nek, a „Szabadkai pinczér-egylet“-nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesületéinek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok ipartársulatá“-nak, a „Miskolczi pinezér-egylet“-nek, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek ogyleté“-nek, a „Szókesfejérvári vendéglősök kávésok és ital mér# ipartársulatá“-nak, az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipar tár snlatá“-nak és a létesítendő országos pinczér-egyesület budapesti központi mozgalmi bizottságának j#ÄT' HIVATA I,OS KÖZL <*> IV Y E. j Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. kerület, Akáczfa-utcza 7-dik szám. Kéziratok ós előfizetések ide intézendők. Megjelenik havonként kétszer, minden ho 5-en es 20-an. Előfizetési ár : Egész évre ... 12 kor. | Félévre ....................6 kor. Há romnegyed évre 9 Évnegyedre Laptnlajdonos és felelős szerkesztő: IHÁSZ GYÖRGY. Rólunk, nélkülünk. „A városházán most készül a fogadó-, vendéglő-, sörház-, pálinkamérés-, kávéház- és kcívémérés-ipar gyakorlásáról szóló szabályrendeletnek a haladó kor igényeihez mért reformálása. Az alkotás alatt levő szabályrendeletnek legfontosabb rendelkezése az, hogy a zárórát, amely indokolatlanul sújtotta a vendéglősöket, eltörli, azonkívül kötelezővé teszi az ipartársulatba való lépést. Mindkét reform igazán nagyjelentőségű és üdvös eredményeknek lesz okozója." Ezt a jelentést olvastuk a székesfőváros egyik közlönyében. Villámként hat majd ez a hir Budapest s az ország vendéglőseire; de oly villámként, amelynek a csapása nem bénitólag, hanem eleveni- tőleg nyilalik át rajtunk. Uj élet, uj reménység költözik belénk; mert a nyomasztó jelenre már sugarat vet a régen várt szebb jövő. Uj kedv költözik a vendéglősökbe s uj erő belénk, kik a sajtóban szószólóik \agyunk. Látjuk, hogy a sajtó munkája, ha gyümölcsei olykor nem is gyorsan érők, mindenkor megtermékenyíti a közszellemet. Örömmel látjuk, hogy két évtizeden át nem hiába voltunk kangoztatói a vendéglősök sérelmeinek; nem haszontalanul kértük a társadalom pártfogását jogos követeléseinkhez. bdvözöljük a székes-főváros tanácsát, hogy panaszainkat megszívlelte, követeléseinket átértette. Azonban bármily nagy is az örömünk, még sem hiányzanak ebből az üröm cseppjei. Fájdalmasan érint bennünket az, hogy ebben az örvendetes eredményben oly keveset köszönhetnek maguknak a vendéglősök. Kötelességünk megvallani, hogy mi, akik érdekeik őreiül állunk a fórumon, mindig lankasztólag éreztük tettrekészségük hiányát, mindig utunkban találtuk közönyüket s személyes torzsalkodásukat. íme most is, amikor végre-vala- hára javunkra szolgáló intézkedésről van szó, nélkülünk történik meg az. Nem szólunk az ipartársulatról, amely mai szervezetében agyag-lábú hatalmasság, hanem szólunk a budapesti vendéglősök egyeteméről. Megmozdultak-e ezek, hogy akár az ipartársulatot rázzák föl aluszé- konyságából, akár pedig maguk, közvetlenül juttassák az illetékes körök tudtára, hogy mit és hogyan vélnek iparuk s a közjó érdekében teendőnek. Ha a székes-főváros tanácsa eltörli a zárórát, csak a rendőrség lázitó önkényének vet véget, csak egy fölháboritó igazságtalanságot szüntet meg, csak a közerkölcsöt védi; mert a közönség szegényebb részét óvja meg attól, hogy a lebuj-kávéházak romlottságának és fosztogatásának tegye ki magát. Ha a székesfőváros tanácsa jónak látja azt, hogy a vendéglősiparosokra kimondassék a kötelező társulás, bizonyára az a gondolat vezérli, hogy az italraérési engedélyek osztogatásánál ellenőrzésre van szükség, úgy az adózók, mint a közbiztonság érdekében ; mert az eddig divó önkényes, fiskális szempontokat követő eljárás tönkreteszi a tisztes ipart és iparunk tisztes munkásait. Ámde ha mindezt be is látja a székes-főváros tanácsa, nem lehet biztos a czélravezető eszközök és módok megválasztásában; mert erre irányadó csakis a vendéglősök állás- foglalása lehet, akik ismerik szakmájuk követelményeit, igy tehát bizton tudhatják, mi lesz hasznos iparukra úgy a maguk, mint a közönség érdekéből; mit kiván meg és mit tilt meg szeretett székes-fővárosunk világvárosi méltósága. Hogy minderről, ha későn is, de még idejében tájékoztassuk a székesfőváros tanácsát, az utolsó perczeket éljük, ezért nem szabad elmulasztanunk, hogy véleményünket, óhajainkat mentői nyomatékosabb formában jutassuk a székes-főváros tanácsához. Ha ezt elmulasztjuk, magunkra vessünk, hogyha a ránk oly fontos kedvezményekhez oly drága áron jutunk; mert hát köztudomású, hogy ingyen mit sem adnak ezen a világon. így a záróra eltörlését tűrhetetlen rendőri szabályokkal tehetik illu- zóriussá; a kötelező társulás pedig csak úgy lehet áldásos, ha az italmérési engedélyezéseknél véleményező és tiltakozó joggal lesz ellátva, a kebelbeli ügyeknél is, mint az ipar- testületek, I. fokú hatóságként szerepel a kebelzeti, a főnökök, pinczérek és tanonczok között felmerült ügyekben, kizárólag lévén jogosítva munkakönyvek kiadására. Ha ezeknek a kivánalmaknak nem tesz eleget a székes-főváros szabályrendelete, úgy ez csak újabb nyűgöket dob ránk, uj sérelmeknek tár kaput, amelyek alatt aztán megint évtizedekig vérezhetünk. Vendéglősök, emeljétek fel szavatokat, szóljatok hangosan, világosan ; mert a néma gyermeknek az anyja sem érti a szavát. Ihász György.
