Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)
1900-07-20 / 14. szám
2 Vendéglősök Lapja 1900 julius 20. tria segélyezésére. Ez a magyar ipar érdeke s a bazafiság szigorú parancsa! Ki az idegen zsebelőkkel! Az iparegyesület és a vámtarifa. A kereskedelemügyi miniszter január hóban felhívta az „Országos Ipar egyesület“-et, hogy az „osztrák-magyar“ vámterület „autonom“ vámtarifáját tanulmányozza behatón s a fölmerülő kívánságokat adja a miniszter tudtára. Az iparegyesület ebben az ügyben bizottságot küldött ki, a mely szakmánként, illetőleg csoportonként, hívta meg az iparosokat, hogy az őket illető vámokra nyilatkozzanak. Az igy gyűjtött anyagot terjedelmes emlékiratba foglalta az iparegyesület a miniszter és a közönség tájékoztatására. Fölösleges dicsérnünk az emlékirat alaposságát, világosságát, felfogásának önállóságát, hiszen megszoktuk ezt az iparegyesület minden kiadványánál. Mielőtt az emlékiratot behatóbban ismertetnék, sajnálattal leéli megjegyeznünk, hogy semmi nyomát sem találjuk benne annak, hogy a mi ipartársulatunk vezetői előadták volna iparunk követelményeit. Nem lep meg bennünket, hogy ipartársulatunk vezetői „látatlanok“ a komoly munkánál, mindenütt, a hol iparunk érdekeit sikeresen szóvá tehetnék, mert drága idejüket teljesen fölemésztik a „reggélyek“ s ambiczió- jukat kielégítik az ingyen pezsgővel mondott felköszöntök, viszonylagos magasztalások. Minthogy erre a körülményre nem érdemes több szót vesztegetnünk, áttérünk az emlékiratra. Kiemeljük, hogy az emlékiratból az tűnik ki. hogy a magyar iparos-világ s igy az országos iparegyesület is — a külön vámterület hive; de az erre való, rázkódás nélküli átmenetet szerződéses utón akarja biztosítani. Az Országos Iparegyesület ugyanis abból indul ki, hogy számos iparágunk utalva van arra, hogy készítményeivel a vámkülföldre menjen; ha tehát az osztrákoknak engedve, autonom vámpolitikával elzárnék a külföldi piaczokat, ha szerződések utján nem biztosítanék a kivitel lehetőségét, akkor számos iparágunk válságos helyzetbe jutna. Ezeknél fogva az emlékirat a magyar ipar érdékében mulhatlanul szükségesnek mondja a szerződéses vámpolitikát. A szakszerüleg XLIX csoportba osztott véleményekből és kívánalmakból az tűnik ki, hogy iparunkat, kereskedelmünket csöppet sem a távolabbi külföld, hanem csak a közelebbi Ausztria versenye nyomja, a mely ellen a közös vámterület miatt nem tudunk védekezni. Hogy a vámtarifánál ránk irányadó szempontokról némileg tájékoztassuk olvasóinkat, másrészt, hogy az emlékirat becséről adatokkal szolgáljunk, közlünk belőle néhány, a mi iparunk érdekeit érintő szakaszt : VIII. Vágó és vonócillatok. Mészáros iparunk a 40., 41., 42., 43., 44. és 45. vámtételei alá foglalt vámtételeket a szerződéses, még pedig a Szerbiával szemben fennálló kedvezményes vámtételek szerint kívánják fenntartani és különösen a szarvasmarha és juhok vámjának fölemelését megokoltnak nem tartják. Ebbéli véleményüket azon tapasztalati tényre alapítják, hogy Magyarországon csak kétféle szarvas- marhát lehet vásárolni: hizottat és silányt. A hízott Budapesten és Magyarországon nem kelendős és ezt csak külföldön és első sorban Bécsben kell elárusítani; a silány marha pedig csak a hentesek igényeinek felel meg, a mennyiben ebből a marhahúsból készülnek a kolbászok és kolbászfélék, különösen a virstlik. A Budapesten kelendő marhahús leginkább a szerb (középminőségü) marha, melynek hiányában a budapesti piaczot marhahússal ellátni egyáltalában nem lehetne. Ez okból saját mesterségük, de a főváros élelmezése szempontjából is a szerb marha behozatalának eddigi rendszerét pártolják és óva figyelmeztetnek minden vámfölemelés ellen. A mészáros-ipartestület a következő vámtételeket kívánja megállapítani: Eddig 39. vt. ökör darabja .. 12-75 frt átal. 15 frt szerződ 12-75 frt „ Szerbiából db. 4 „ 15 „ 4 40. „ bika darabja .. 4 „ 4 4 41. „ tehén „ .. 3 „ 3 3 42. „ fiatal marha db. 2-50 „ 3 2-50 „ 43. „ borjú darabja.. 3 „ 8 3 44. „ juh „ .. 0'50 „ 0-50 „ 0-50 „ 45. „ bárány „ . . 0'25 „ 0-25 „ 0-25 „ A hentes-iparosok hasonló álláspontot foglalnak el a sertések vámja (46. tétel) tekintetében. Henteseink utalnak arra, hogy februártól kezdve be, októberig magyar sertést nem lehet kapni; hogy ezen időközben a hentesipar a legnagyobb zavarban lenne, ha Szerbiából sertéseket nem tudna beszerezni s ez okból kérik, hogy Szerbiából továbbra is az eddigi vám mellett legyen behozható sertés. XIII. Italok. A 77. b) tariftétele szerint a pezsgő- borok métermázsája 50 (a franczia szerződés szerint 40) frt vámot fizetnek. Pezsgőgyárosaink jövőre palaczkonkiut óhajtják a vámozást, még pedig a nagy palaczk után 1*50, a kis palaczk után 0'75 írt vámot javasolnak. Egyúttal utalnak arra, hogy a hazai pezsgőgyártás érdekében volna, ha minden a külföldről jövő pezsgő a vámhivatalnál oly jegygyei láttatnék el, melyet csak a palaczk felnyitásával lehetne megsemmisíteni. Ez által a közönség megkapná azt a biztosítékot, hogy ha külföldi pezsgőt akar inni, tényleg külföldi pezsgőt kap és a vámterületen belül készült pezsgő franczia czim alatt nem volna forgalomba hozható. Ugyancsak pezsgőgyárosaink panaszolják, hogy a 3'20 frtos olasz borvám felhasználása mellett igen sok fastis pumanta“ nevű bor jön Olaszországból, mely palacz- kokba áttöltetik és erősen bedugaszoltatik; ekkép benne annyi szénsav fejlődik, hogy feldugaszolva pezsgőz, és olcsósága folytán igen nagy versenyt képez a tényleg pezsgővé gyártott magyar bornak. Óhajtásuk, hogy a nevezett bor kedvező vám mellett ne jöhessen az monarchiába. (Gundel ur! hát a szegény vendéglősöknek nincs sem véleményük, sem kívánságuk? TJgy látszik, hogy a „reggélyek“ révén a nyugdijalapi választmányi tagság és érdekeink képviselete teljesen a pezsgögyárosok és képviselőik kezeibe siklott. Prosit!) XIV. Eledelek. A 82. tétel alá eső tésztanemüekre nézve gyárosaink csak azt az óhajukat fejezték ki, hogy a vám ne legyen kisebb a lisztre vetendő vámnál, nehogy a gyártmányok nyersanyaga jobban védessék, mint kész gyártmányuk. Kifejezik továbbá, hogy különösen ostya (gyógytárak számára) készítményeikre nézve nagy versenyt kell kiálla- niok, de a verseny nem a külföldről, hanem főkép Ausztria, kivált Csehország részéről jön és igy vámfelemelés nem nekik, hanem éppen legnagyobb vetélytársuknak erősítésére szolgálna, mi által érdekükben még inkább károsittatnának. A 84. tétel szerint 25 (szerződés alapján 16) frt alá eső hurka és kolbász vámját a hentes-iparosok 30 frtra felemelendőnek tartják. Az országban elég kolbász és hurka készül és a vámfelemelés által elhárítható az a bal felfogás, hogy külföldről jobb kolbász szerezhető meg, mint az országban. A forgalmi adatok a kolbászfélékre, mely forgalomban a szalámi is bennfoglal- tatik, a következő képet nyújtják: évben b e h o z a t a 1 kivitel 1891 1.475 q 177.000 frt 2.206 q 253.000 frt 1892 1.404 q 169.000 1.215 q 160.000 ” 1893 1.675 q 177.000 1.300 q 172.000 1894 1.757 q 184.000 }j 1.441 q 192.000 ;; 1895 1.885 q 198.000 1.497 q 188.000 1896 1.845 q 191.000 1.300 q 150.000 1897 2.260 q 231.000 1.250 q 103.000 )} 1898 2.475 q 256.000 1.272 q 110.000 1899 2.520 q 261.000 „ 1.441 q 124.000 Ha figyelembe vesszük, hogy a kivitelnél leginkább szalámi szerepel, a behozatalnál pedig első sorban Németország behozatala döntő, tehát a különböző néven szereplő kolbászfélék (delikateszek), hentesiparosaink kívánsága megokoltnak tetszik. A 90. tétel alá eső kávépótló vámjainak 15 írtról 16 frtra fölemelését gyárosaink kérik; a jelenlegi vámnak leszállítását iparunkra nézve veszélyesnek tekintik. A kávépótló behozatala nem nagy. Az alig szóba jöhető behozatallal szemben körülbelül tízszer nagyobb a kivitel, s igy a vámnak fölemelése alig megokolható. XXXV. Üveg és üvegáruk. Üvegiparosaink a vámkülfölddel szemben való védekezést, s igy a vámtételek módosítását szükségesnek nem tartják. A magyar üvegipar legnagyobb versenye Ausztria részéről jő; ez ellen a vámtételek fölemelése nem nyújt védelmet, sőt esetleg az osztrák ipar hatalmát gyarapítván, még csak az amúgy is súlyos versenynek fokozására vezet. A 231. vám tété szerint U50 frt vám alá eső üveganyag, zománcé- és mázanyag, üvegpor, üveggyárosok nézete szerint, mint az üveggyártáshoz szükséges nyersanyag, jövőre vámmentes legyen. XLVIII. Gyűjtődnek. A „Magyar Gyufagyárosok Egyesülete“ a gyufaiparra vonatkozólag a következő véleményt terjesztette be: A magyar gyufagyárak szempontjából a kész czikk, a gyufának, a 344. vámtétel mellett 7 illetőleg 5 frt arány kellőleg meg van óva, a statisztikai kimutatások szerint gyufák behozatala Ausztriából (a kivitelt már leszámítva) 260,000 forint, külföldről 1,250 forint, ezen adatok szerint nekünk tehát csak Ausztriából van behozatalunk, a min csak az önálló vámterület segíthetne. Külföldi behozatalunk gyufában egyáltalán nincsen, mert az a csekélység, a mi bejön, viaszgyufa, mely czikket hazánkban nem készítik. A vendéglősök borvásárló szövetkezete. A borértékesitő mozgalommal szemben való állásfoglalásunk mind szélesebb körben talál méltánylásra. Legutóbb gazdasági életünk egyik előharczosa, Vasadi Balogh Lajos jelesen
