Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)
1900-07-20 / 14. szám
XVI-ik évfolyam. 1900. 14. szám. Budapest, Julius 20-án, VENDÉGLŐSÖK LAPJA „PIACZEREK LAPJA44 A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek és kávéházi segédek érdekeit felkaroló szakközlöny. „Az első magyar orsz. pinczemesterek és pinczemunkások egylete", a budapesti kávéházi segéd egylet“, a „Szatmár-Németi pinczér-egylet“ a „Székesfejérvári pinczér-egylet“, a „Szombathelyi pinczér betegsegélyzó-egylet“, a „Győri piuczér-egylet“, a „Révkomáromi vendéglősök és kávésok ipartársulata“, az „Aradi pinczér-egylet“-nek, a „Szabadkai pinczér-egylet“-nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesületéinek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok ipartársulatá“-nak, a „Miskolczi pinezér-egylet“-nek, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmarosok és pinczérek egyletéinek, a „Székesfejórvári vendéglősök kávésok és italmérök ipartársulatá“-nak, az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és a létesítendő országos pinczér-egyesiilet budapesti központi mozgalmi bizottságának JC HIVATALOS KÖZLÖNYE.'ai Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre ... 12 kor. I Félévre ....................6 kor. Há romnegyed évre 9 „ j Évnegyedre ... 3 „ Laptulajdonos és felelős szerkesztő: IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. kerület, Akáczfa-utcza 7-dik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendök. Ausztria segélyezése. Évek óta minden piszkot és gyalázatot ökrendeznek reánk közösügyes szomszédaink s minden furfan- got felhasználnak arra, hogy anyagilag is ártalmunkra lehessenek. Alig néhány hete, hogy székesfővárosunkat a bécsi községtanács letörölte Európa térképéről, helyére „Ofen-Pest“ várost varázsolván. És csodák csodája, mi türelmesen zsebre vágjuk a gyalázatot, nem merünk erélyes eszközökkez folyamodni, hogy megtoroljuk „Budapest“ elke- resztelését, mi a nemzetközi jog ar- czátlan megsértése. Ez még mindig nem elég, hanem kunyász kutyaként megcsókoljuk a bennünket ütlegelő kezet és sietve sietünk Ausztria segélyezésére. Már-már alig- vergődünk a nagy nyomorúságtól s mégis sietve sietünk utolsó filléreinket is a megszorult szomszéd segélyezésére fordítani. Ezeket a gondolatokat keltette bennünk az újságok következő hire: Pinkus Sándor és Jelűitek Miksa bécsi lakosok a következő ajánlatukat terjesztették az országos iparegyesiiletliez : „Húsznál több éve foglalkozunk kiállítások rendezésével. Az a szándékunk, hogy az országos magyar ipar egyesület védnöksége alatt Budapesten általános kiállítást rendezzünk élelmiszerekből, vendéglői és szállodai szerelvényekből, kapcsolatosan egy nemzeti konyliamüvészeti kiállítással. A kiállítást deczemberben vagy januárban rendeznénk a Vigadóban vagy az Iparcsarnokban és két hétig tartana. Az összes költségeket és a koczkázatot mi viselnénk s hajlandók vagyunk biztosítékot adni. Megjegyezzük, hogy a kiállítás tisztán magyar jellegű s szervezése, igazgatása tisztán magyar lesz.“ Az érdekes átiratot véleményezés végett kiadták Glück Frigyes, Bittner János, Gundel János és Stadler Károly uraknak. Hát hogy Pinkus Sándor és Jelűnek Sándor bécsi lakosok ezt az ajánlatot tették, ezen csöppet sem ámulunk, mert hát élelmes üzérek ezek az urak; hanem hogy az országos magyar iparegyesület nem dobta papírkosárba az ajánlatukat, ezt szó nélkül nem hagyhatjuk. Az országos iparegyesületnek, a melynek bevallott és természetes ezélja a hazai ipar védelme s a mely a magyar ipar pártolására annyi nyomdafestéket pazarol, nem lehet, nem szabad kiváncsinak lennie arra, hogy erről az ajánlatról némely urak minő véleményt táplálnak. Szerintünk az iparegyesületnek abban a meggyőződésben kéne élnie, hogy erre az ajánlatra Magyarország minden polgára csak egy szóval válaszolhat, ezzel: vissza! Igen, inkább soha ne legyen kiállítás Magyarországon, mintsem ismétlődjék az ezredéves kiállítás botránya; inkább éljünk elmaradottságban, mintsem Ausztria pénzeljen a mi haladásunkból. Valóban furcsa pártolása a hazai iparnak, ha, mig ennek érdekében a fillérekért kiabálunk, addig a milliókat oda dobjuk iparunk legnagyobb és legveszedelmesebb ellenségének. Szükségesnek véltük ezt a figyelmeztetést eleve megtenni, mert emlékezünk arra, hogy a véleményadásra fölkért urak között vau egy, a ki valamikor ugyancsak mesterkedett azon, hogy a magyar vendéglősöket az osztrák „Bundu-ba terelje. Az ilyen érzületü emberek szívesen fognak kezet Pinkus és Jelűnek urakkal. Hogy ezt ne tehessék, előre is fölemeljük tiltakozó szavunkat s figyelmeztetjük Magyarország vendéglőseit, hogy abban az esetben, lia az osztrák vállalkozók kezeibe játszók a kiállítás rendezését s ezzel a kiállítás hasznát, úgy ezen a kiállításon sem kiállítókként, sem látogatókként ne szerepeljenek. Magyarország önként egy fillért se adjon AuszBauer József. Baner Jozsefné. Szövege a 4. oldalon. Mai számunk 16 oldal.
