Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)
1900-02-05 / 3. szám
1 inon február 5. detlenek nézeteinek nyitva hagyjuk lapunk hasábjait. Ezzel a kijelentéssel üdvözöljük az értekezletet s köszöntjük az ipartársulatot, a melyről, mint mindég, úgy most is elismerjük, hogy rosszat nem akart • de útjait és eszközeit — úgy lehet — ezután sem ismerhetjük el helyeseknek. Ilorvizsg áló bizottságok. A földmivelésügyi m. kir. miniszter a mesterséges borok készítésének és forgalomba hozatalának tilalmnzásáról szóló 1893 XXIII. t.-cz. .11. §-a értelmében alakított állandó bor- vizsgáló szakértő bizottságok tagjaivá az 1900-ik évre a következőket nevezte ki, u. m.: Budapesti borvizsgódó-bizoitságba : Ágoston József kir. tanácsos, országgyűlési képviselőt, Görgey Gyula cs. és kir. kamarás, tállyai földbirtokost, Lindmayer Ferencz székesfővárosi törvényhatósági bizottsági tagot, Szalay Imre földbirtokost és Szily Pongrácz országgyűlési képviselőt; — a kolozsvári borvizsgáló-bizottságba pedig: báró Jósika Gábor cs. és kir. kamarás ország- gyűlési képviselőt, Álbach Géza kir. tanácsost, Simay Ferencz földbirtokost, Tokaji Lászlót, az erdélyi gazdasági egyesület titkárát és Weisz Józsefet, az erdélyi pincze- egylet igazgatóját. (A kolozsvári bizottságba kinevezett Albach Géza időközben elhalá- lozván, helyébe uj tagot nevez ki a miniszter.) Horterinclők mozgalma Kecskeméten, Tudvalevő, hogy mikor a filloxera -pusztításai dühöngtek, Kecskeméten is szőlővel ültették be a homokot. Ma már 10,000 holdnál több van beültetve s néhány év előtt jó áron kelt el a „homoki vinkó". Következett az olasz bor beözönlésének korszaka, mely a kecskeméti borpiacz árait évről-évre leszállította; ma már odáig jutottak a bortermelők, hogy az utolsó évi termés megmaradt, a forgalom Kecskeméten, úgy mint máshol, csupán a szüreti időszakban volt észrevehető. A bor a pin- czében fekszik, a borforgalom pang, ám a termés évről-évre növekszik. Kada Elek, Kecskemét polgármestere, mint az ottani „Gazdakör“, továbbá a „Kecskemét vidéki gazdasági egyesület“ elnöke, szivére vette a válságot s mozgalmat indított az iránt, hogy a kecskeméti bor piaczra találjon. E napokban már szükebbkörü értekezletet tartottak, tágabbkörü gazda-gyűlést hívtak össze, melyen a borok értékesítését tárgyalják. A kecskeméti értekezlet különben abban állapodott meg, hogy — egyrészt a bornak jobb áron való eladására, a bortermelők segítésére és a termelés, hetyes szüretelés és borkezelés előmozdítására — a gazdagyülésnek először is 200,000 korona °laptőkével bíró részvénytársaság alapítását ajánlja; szükségesnek látja hegyközségenként kisebb szabású szövetkezetek alakítását, melyeket a részvénytársulat úgy anyagilag, mint erkölcsileg támogatna. A mozgalmat tekintélyes, komoly férfiak intézik, igy tehát remélhető, hogy a kezdeményezés sikerrel járhat. A kölcsönös bizalom. Általános a panasz, hogy a pinczérek között kevés a minden tekintetben alkalmas és bizalomra érdemes ember. Ennélfogva ritkán is élvezi egyik-másik kartársunk főnökétől azt a bizalmat, a melyet az örökös együttműködés feltétlenül megkövetelne. Vendéglősök Lapja A reális üzlet alapfeltétele a teljes 1 bizalom. Bizalom nélkül az üzleti életnek egyetlen ágazata sem boldogulhat; a mi szakmánknak pedig úgyszólván alfája és ómegája a kölcsönös bizalom. A nagyközönség bizalmának is a főnök és alkalmazottai közt levő bizalmas jó viszony az egyik előfeltétele. Főnökeink közül talán egyet sem találnánk, aki ellent mondana annak, hogy üzlete felvirágozását a nagyközönségtől élvezett bizalom teremtette meg. A nagyközönség bizalmát kiérdemelni tehát a legelső és legszükségesebb föltétel minden üzlet- tulajdonosra nézve. Ezt elérni pedig csakis oly munkás gárdával lehet, amely képzettsége és egyéb egyéni tulajdonságainál fogva a reális üzleti alapfeltételnek, a bizalom követelményének a legteljesebb mértékben szintén megfelelni képes. Kell, h ogy a nagyközönség bizalma az üzletfőnök mellett annak alkalmazottaira is kiterjedjen, a főnök által élvezett bizalomnak az alkalmazottak is mintegy részesei legyenek, amint hogy részesei az ő munkálkodása és fáradozásainak. A kölcsönös és bizalmas viszony tehát elengedhetetlen követelmény a főnök és alkalmazottai (pin- czérei) között is. A pinczér a főnök segédje, öt és üzleti érdekeit kell képviselnie a vendéggel szemlén. E tisztéhez hozzájárul még azon sajátos körülmény is, hogy a vendéget ugyancsak ő képviseli a főnök másféle alkalmazottaival szemben. Hogy e kettős feladatának sikeresen tudjon megfelelni, arra nézve szüksége van főnökének olyan bánásmódjára, amely őt nem folytonosan és egyedül alkalmazott és alárendelt voltára emlékezteti. Mindkét félre nézve élet szükség, hogy a pinczér főnökétől bizalomban és em- beries jó elbánásban részesittessék. Ha e követelménynek elég van téve, úgy könnyű szerrel szüntetjük meg ama bajokat, melyek üzleti életünkre a bizalom hiányából származnak. Ha a főnök nemcsak alárendelt alkalmazottját, hanem segédjét, együttműködésre hivatott munkatársát is tekinti az ő pinczérjében, úgy ezzel, amig egyrészt kötelességet teljesít, addig az ő saját jól felfogott érdekét is istápolja, mert a megérdemelt bizalom és bánásmód a leghatha- tósabb eszköze a pinczér aiubicziója, tisztességes törekvése fokozásának. Oly egyszerű és könnyen érthető volna ez mindenkire nézve ; és mégis homlokegyenest ellenkeznek ezzel tényleges viszonyaink. Miért? A válasz könnyű. Sorainkban sok- a soknál is több — a valósággal megbiz- hatlan elem. Ennek pedig szintúgy, mint a legtöbb rossznak, tisztán és egyedül az ügynökök, vagyis elhelyezési rendszerünk az oka. Ők helyezik el, ők gyártják haszonlesésből az olyan pinczéreket, akiket mi méltóm nevezünk osztályunk salakjának. Ily nődön — az ügynökök jóvoltából — özönlik el pályánkat azok az elemek, akik szélhámoskodásaikat. erkölcstelen üzelmeiket a pinczér neve alatt űzik a becsületes és tisztességes munkájuk után élő pinczérek rovására. Azonfelül m ennyi olyan elemmel sza3 porodik pályánk még e réven, akiknek ha erkölcsi élete és becsületessége kifogástalan is, de a szakképzettség és a megkivántató hitelligenczia hiánya miatt nem használhatók ! Pályánk ezen sociális jelentőségű kérdése megoldásának szüksége mind jobban előtérbe nyomul; és pedig annál inkább, mivel magunk is tudjuk és érezzük, hogy osztályuuk anyagának jó része nemcsak nem felel meg ama várakozásoknak, amelyekre osztályunk haladásáért folytatott munkánkban építhetnénk, hanem amelyek épen okai a bajoknak, melyek sürgős orvoslásra várnak. Ezen segíteni főnökeinkkel egyetemben sürgős szükségünk. Más alapra kell helyezni elhelyezési rendszerünket, más irányt adni tanonczne- velősünknek, ezek azok a régi vajúdó kérdések, amelyek a létesítendő Országos Pinczér Egyesületnek sarkalatos programra tételei, és a melyeknek más megoldási módja nincs is, mint az O. P. E. mielőbbi felállítása. Az hihetetlen gyorsasággal fogja mind e bajainkat megszüntetni, és megteremteni ama kölcsönös bizalmat, amely nélkül nincs reális üzleti élet és nincs sem egyéni, sem üzleti boldogulás. Siessünk tehát az 0. P. E. mozgalmát minél előbb révbe juttatni, főnökök és pinczérek együttesen; ezzel egyrészt a magunk boldogulásának módját szerezzük meg, másrészt a jövő nemzedék háláját érdemeljük ki! (Temesvár) Tóth Kálmán főpinozór. Legyünk egészen magyarrk! — Irta és a kecskeméti 48-as körben felolvasta Dr. Horváth Adóm országgyűlési képviselő. — Mélyen tisztelt közönség! Magyarok vagyunk s magyar voltunkat mindig büszkeséggel hirdetjük. Helyesen is van ez igy, mert az a nemzet, amelyik nem büszke nevére, az hamar beolvadhat más, idegen nemzetbe. A lángoló magyar érzelem egyik erősségünk főleg nekünk, akik, fájdalom, csekély szóimban állunk itt a haza földén, nagy nemzetek által körülvéve. És épen ezért, ha élni akarunk, úgy mindent meg kell tennünk arra nézve, hogy igazán magyarok legyünk minden tekintetben. Ne csupán külsőleg, de ne is csupán érzési- leg, hanem minden cselekedetünk is magyarságunkat mutassa. Nem érdektelen hát arról beszélni, hogy vájjon vagyunk-e hát ilyen magyarok ? Eleget teszünk-e mindazon kötelességünknek, amelyet magyar voltunk ró reánk? Nem egészen. Sok-sok tennivalónk van még, hogy kötelességünk teljesítésének érzése nyugtathatna meg bennünket. Szívben, lélekben jó magyarok vagyunk, de meglehetősen közönyösek s a cselekvésben lanyhák és kényelmesek. A magyarosodás ügye rendkívül lassan, csigalépésekkel halad előre. A magyar ember nemzetiségi vidékeken megtanulja az illető nemzetiség nyelvét, holott megfordítva kellene lenni. Ezért találkozunk olyan szomorú jelenségekkel, hogy magyarosodás helyett a magyarok oláhosocl- nak, avagy totósodnak el. A kecskeméti ember fülét kellemetlenül érinti, hogy az ország szivében, Budapesten mennyi német szót hall ma is. Igaz
