Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)

1900-02-05 / 3. szám

2

Vendéglősök Lapja

1900. február 5.

tüntethessenek az uj törvények sérel- í mesen méltánytalan intézkedései ellen; másrészt pedig közösen állapítsák meg a védekezésre szolgáló módokat és eszközöket.

Ezzel szemben az értekezlet többsége azon a nézeten volt, hogy az ipartársulat — az eddigi tapasztala- ! tok szerint — sem szelleménél, sem szervezeténél fogva nem adhat garan- cziát arra, hogy a vendéglősök kívánalmait elég gyorsan és erélyesen juttatja kifejezésre; ezért azt kívánta, hogy a régi ipartársulat mellőzésével, az értekezlet maga vigye tovább az önvédelmi akczió vezetését.

Minthogy ez a két nézet kiegyen- lithetetlennek látszott, lapunk szerkesztősége ezt a közvetítő indítványt terjesztette az értekezlet elé:

1. Mondja ki az értekezlet, hogy Budapest összes vendéglőseinek szak- társulatba való egyesítése czéljából előkészítő bizottsággá alakul.

2. Bizassék meg az elnök, hogy a mostani ipartársulathcz intézendő emlékiratot készittesen, a melyben a sérelmek elsorolása mellett kéressék föl az ipartársulat, hogy két hét alatt nyilatkozzék arról, vájjon hajlandó-e az értekezlet kívánalmainak érvényt szerezni. Ha igen, úgy az értekezlet tagjai, illetőleg az emlékirat aláírói nemcsak maguk lépnek a társulat kötelékébe, hanem erre mentői több szaktársak iparkodnak toborzani. Ellenben, ha az ipartársulat az emlékiratra nem. válaszol, vagy kielégitöleg nem vála-'^ol, úgy az értekezlet, mint előkészítő bizottság, mozgalmat indít meg uj szaktestület alakítására.

3. Kéri az értekezlet, hogy az ipartársulat a budapesti vendéglősök ösz- szehivandó gyűlésén indítványképpen adja elő ennek az értekezletnek ezt a határozati javaslatát:

a) Minthogy az 1884. évi XVII. törvénycikk vagyis az ipartörvény most van revízió alatt, a vendéglősök gyűlése akár feliratban, akár szóbelileg kérje úgy a törvényhozástól, mint a kormánytól, hogy :

b) a XVII. törvényczik V. fejezete olyképpen módosittassék, hogy a XVII. törvényczik 10. §-a szerint „engedélyezettnek“ jelzett iparágak, illetőleg ennek a §-nak a) pontja alá foglalt vendéglős ipar, r uh áztassák föl azzal a joggal, hogy ipartársulataik, ha a tagok többsége úgy kívánja, a XVII. türvényczikk IV. fejezetének 122.

§ ában qualifi/cált ipar testületnek tekintessék.

Miután szerkesztőségünk részéről a határozati javaslat megokolásánál az előadó részletesen kifejtette azokat az előnyöket, a melyek az ipartestületi intézményből háramlanának ipai runkra, az értekezlet egyhangúlag elfogadta a határozati javaslatot.

Karikás Lajos elnök az emlékirat megírásával szerkesztőségünket tisztelvén meg, annak irányát és hangját a harmadik értekezlet előtt vázolta az elnök.

Erre az értekezlet elhatározta, hogy az emlékirat kinyomattassék s aláírás végett az értekezlet tagjainak szétküldessék s egyúttal az ipartársulat válaszának meghallgatására, illetőleg a további teendők megbeszélésére uj értekezlet hivassák össze.

A kinyomott emlékiratot 157 szaktárs aláírásával küldöttük el az ipar- társulathoz, mire a társulat elnöke, Gumiéi János, több választmányi tag kíséretében megjelent a negyedik értekezleten, hogy személyesen válaszoljon az emlékiratra.

A mily udvarias hangon szólt az emlékirat, oly lelkesen fogadta az ipartársulat elnökét.

Karikás Lajos üdvözlő szavaira Gundel János társulati elnök azonnal válaszolt s mindjárt részletesen válaszolt az ipartársulat nevében az értekezlet emlékiratára.

Elmondotta, hogy úgy a maga, mint az ipartársulat nevében megköszönte, hogy az értekezlet emlékiratában a kartársi érzület oly melegen van kifejezve; köszönte, hogy az értekezlet az ipartársulatot nem mellőzte.

Ezután kimutatta, hogy az ipartársulat méltó is erre a bizalomra, vagy csak udvariasságra; mert a társulat már több Ízben tett lépést mindazoknak a sérelmeknek az orvoslására, a melyek az emlékiratban is elsoroltattak. Ha nem dicsekedhetik sikerrel, ez nem a társulaton múlt, hiszen a társulat tagjainak egy a baja, egy az érdeke valamennyi vendéglősével.

Minthogy itt is többen sűrűn és erősen hangoztatják azokat a visz- szaéléseket, a melyekkel a szatócsok a törvény oltalma alatt károsítják iparunkat; bátorkodik kijelenteni azt, hogy a szatócsok részéről kisebb veszély fenyegeti iparunkat, inkább a bortermelőktől, illetőleg azoknak mostani szövetkezeti mozgalmaitól kell tartanunk. Kimondja ezt, ámbár Ihász lapjában e miatt többször igen erősen megtámadták.

(Kötelességünk itt megjegyeznünk, hogy az érdemes elnök ur itt feledi azt, hogy a nagyváradi kongresszuson a földművelési miniszter kijelentésére ezt az aggodalmat maga is tárgytalannak nyilvánította. A mi bennünket illet, fölösleges olvasóinkat arra emlékeztetnünk, hogy mi alaposan, adatokkal, újabbnál újabb tényekkel igazoltuk azt, hogy a termelők szövetkezése ártani fog a vendéglősökön uzsorátskodő,

lelkiismeretlen borkereskedőknek, ellenben iparunk felvirágzására fog szolgálni, ha a vendéglősök a tőlünk javasolt szövetkezéssel biztosítják maguknak a termelők mozgalmából a nekik kínálkozó előnyöket. Ez volt a nézetünk a múltban, ez lesz a jövőben is.

Szerkesztő).

Ezután kijelentette, hogy az ipartársulat nemcsak elfogadja az értekezlet tagjainak tömeges belépését, hanem azt örömmel fogadja, sőt kéri, hogy iparunk fenyegetett érdekeinek hathatós védelmére mentői több vendéglőst nyerjenek meg a társulathoz való csatlakozásra.

Talán ha látják, hogy az ipartársulat magához vonzotta az értelmes, hivatásuknak komolyan élő vendéglősök összességét, úgy az ipartársulat szavát több figyelemre méltatják az intéző körök.

Lépjenek be az ipartársulatba azért is, hogy az ö öreg vállairól a friss, uj elemek mielőbb erősebb, méltó kezekbe adják a társulat vezetését.

Ha ez igy történik, ő nem veszi zokon; mert az a czélja, az az óhajtása, hogy a vendéglősök összessége mielőbb találkozzék a közös, nagy érdekek védelmében és a kartársi szeretetben.

Éljenzéssel fogadták Gundel szavait s miután még Bokros Károly kijelentette, hogy a vendéglősöknek alakulóban levő országos szövetsége megadja az értekezlet óhajainak teljesülésére a szükséges erőt, az értekezlet kimondotta, hogy belép a „Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcs- márosok Ipartársulatá“-ba.

íme ez annak a mozgalomnak a lefolyása, mely Karikás Lajos szak- társunk lelkesedéséből és áldozat- készségéből szerkesztőségünk közre- munkálásával keletkezett a nyomasztó viszonyok kényszere alatt.

Örvendünk, hogy az ipartársulat, és az ennek kebelén kívül álló, egymásra gyanakvó elemek végre szemtől szemben állhatták egymással s igy okkal reménykedhetünk, hogy iparunk terén is mielőbb érvényesül az összetartó, vállvetett munkálkodás.

Ha ez az értekezlet nem oszlatott el minden gyanút, ha az összetartás ezentúl sem lesz teljes, úgy azért ki sem vádolhatja lapunkat; hiszen mi annyi méltatlan üldözés után, a magunk érdekeit és sérelmeit mellőzve, szívesen munkálkodtunk azon, hogy a torzsalkodás elenyészszék.

Tudjuk azonban, hogy sokan vannak, a kik az értekezlet határozatát olyan „Vajúdtak a hegyek s egeret szültek“ féle határozatnak tekintik; mi tehát, a kik a szabad véleménynyilvánítás hívei voltunk, az elége-