Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)
1900-06-05 / 11. szám
Vendéglősök Lapja 1900 junius 5. '2 hogy a vendéglősök a termelőkkel szövetkezzenek, mert ezeknek velők sok és nagy közös érdeke van. Ha a vendéglősök újból felemelik szavukat a boradó leszállítása mellett, ha a vásárló-szövetkezetek megalakításával biztositják az értékesítő-szövetkezetek sikeres működését, úgy a termelők, az agráriusok nagy és hatalmas tábora támogatni fogja a vendéglősipart, mint érdekeinek természetes szövetségesét. A boradó leszállításának üdvös mozgalma serkentse tettre a vendéglősöket. Itt az idő: most vagy”soha! iz italmérési illetékok eilen való felebibezések. A fő- és székvárosi m. kir. pénzügy igazgatóság 62.708/900. sz. alatt a következő értesítést küldötte hozzánk : Hivatalos tisztelettel megkerestetik a tekintetes szerkesztőség, hogy becses lapjának legközelebbi számában, a napihirek rovatában a következő közleményt kinyomatni szíveskedjék: „Az 1899. évi XXV. t.-cz. 17. §-a értelmében a Budapest fővárosi italmérők italmérési illetékeit (engedély illeték) másodfokban megállapittatni hivatott felszólamlási bizottság működését folyó évi junius hó 5-én megkéseli (Fővámház I. emelet 69. sz. a.); tárgyalás alá kerülnek az italmérési (engedély) illeték ellen benyújtott felebbezések a következő sorrendben, u. m. folyó évi junius 5-től, junius hó 15-ig terjedő idői napokon a vendéglősök, korcsmárosok illetékei folyó évi junius hó 16. és 18-án, a pálinkamérők illetékei, folyó évi junius hó 19-től junius hó 5-ig terjedő napokon, azoknak (kereskedők, szatócsok) illetékei, kik kismértékben való elárusitás mellett vagy anélkül, a korlátolt kimérés egyéb nemeire is búnak engedélylyel, végre folyó évi julius hó 6. és 7-én azon feleb- bezők (kávéház tulajdonos, kávémérők) illetékei kerülnek tárgyalás alá, kik csak is korlátolt kimérésre bírnak engedéllyel.“ Levél a kiállításból. ráris, 1900. május 25. A jó Isten tudja, nekem úgy tűnik fel, mintha csak most nyitották volna meg igazában a párisi világkiállítást. Eddig csak a munkásoknak lábatlankodott a közönség, most már egyéb szórakozást is talál, immár élvezheti is a pompás tárlat minden gyönyörűségét. Ezalatt ne tessék azt érteni, hogy teljesen elkészültek a munkálatokkal, ohó ! majd talán egy hónap múlva. De még sincs már az a nagy por, sár, zűrzavar, kalapálás, fürészelés, pokoli lárma, a mely eddig bizony nem nagy szórakozást nyújtott a kiállítás közönségének. Pezsgő élet lüktet immár mindenütt, úgy a pavilonokban, mint a korzókban, szép asszonyok s nyalka uracsok kacza- jától viszhangzik az egész „Exposition universelle“. A legvidámabb, a legpezsgőbb élet azonban mégis a „Vieux Paris“-ban j lüktet. Erről a kedves mulató helyről óhaj tok jelen levelemben megemlékezni. A „Vieux Paris“ (régi Páris) a mi budapesti „Os-Budavár“-unkhoz és a bécsi „Alt-Wien“-hez hasonlatos mulatóhely, a Quai de Billy-n fekszik, beékelten a kiállítás területébe. Itt 2 frank külön belépti dijat szednek. Nem akarom összehasonlítani a két előbbi vállalattal, csak annyit jegyzek meg, hogy Páris arányaihoz mért nagyságban és díszben épült. A legkiválóbb építészek és művészek keze hozta létre, minden egyes épülete megkapó szép építészeti alkotás, csupa történelmi nevezetessé»ü ház a 15-ik század elejétől a 19-ik század végéig terjedő korból kivéve. Főbejárata az Alma-hid jobb oldali végén áll. Az egész Vieux Paris hatalmas bástyafallal van körülvéve. A „Porte Saint Michel“-en belépve a „Quartier desEcoles“-ba (a mai Quartier Latindiákok városrésze) jutunk. Maga a kapu is a 16-ik század egyik remeke, hatalmas karzattal, a melyen a régi Páris zenekara játszik. A „rue des veilles Ecoles“-ben van Moliére szülőházának mása is, ugyanitt találjuk Renandot orvos házát, amelyben az első franczia újság született, a ,,Gazette de FranceX Ez az utcza különben a franczia század számtalan festői typusát mutatja be. A régi Páris temploma, a ,,Saint Julien des Mené- triers, amely a 13-ik században épült s a bohóczok meg zenészek temploma volt. Most is előtte tanyáznak a hegedűsök, énekesek, trombitások és bohóczok. Különös érdekességet kölcsönöz e mulatóhelynek az, hogy utczáin nagyszámú jelmezesek kószálnak, nők, férfiak, gyermekek egyaránt. Mindezek természetesen a múlt századok viseletében; de Ízléses, korhű és értékes ez a mozgó ruhatár, hogy még egy elsőrendű opera színház is megirigyelhetné a Vieux Paristól. Hasonlíthatatlanul bolondosabb jó kedv uralkodik itt, mint a mi Ős-Budavárunkhan. A sok apró színházak kivül-belül mulattatják a közönséget. Egész sereg bohócz, muzsikus, énekes kószál az ósdi épületek utczáin, a kik halálra kaczagtatják pompás élczeikkel a látogatókat. Hja 1 ez a franczia szellemesség, ebben felülmúlják ők a világ minden népét. Szó sincs itt morális nagyképűsködésről. A hastánezot, a szilaj kánkánt nyilvánosan lejtik. Van egy kis pavilion, a hol szép kis lányok csókokat sorsolnak -— azt mondják jótékonyczélra. A legkomikusabb ebben a dologban az, hogy mindé]} csók után gondosan deziuficiálják piczi piros szájukat! Sokat nevet az ember a reklám bo- hóczokon. Egyszerre elénk áll egy csörgő- sipkás idegen, szája a füléig ér, szemöldökét a homlokán hordja s igy szól: — Uram ! hány éves ? — Huszonhét.- Mikor választották el az anyatejtől'? — folytatja a reklámbohócz konfidensül. — Talán huszonhat évvel ezelőtt. — Ajánlom önnek uram keresse fel itt a sarkon Mangeot asszony tejcsarnokát, ott sokkal pompásabb tejet kap harmincz centimesért és micsoda bájos dajkák szolgálják fel. — Ez utolsó szavakat pokoli vigyorgással ejti ki. Ha az ember egész életében gyűlölte a tejet, „a bájos dajkák“ kedvéért mégis elfárad Mangeot asszonyhoz. Amott dobszó mellett hirdetnek ki valami bolondos dolgot, itt tánezra kél a közönség egy része és igy tovább farsangolnak napról napra. A sok vendéglő, kávéház, üzlethelyiség mind zsúfolva van, különösen esténkint alig haladhat lépésben tova az ember, no de azért sehol sem unja el magát, mindenütt akad egy-két szórakoztató. A kiszolgáló személyzet is korhű jelmezbe van öltözve, valamint a boltok alkalmazottjai is. Most csak ennyit a Vieux Paris ról, még lesz alkalmam e kedves mulatóhelyről bővebben is megemlékezni. Különösen elragadó képet nyújt a kiállítás esténkint. Az a káprázatos kép, amelyet a kiállítás kivilágítva nyújt, bizonyára meglepő s örökké emlékezetes hatást fog gyakorolni mindenkire. Az 1889. párisi világki állítás clou-ja: az Eiffel-torony most is a maga fenséges szépségével és nagyságával uralja az 1900. világkiállítást is. E hatalmas, 300 méter magas torony este kivilágítva különösen impozáns. Tetejétől az aljáig, valamint iv- hajlása is az egyes emeletek körös-körül lámpásokkal vannak ellátva. Tetején egy óriási korona világit, ugyaninnen két, rendkívüli erős, messze sugárzó reflektor világítja meg majd itt, majd ott Páris városát. Az Eiffel torony után a Chateau d’eau (vizkastély) és a Palais de PElectricite (villamossági palota) nyújtja kivilágítva a legpompásabb képet, a melyet emberi szem valaha láthatott. E két épület az 1900. évi kiállítás clouja. A Palais de PElectricite kivilágításához 12 ezer lóerejü motorokat használnak fel, melyekhez nagymennyiségű vízre volt szükség, de ezt a vizet nem a föld alatt vezetik le, hanem fölhasználják egy csodás vízesés előállításához — a Chateau d’eau-hoz. E vízesés közvetlenül a villamossági palota előtt szakad le. A vízesés tartója 30 méter széles, maga a zuha- tag is 30 méter magasságból szakad alá, másodperczenkiut tizenkétezer liter viz hull alá, az óriási zuhatag a szivárvány minden színében váltakozva omlik lefelé, hogy végül tág folyammá változva, milliárd csepp- jeivel színes szikrákat löveljen szerteszét. A villamossági palota mesés szépségű: csupa vertmivű vasból és óriási üveglemezekből épült. Az egész palota aljától tetejéig lámpákkal van ellátva, melyek minden perezben más és más sziliben ragyognak s tündéid fénynyel árasztják el az egész kiállítás területét. A Szajna másik oldalán a Toceadéro ragyog pompás sziliekben. És miről első sorban kellett volna, hogy megemlékezzek, a világkiállítás főkapuja, pompás azúrkék színben játszik, ez a szin dominálja; alárendelten még többféle színű lámpák világítják meg, összhatásuk leirhatatlan. E főbejárat nappal is szép, méretei impozánsak, de este sokkal elragadóbb villamfény mellett. A francziáknak rengeteg pénzét emészti fel a naponkinti kivilágítás, mert nemcsak a fennebb elsorolt pavilIonok és egyéb építészeti alkotások vannak kivilágítva, hanem úgyszólván kivétel nélkül az összes épületek. Ezért van az, hogy bár este bezárják a pavillonok kapuit, mégis sokkal nagyobb számban tódul a közönség a kiállítás területére, pedig este 6 órától kezdve dupla belépő dijat szednek. De idegen nemzetek is kivilágítják önálló pavilonjaikat, kár hogy a mienk sötétben áll. Azzal indokolják ez állandó sötétséget, hogy a mi romantikus stylü épületünkhöz nem illik a czifra kivilágítás. Ebben pedig tévednek a mi uraink; nem is ez az igazi oka az egyiptomi sötétségnek, amely esténkint pavillonunkat környezi, — egyszerűen csak spórolni akar kormánybiztosságunk, pedig nem ebben, hanem másban kellett volna takarékoskodniok, azt is megtudnám mondani, hogy miben . No de most ne veszekedjünk velők, anélkül is nagyon idegesek. Most azt is hallgassuk agyon, hogy mig Szerbia és Bulgária ökölnyi pavilonjaiban egy délután 10—20 ezer
