Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-04-20 / 8. szám
2 YTendéglősök Lapja 1899. április 20. Ehhez most már nem kell kommentárt fűznünk, anélkül is kitűnik belőle a lakáj gyanúsítás alacsony tendencziája. Csempészet. A nagy Alföld egyes községeiben szomorú eredménnyel zárták le az első negyedet a vendéglősök. Nehéz munkálkodásuk nem csak hogy nem gyümölcsözött, hanem még rá is fizettek, noha italuk minősége nem változott s a vendégek kényelmének előmozdításában ve- télkettek egymással. E szomorú jelenség okát oly tényben találjuk, amelynek nem volna szabad előfordulnia; a törvény betűje szigorúan tiltja; elenkezik a becsülettel és a tisztességgel, de igen jól jövedelmez annak, aki elköveti s bátran meg is ismétli, mert egyáltalán semmi veszedelemmel nem jár. E tény a ! csempészet, amely mind nagyobb és nagyobb mérveket kezd magára ölteni. Alig van valami nevezetesebb alkalom, amikor a íogyasztó közönség vásárló kedve élénkebb és kilátó s nyílnék arra, hogy a vendéglős valamivel nagyobb forgalmat tudna csinálni, — pár nappal előbb kora reggel megjelenik a szénás?) és ami üres karta, kancsó, bögre, flaska csak van, mind előkerül s megindűl a bűcsűjárás és a — kop- pasztás. Igazán érdekes látvány, hogy tolakszik oda a nép s drága pénzen vásárolja azt az italnak csúfolt méreg keveréket, amely reszeli vágja s oly borszasztó főfájást okoz, hogy a kis gyermekek, noha altató szernek adják be nekik, csak úgy sivalkodnak tőle, mintha nyúznák. A közönséget merő képzelgés vezeti a szénás hoz, a századvég eme legnagyobb iparlovagjához, ha ugyan lovagnak nevezhető az, akinek két rósz gebéje van — hitelben. Ugyanis a szénás a leghangzatosabb nevek alatt bocsátja árúba magafőzte egészségrontó keverékét olcsó János módra. így kisüsti magvaváló szilva pálinka 50 kr., kétszer főtt valódi tokaji aszú-törkölyön átcsepegtetett fáin törkölypálinka 60 kr, császárkörtepálinka a császár asztaláról. 80 kr. A nép veszi, mert a vendéglős nem képes ily olcsó árakat csinálni, aztán meg meg kell próbálni. Ilyen hallatlan vakmerőség *) *) Azért nevezik szénás-nak, mert itókás hordócskáit és flaskáit széna közt tartja. nálunk találhat hitelre, itt — ott nem egyszer hatósági védelemre, a meneyiben az ilyen csempész sokszor valamely előljárósági tagnál, sőt oly vakmerő, nem akarjuk mondani szemtelen, hogy a község házánál kvártélozza el magát s hatósági asszisztenczia mellett kúfárko- dik, a menyiben a nagyérdemű elöljáróság s annak rokonsága nyakába sózza egészségellenes pancsát Ámbár az sem ritkaság, hogy a pénzügyőrség szomszédságában üti fel tanyáját, jó, hogy még a pénzügyőrséget nem traktálja meg vele, mert attól ugyan eszébe jutna, hogy az a nagyhangú árulás tulajdonképen nem engedélyezett kismértékben való elárusitás, lelketlen kufárkodás, amely jövedéki adófizető vendéglősök bőrére megy, s törvénybe ütközik. Reméljük, hogy ezek az ázsiai állapotok mielőbb megszűnnek, ami annál hamarább következik be, hogy a vendéglősök is különösen ünnep előtti hetekben résen állnak s az ilyen jött-ment szénásokat leálczázzák, akik aztán eszeveszett módon futnak három négy határon ! át. Probátum est. Vidéki, Ad nótám! Krisztus előtt 422 esztendővel, egy áprilisi napon Socrates úr, egy ma is kitűnő nevű gentleman, szamarat látott, a mely éhes volt és épen ezért ordított. A bölcs megfogta a szamár fülét s miközben végig simogatta, a szamár megrúgta. Plato és több kitűnő tanítványa azt akarták, hogy a mester húzzon végig a szemtelen szamáron. — Csak nem akarjátok — felelt a bölcs — hogy egyenlő legyek vele! Krisztus után 1899 esztendővel szintén áprilisban én is megsimogattam egy szamarat. Újkornak hívták. Szegeden született és kórón élődik. Kirúgott ez is, de én sem akarok vele egyenlő lenni. Inkább ember maradok! Kaszás Lajos. főpinczér, a budapesti pinczér-egylet elnöke. Rászedések. / Mióta a „Vendéglősök Lapja“ mint szak-osztályunk független irányú orgánuma, szükségét látta egy erélyes fellépésnek azok- I kai a túlkapásokkal szemben miket rajtunk — mind a stádiumba lépett nyugdij-egye- sület mint a létesítendő pinczér-egyesiilet nevében egyes alakok elkövetnek: az óta az „Újkor“ „A megnyilatkozott közvélemény, czimen egyes magyar pinczér asztaltársaságokból mindnek 0. P. E. mozgalmi férfiaitol bizalmi nyilatkozatokat kürtöl világgá és tudtul adja hogy a föintéző és a vezértitkár uraknak az eddigi elért sikerért is óriási a hatás, buzgalomra intik a 90% százalékos Jakobinusokat A kinyomatott asztaltársaságok minket pedig úgy iparkodnak feltüntetni mint az 0. P. E. esküdt ellenségeit. Nem azért foglalkozunk ezen jelentéktelen hamis nyilatkozatokkal mint ha komoly dolgot tulajdonítanánk, neki, de mert benne a szédelgés egy újabb mestermüvét látjuk. Az esztergomi mozg. bizottság feje Mathész úr már megbánta hogy nevét egy ily nyilatkozót alá át engedte, megvagyunk győződve, hogy a többi mozg. bizottságnak a fejei kik neveiket ily nyilatkozatok által meghurczoltatták, hasonló képen fognak cselekedni! Ami Tóth Endre főintéző 0. P. E. nevében agitáló urat illeti — az elismerést mi sem tagadhatjuk meg tőle, csak azt sajnáljuk hogy az eddigi fáradazósának munkája gyümölcsét a 90%-os levonások mellett élvezi. Egyúttal részvétünket fejezzük ki iránta hogy a Svejczi tehénnek nézett nyugdíj-egyesület nem neki jutatta azt a fen maradt százalékocskát is ! — Sohasem akarjuk azonban. Flór úr érdemeit elösmerni, miután a fanatizáló lapjával. Ő osztotta az egybeforráshoz közel járó derék pinczér- testületet, különböző táborokra. A nyilatkozatoknak egyik legnévsé- gesebb alakjai — az „Újkor“ két főmunkatársa : Tarái Gábor és Hegyháti Sándor ezelőtt (pinczér) állandóan munka nélkül lődörgő két apóstól a nyugdíj javára befolyt adományon élősköző két úr egyszersmind az alakuló egyesület élén mint szervezkedő titkárok szerepelnek. Jellemző a Nagy Károlyi mozg. bizottság szellemi felfogása, no ezen igazán már csak sajnálkozni tudunk. — Blau Izidor, Schvarcz Jakab és Schleifer Dezső közvéleményt hirdető uraknak nem hiszük el hogy egy lótó-futó Spiczer Sándor vagy szegedi fűzfapoéta az „Újkor“ csatlósai képesek egy országos érdekű egyesületet erkölcsileg és anyagilag támogatni. Az újvidéki nagy pinczér asztaltársaság szózatának eszményi tartalmát magunkévá teszszük kár volt a szózatba annyi badarságot bele szőni mind ilyen az „Újkor“ egy közönséges nyomtatványt a Standart féle helyezik azzal, hogy magas szinvonalu- lapnak nevezik — ngyan már tisztába vannak e önök e szónak jelentőségéről, hogy egy papír nyomtatványt „magas színvonalon álló lap“ dicsőséges jelzőjével tüntetnek ki? Az efféle nyilatkozatok eszméje az éj«
