Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-03-05 / 5. szám
8 Vendéglősök Lapja 1899. márczius 5. Tiszteséges pinczér kartársak! Mint budapesti fopinczér, szólok hozzátok ! Tartsuk meg a tisztességet, becsületet. Ne keveredjünk a piszokba. Az „Újkor“ c^imii nyomtatványt tépjük össze, a mely csak tisztes iparunkat kompromitálja. Még a hatóság is bele szól, hogy mit merünk mi cselekedni, pinczérek. Az „Újkor“ tudniillik, a mi becsületünk rovására, a mi zsírunkra folytatja országosan az ő szélhámos gseftjeit. Pirulok, hogy lehet naiv ember, aki elhiszi, hogy az én pályám erre a szenny nyomtatványra szorul. Piruljunk, hogy köztünk eddig tudott arczátlankodni és fogjunk össze, hogy további szégyenünknek véget vessünk. Az „UjkorM égessük el és szélhámos apostolait rúgjuk ki, a hol filléreinkért órák hosszat olálkodva szemtelenkednek. Menjenek tisztességes munka után, mint mi és ne igyekezzenek továbbra is a mi verejtékes munkával keresett fii lőréinkből dologtalanul lődörögni. Hallgassátok meg figyelmeztetésemet tisztességes pinczérek. Budapest, 1899. m; rezius 1-én Kaszás Lajos, s. k. fopinczér, Muhr György nagy vendéglőj ében, VII., Kerepesi-ut 44 sz. Szauer Sándor könyve. Közli Poós Gyula. Szauer Sándor, ezen széles körben ismert, kiváló kartársunknak, most sajtó alatt levő könyvéről egy kis kivonatot közlök, mint a kartársak látják, ezen nehány sorból lehet következtetni a könyvnek további tartalmára is. Nem akarom feldicsérni Szauer könyvét, mert erre szükség nincsen, elég bizonyiték jó liirnevének, hogy látatlanból kétszáznál több előfizetője máig van a könyvre. Szolgáljon’egyuttal elégtételnek Szauernek ez a nagy érdeklődés könyve iránt, hogy egy vidéki szaklap, téves informácziók végett ó'tet megszólta. Szauer Sándor testestől-lelkestől való kartársunk nem érdemli meg, hogy őtet felületes informáczió végett meghurczoljuk. Szegény szak- irodalmunk hová jut ha egy érdemes kultíválóját elkedvenlitjük ? Csak folytassa Szauer ezen téren való működését, a hazának szolgál, mert evvel hátramaradt szakirodalmunkat fellendíti; hasznára van karunknak : mert evvel egy magasabb nivóra emeli a közszellemet. Az érdekes kivonatot mutatványul itt közöljük: Mint minden mesterségnél, úgy a vendéglős iparnál is szakismeret szükségeltetik. A szakismeret pedig csak akkor válhatik tökéletessé, ha a gyakorlati elsajátítás mellett, az elméleti kiképzést is szem előtt tartjuk. Az igaz, hogy a vendéglős ipár sokoldalú ismeretet tár elénk, melyek jobbára gyakorlati elsajátítást igényelnek, mindazonáltal renkivüli fontos behatása van az elméleti kiképzésnek a gyakorlati mellett. A vendéglős, hogy hasznot hozóan gazdálkodhasson kell, hogy azon anyagokat, melyeket I szakmájának üzéséhez felhasznál alaposan ismerje ; tudnia k41 hol terem vagy készül, körülményesen hogy néz ki, mi czélra hozntik forgalomba, mi az értéke, mikor jó és használható, miként kezelendő hogy tartós legyen valamint tudnia kell megkülönböztetni [melyik neki megfelelő, végűi a legjobb beszerzési piaczot. A vendéglősnek továbbá ismernie kell saját jól felfogat érdekében nem csak a konyhán felhasználandó anyagokat és a kimérés alá eső italoka+, hanem azok mikénti értékesitését is; nem különben az étkezés változatosságát, a felszolgálás .módjait, az étekrend összeállítását, a leltárkezelést, az üzleti könyvelést s végül minden törvényeket mik a szakmára vonatkoznak. * 4c A vendéglői iparűzéseknél a bor viszi a vezérszorepet, úgy kétszeresen oly fontos a vendéglősre, hogy alapos borismerettel bírjon ; nmrt csak úgy dolgozhat haszonnal, ha a bort értéke szerint tudja felhasználni. A bort alaposan ismerni és annák tulajdonságairól helyes birálatot mondani, nem oly könnyű mint sokan magukkal elhitetik. A bornak megbirálása sok körülménytől függ: a bor tökéletes ismeretéhez nem csak a bor jó — hanem rossz tulajdonságait tudnia kell felfedeznie és az ebből eredhedhető betegségeket, hogy bevásárlások alkalmával bizonyosak legyünk arra nézve, hogy czélunknak megfelel<"-e, s üzletünkben értékesíthető. Hogy a bor sajátságait szakértelem mellett is fel ismerhessük, kell — hogy egészségesek legyünk, mert ha náthás az ember nem tételezhető fel róla, hogy a bort illatjáról felismerje. Az is tudva van, hogy sós, száraz és zsíros ételek élvezete után, még a káposztalé is Ízlik, — sőt a sok pipázás és szivarzás útán kiszáradt nyelv sem lehet igaz boritélő. Legalkalmasabb idő a borkóstolásra a délelőtti, illetve ebédelőtti; igen ajánlatos a. u. n. borízű alma evése, mely után nyelvünk és szánk- padlása igen alkalmas a bor egyes tulajdonságainak felismerésére; ha nagyobb mennyiségű bort kell kóstolnunk, úgy közben jó egy falat kenyeret enni. Borismerési tehetségünket mindenesetre a gyakorlat tökéletesíti; hanem azért szükséges, hogy a jó és egészséges bornak, az érzékeink alá eső tulajdonságairól elméletileg az alábbiakat tudni. Tiszta átlátszó, fénylő és határozott szín, az ujbor pohárba öntésekor habzik, az ó-bor gyöngyözik, de a habnak illetve a gyöngyöknek hamar el kell múlni, — különben — a bor egészséges volta kétséges. — stb. stb. A nyugdíj igazgatóság. A nagyrabecsült igazgatóság ugyancsak gondoskodik arról, hogy róla lehessen Írni! De maradjunk még egy kicsinyt a „főnitczánál.“ Azt mondja a magyar közmondás és a magyar tapasztalás is tanítja hogy „adj a tót-nak szállást, kiver házból.“ Hát nem igy járt most a nyugdij igazgatóság?! Tavai Karácsonykor már felhatalmazták a fővigéczségre Tóth Endrét, de dacára a hosszú terminusnak mind a mai napig Tóth vigéczkedő eredményéről az igazgatóságnak be nem számolt, ellenben sietet felhasználni ezt a kedvező alkalmat, hogy személykörüli titkárjaival és szócsövével hirdette, hogy a kárász utcában van az orsz. nyugdij. szervező iroda Szegeden. (Tehát Budapest már csak olyan fiók központ.) Azt nem tudom, hogy haTóthnak a kávéháza is a Kárász utcában van. — Tehát Tóth csak maga magát ismeri már, ő nem tartja szükségesnek a feletebb álló igazgatóságnak beszámolni, úgy hogy kényszerítve voltak a minaptartott igazgatósági gyűlésen Tóth urat figyelmeztetni é3 felszólítani, hogy valahára végre küldje be „fáradságának (?) gyümölcsét.“ S mind hallottam, Tóth — ki a V. L.-ből értesült először erről a nem hízelgő véleményről épen Zalában, vagy mind ő szlikebb hazáját hívja, göcseiben — rögtön felháborítva irt egy levelet Dr. Soltinak és fenyegeti hogy ha nem szerez Dr. Solti neki elégtételt ő erről devonja a konzekvenciát, leteszi a fövigéczséget és azmnal megfizeti tavali nyugdij tagdíj hátralékját, De ezt csak nem teszi, reményük ? — Tóth Endre avval a szándékkal ment neki hazánknak, hogy ő „terv“ szerint megcsinálja a vidéki választmányokat, de vájjon hányat alakított már „mind teljes megbízott ?“ Vagy hány választmány ment épp az ő szervezkedő működése alatt — kórságban? Nem bánom ha egy kicsinyt dühöng is rám Tóth Endre — lakik: Kárász-utczában Szegeden — s ha mindjárt a zöld salu- gáteres hazájának azt a táj átkát is kívánja, tndnillik a radait, én legfölebb ismét egy kis reklámot fogok csinálni az Endre bátyámnak. A legközelebbi viszontlátásra itten ! Ihászt most beakarta fonni az igazgatóság, midőn az utolsó számban közölt ny. igazg. jegyzőkönyvet beküldte közlés végett, de Ihász nem ült fel Kiss-éknek. Ezek a jó urak azt hitték, ha beküldenek egy olyan jegyzőkönyvet amelyben Ihászt egyúttal sértik, ez nem fogja közölni, akkor ők rögtön lármáznak, hogy Ihász nem közli a jegyzőkönyvet, ime egy példa. Ihász nagyon jól ismerte ezt a fogást és nem ült fel 1 nekik, ellenben kijelentette, hogy mindannak daczára őtet személyébenmegsértette az igazgatóság, ügyszeretetből közölni fogja mindenkor ingyen a jegyzőkönyvet. A derék szombathelyi választmány pedig meglehet győződve, hogy a V. L.-ban nem fog csalódni. Bár érje lapunk szerkesztőjét személyes becsületében sértés, ő mégis a jó ügyet, a kartársaink, úgymint a vendéglős és pinczér összességnek jólétét mindenkor emelni lógja. Egyes hátramozdi- tókat úgy mint eddig ezentúl is kérlelhetetlenül üldözzük. Daróczi Gy.
