Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)

1899-02-20 / 4. szám

8 Vendéglősök Lapja. 1899. február 20. pinczér szaktársaival, akik számtalan és számtalan megrovó levelet intéztek szer­kesztőségünkhöz, a Tóth Endréék, a jeles „titkári kar“ ellen Nem közölhetjük le valamennyit, annyi helyünk nincs, hanem helyt adunk szép sorjában az elsőknek, a melyeket kézhez vettünk. Az első Abrahamovits, aki igen helye­sen és józanul Ítélkezik a „titkári kar“ vi­selt dolgai fölött. íme a levelek és most szálljanak pörbe a buzgó ügynökök akár az „Ür Istennel is,“ az ugyan nem segít megingott poziczió- jukon : Az „Újkor“ pedig, amely nem szé- gyenli mull számában még a Jézus Krisztus nevében is tagokat könyörögni össze, köp­ködjön, ahogy a tüdeje bírja, legfeljebb csak ráismerünk róla az ő igazi formájára. Á levelek igy szólnak : Tek. Kaszás Lajos urnák Budapest. Örömtelién ragadom a tollat kezembe, hogy véleményemet kifejezésre juttassam a „Vendég­lősök Lapja“ legutu bi számában megjelent czik- két illetőleg. Végre valahára akadt a tömkeleg soka­ságából egy oly egyén, a ki józan gondolkodással felismervén az orsz. pinczér nyugdíj intézményt fenyegető veszélyt és ennek főbb hőseit eleinkbe állítva, leleplezi. Én ic láttam és tapasztaltam ezt már egy idő óta, lelki szemeim előtt lebgett a tornyosuló vészes felhő, csak egy hangadóra vártam, a ki ime meg is jelent és biztosítom kedves Kaszás ur, hogy nemcsak én, hanem minden józan, nemesen gondolkodó kartárs, kibontott zászlaja alá fog sorakozni. Mert ha már nagy küzdelmek ős fáradság árán végre czélukat elértük és létesítettük az orsz. pinczér nyugdíjintézményt, néhány rossz­akaratú szineskedő agitátornak nem ülünk fel, hanem igyekezni fogunk a még zsenge korban levő gyereket oly istápolásban részesíteni, hogy az minél edzettebb és szilárdabbá váljon és in- tézméuyünk fejlődésének akadályt gördítő konko­lyait kiirtani igyekezünk. Helyesen vannak becses czikkében a főbb meg és elrontónk nevei megemlítve. Ezek az emberek, hogy haszonlesési czéljokat elérhessék, puritán fondorlattal, a naivság leple alatt egy humánus intézmény fó'agitátorává csaptak fel, gondolván, hogy ily álarczban sikerülend keresz­tül vinniök, a mit csak akarnak, de hát mint mindig, most is a nemezis utólérte őket, mert máris le vaunak leplezve. Azon a czimen, hogy az országos pinczér nyugdíj intézmény taggyüjtői mindent cseleksze­nek. országos pinczér szövetséget, asztaltársasá­gokat, Pinczér Önképzőkörök felállítását, ingye­nes elhelyezést s tudja Isten minő Eldorádókat nem ígérnek a pinczéreknek, csakhogy ők in­gyen utazhassanak és a szegedi „Újkornak“ mi­nél több előfizetőt szerezhessenek, csak ép a szegény pinczér nyugdijintézménynyel, melyek leple alatt működnek, semmit sem törődnek és ez által a pinczérek figyelmét egészen elvonják, a pinczér nyugdíjintézménytől, mert annyi sok mindenfélének egyszerre eleget nem tehetnek és mindez Tóth Endre ur helyeslésével találkozik. Ne de a közelgő nagyváradi kongresszus lesz hivatva a már elhintett rossz magvakat ki­irtani. A debreczeni kongresszuson, melyen ma­gam is jelen voltam, helyreigazításul bátor va­gyok megjegyezni, hogy azt nem egy klikk csi­nálta, hanem az ország minden részéből össze- sereglett szállodások, vendéglősök, kávésok és pinczérek vettek részt és oly nagy és általános volt a lelkesedéz, hogy még sohasem láttam annyi százas és ezrest repülni, mint ott, mit a pinczér nyngdijintézmény oltárára áldoztak. Fogadja őszinte elismerésemet közölt czik- keért, vagyok hazafiui tisztelettel Abrahomovíts Mór. Budapest, 1899. február 12. Igen tisztelt Kaszás ur! Gratulálok önnek azon czikkeért, a melyet mindnyájan helyeselve, örömmel olvastunk a „Vendéglősök Lapja“ legutóbbi számában. A mit a nyugdíjintézet nevében egyes pin­czérek elkövetnek, az már borzasztó. Kívánjuk, hogy hamarosan szétrobbantsák őket, mielőtt tel­jesen bolonddá tehetnének bennünket. Kiváló tisztelettel vagyok, Tóth Endre ét­hordó. Lakik: Budapest, VIII. Német-utcza 6. II. ein., ajtó 17. A nyugdíj igazgatóság. II. Tóth Endre találva érzi magát, mert azt irtani róla, hogy ő nyugdíj vigécze; továbbá azt mondja, hogy az az „író diák“ aki ezt irta, parancsra irta egy pörköltért és egy kifliért stb. Szolgáljon Tóth uram­nak tudomásul, hogy én október 20-lka óta pörköltet nem ettem, Ihászszal még soha életemben együtt nem ettem, tőle soha-egy krajczárt nem kaptam, de nem is reflektál­tam rája; azutan én tanultam szakmámat, a mi iparunkat, tehát nem vagyok aféle Íródeák, sőt a nyugdíjnak előbb voltam tagja, mind Tóth és nem vagyok ottan hát­ralékban a tagdíjjal, mind Tóth uram. En nem rajongok „eszményileg“ egy czél iránt csak akkor, ha vihetem a vezérszerepet, mind Tóth. Tóth Endre miért nem ment Szatmárra annak idején ? Ugy-e azért, mert Tóth Kálmán volt a daczapó ottan! Emlé­kezzen csak egy kicsinyt az „Értesítő“ ke­letkezésének az okára ! Miért szerepel most egy pár hónap óta mind 0. P. E. föinté- zője, ugye előbb sohasem törődött az „Új­korral“, sem a 0. P. ü-.-tel ? De persze, most Önön múlik minden. Engem Ihász so­hasem inspirált valamire, hanem nagyon sokszor ellentétes álláspontra helyezkedtem vele szemben, mit olyankoi aláirás nélkül tettem, most aláírva cselekszem, s a to­vábbi czikk sorozataim fogják mutatni, hogy én önzetlenebb és buzgóbb tagja vagyok az intézménynek, mind Tóth uram. A tagdíjai­mat is rendesen fogom befizetni s nem lesz szükségem kiérdemelt végrehajtókra. Tóth uram, az ön szócsöve miért erőszakolt az újévi üdvözletekkel ? Hánytól követel most is még 1 irtokat az újévi üdvözlésért, akik meg sem rendelték ? Dram, hagyjuk ezt a dolgot! Hamár egyszer annyira sopánkogik a nyugdij igazgatóságért, miért nem siratja meg Stadler Károlyt is ? Kis hamis, ugy-e bár Ő nem csinálta volna önt nyugdij-vi- géczé! De végeztem Önnel, pardon, nincs pörköltre való már a budapesti „Kézmű­vesbe“, azért nem irok többet. A viszont­látásra Nagyváradon! A viszontlátásra! ttaróczi Gy. Összehasonlítás a bor és sör között Egy hires angol tudós, ki nagy áido- zatok és fáradozások révén a bornak és. sörnek az emberi szervezetre való közvet­len hatását tette tanulmánya tárgyává, a következő érdekes tapasztalatokról szá- I mól be. . Ö ugyanis meg akart győződni arról, vájjon a bornak és sörnek hatása mennyi­ben nyilvánul az emberi szervezetben, ré­szint mint tápanyag, részint mint lelki ható anyag. E probléma megoldására nagy elő­nyére volt rendkívüli gazdagsága s a mel­lett a tudományban való otthonossága. E probléma megoldásúra nagy elő­nyére volt rendkívüli s körülbelül egyenlő szervezettel biró egyént szerződtetett, kik­nek jó fizetés mellett az volt a kötelessé­gük, hogy szigorúan a tédós által megálla­pított életmódot fogják folytatni, az ő fel­ügyelete alatt. A tudós mmdenekelőit két részre osz­totta a tiz embert s ezek közül ötnek a rendes étrend mellett csakis bort volt sza­bad inni, a másik ötnek ugyancsak olyan étkezés mellett csakis sört adott italul. Mit tapasztalt? Azon öt ember közül, a kik bort ittak, a rövid ideig tartó megszokás iránti küzdelmük után, csakhamar kitűnő étvágy- gyal bírtak és arányban rövid idő múlva három közülök meghízott, a másik kettő is jó húsba jött, de az ismerő mindaz ötnél hatalmasan kifejlődött. A másik öt ember közül, kik sört ittak, aránylag hosszabb idő kellett a jó étvágy elérésére s azonfelül is csak kottő hízott el erősen, a másik három pedig csakis jó húsba jött s a mit tudósunk is nem annyira a sörnek, mint inkább a ké­nyelmes életmódnak tulajdonított. Ezenkívül még tudományos szempont­ból a következőket tapasztalta. A borivók sokkal rugékonyabbak, szi- nök pirosabb, szellemük élénkebb volt, a kedélyállapotuk is tűrhető, habár ingerlé­kenyebbek lettek. Álmuk éberebb, de egyúttal légzőszerveik jobban működtek, mint a sörivókéi. A jó színük főleg a borban található

Next

/
Thumbnails
Contents