Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-02-20 / 4. szám
1899. február 20. Vendéglősök Lapja. 7 Ács Károly, ez az önérzetes, derék, jéles, kiváló ügyvéd leköszönt az ügyészi állásáról és örökre megvált az ipartársulattól. Hogy mi az oka lemondásának, azt mi jól tudjuk, de e perczben még nem iktatjuk ide. Eljön annak is az ideje. Midőn őszintén sajnáljuk Acs Károly távozását, szomorúan kell konstatálnunk, hogy ö és helyében senki más egyébként nem tehetett volna, ha csak részesévé nem akar válni mindazoknak, a melyekért az ipartársulat a közel jövőben súlyos felelősséggel tartozik. Az Engel-szindikátus. A „Borászati Lay oh“, ez a kiváló jeles szaklap „Engel-szin- digátiis“ czim alatt Jg-tól egy czik- kelyt hoz, amelyben szenzácziós leleplezések foglaltatnak. A borhamisítók ugyanis megakarták vásárolni a fővárosi és vidéki sajtót és a végsőig küzdeni, hogy Darányi minisztert, ezt a kimagasló államféríiút megakasz- szák erélyes működésében. A czikk óriási szenzácziót keltett s itt közöljük le egész terjedelmében, azon hozzáadással, hogy a ,,Borászati Lap oh 1 ezzel ismét fényesen gyarapitotta gazdag érdemeit a borhamisítók alattomos czél- jainak megakadályozása körül. A czikk igy hangzik : Az elitéit és a még elítélendő borhamisítók Budapesten szindikátust alakítottak, mely védje őket. Aradról arról értesülünk, hogy a „borhamisítók budapesti szindikátusa“ körlevelet intézett az összes vidéki bor- kereskedőkhöz, a melyben a következőkre szólítja fel őket: 1. ne vegyenek a termelőktől bort, mig Darányi miniszter nem hat közre, hogy a borhamisítók erélyes üldözése abba hagyassék; 2. nyerjék meg az ügynek a vidéki sajtót is, a fővárosit azt majd a központi szindikátus szerzi meg, „esetleg a legmesszemenőbb áldzzatok árán is. Jól van urak. Ezt jól csinálták, csak igy folytassák tovább. Le az álarczczal minden irányban, hadd lássuk, kikkel állunk szemben. Tehát! „Mi megveszszük a budapesti lapokat, ti vegyétek meg a vidéki sajtót.“ Hiszen azt már megszoktuk, hogy Magyarországon minden eladó, becsület, meggyőződés, toll, szó — minden. Ez legalább az Engel-szindikátus véleménye. De hát egészen még sincsen igaza. Sok eladó portéka van ugyan, de mégsem minden kapható. Sok lapot meg lehet venni a fővárosban is, meg a vidéken is, de mégsem mind. És azok az újságok a fővárosban is meg a vidéken is, a melyekben van tisztes- i ség, becsület és érzék a közügyek iránt, azok élénk és éber figyelemmel fogják ki- sé»ni az önök bűnös manipuláczióit és a körmükre koppintanak, hogy belekékül. Már maga az, hogy az önök „bizalmas11 levele belekerült egy aradi újságba, fényes tanúság arról, hogy az önök legmesszebbmenő áldozatai sem jutnak ej mindenhová. De tanúság ez a levél másra is. Önök szindikátust csinálnak, a termelők bojkottálására. Egy szindikátust arra, hogy ne vegyék meg a termelők borát. Ha, ha, ha ! Hát ezért lármázzák már ma tele az önök újságai a világot, hogy tönkre mennek a gazdák, mert nem merik a kereskedők a boraikat megvenni. Ezért fenyegetnek parasztlázadással, szocziálizmussal a közel jövőben? Jó ezt is tudnunk. De nemcsak nekünk, hanem a földmi- velési miniszternek is. Kegyelmes ur! Hallja ezeket a dolgo. kát? Kiérzi a szándékot belőlük? A milliomos hamisítók szövetkeztek Magyarországon arra, hogy egyik legfontosabb termelési águnk terményének értékesitésévél bojkottálják a gazdaközönséget; erre a ezélra megvásárolják a sajtót és a meghamisított közvélemény nyomása alatt lázadást csinálnak a magyar parasztság között. Tehát a börtönre Ítélt borhamisítók fel akarják lázitani a szőlőtermelő vidékek népét s tudósítóik már igy czikkeznek: ,,forrong a nép . . . vér búcsúztatja el Darányit.“ A borpancsolók csinálnak lázadást Zalában, Baranyában, Aradban; a gabonauzsorások Torontóiban és az Alföldön. Ez is be van már jelentve előre. Hiszen csak a napokban olvastunk egy hosszú, a gabona-uzsora védelmére Írott czikket, a melyben épp úgy védik a gabonauzsorásokat, mint ahogyan az Engel-szindikátus a borpancsolókat. Hogy tönkre megy a torontáli paraszt s maga követeli, ma még ugyan csendesen, de később majd erélyesebben — a gabonaelővételi üzletek visszaállítását. Az Engel-szindikátus tehát már nemcsak megalakult, nemcsak működik, hanem már fuzionált is — gabona-uzsorások szindikátusával. íme a leálczázott merkantilizmus hosszú keze, amint önző czóljainak eléréséie a népfelforgató elemekkel karöltve dolgozik. És mindezt azért, hogy letörjenek egy szentesitett törvényt; megakaszszák annak végrehajtását és türelmi bárczát szerezzenek Magyarországon a hamisitók és csalók részére és megszabadítsák a börtöntől a gonosztevőket. Földmivelési miniszter ur! Önnek ezekre a dolgokra meg kell adni a csattanós választ. Meg kell adnia két irányban. Először, ha még a tüzes vasnál égőbb, pusztitóbb és fájóbb fegyvere is van. vegye azt kezébe és irtsa ki ebből a hazából a mai eljárásnál sokkal könyörtelenebbül a borhamisítókat. Fekélyek ezek, az aranyborjú forradalmi elemei, akik képesek felgyújtani a hazát. Poklokra velük! A másik irányban pedig fel az erélyes munkára. Függetleníteni kell a magyar szőlőtermelő közönséget a borhamisítók nyomása alól. Önnek miniszter ur, erre megvannak a hathatós eszközei. Az 1896 : Y. t.-cz. egy millió kétszázezer forintot bocsátott rendelkezésére olyan czélokra, a melyek között fel van sorolva a borértékesitő szövetkezetek létesítése. Fordíthat erre a ezélra annyit, a mennyi önnek tetszik, ha kell három-, négy-, ötszázezer forintot. Tessék a szövetkezetek ügyét gyorsan kézbe venni; sürgősen adni a gazdaközönségnek mintákat az alakulásra; hogy a legkritikusabb vidékeken még az őszre megalakulhassanak . Tessék ezeknek a szövetkezeteknek a helyzetét tisztázni, szemben az országos központi hitelszövetkezettel, hogy hitelük biztosítva legyen. De mindezt tessék megtenni gyorsan, sürgősen, m.nden elveszett hónap pótolhatatlan. Akkor azután jöhet az Engel-szindikátus és megvásárolt fővárosi és vidéki sajtója, fittyet hány neki az utolsó paraszt is. Ez a biztos szer az Engel-szindikátus ellen. A pinezérek nyilatkoznak! Tóth Endre „főszervező“ és „főintézö“- nek most már nemcsak velünk, hanem tekintélyes pinczérekkel szemben is alkalma lesz uralkodni. Vegye föl a harezot most már a saját
