Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)

1899-02-20 / 4. szám

6 Vendéglősök Lapja. 1899. február 20. aki véletlenül tudni kívánja, hogy ők mit akarnak. Röpiratoznak, czikkeznek, írnak, persze a magnk korlátolt módja szerint, csakhogy ami első sorban szükséges volna, minisz­ter Heg szentesített alapszabályaik nin­csenek. Azért nem vártak sem szentesítést, sem törvényes jogot működésükre, annak keretén kívül, egy még nem engedélyezett egyesületre már is tömérdek pénzt gyűjtöt­tek össze, a melyet bevallásuk szerint a szegedi kézmüvesbankban helyeznek el. A lázas munkát, amely szentesítést spin igyekszik bevárni, nem helyeselhettük soha, mert nem láttunk kellő biztosítékot arra nézve, hogy a hatóság nem kobozza-e el a törvénytelenül gyűjtött összegeket és egyebekben, hogy a gyűjtők kellő ellenőrzés alatt állanak-e, nem merülhetnek-e föl a gyűjtés körül szabálytalanságok s ki van-e zárva, hogy a gyűjtők valamelyike a pénzkezelés körül hűtlenséget követ­het el ? Gyanúnk ma is az, hogy az 0. P. E. nem a pinczérekért, hanem a gyűjtőkért ala­kult s az törvényes testet, jelenlegi viszonyai között, egyhamar nem fog ölteni. A szegszárdi főszolgabiróság az első hatóság, a melynek a nagyhangú gyűjtés szemet szúrt és az 0. P. E. pénzeit és iro­mányait nyomban lefoglalta. E perczben még nem ismerjük a le­foglalás indokait, de azt tudjuk, hogy szen­tesitett alapszabályok nélkül semmiféle egy­let czéljaira tagdijakat gyűjteni nem szabad s a szegszárdi főszolgabiróság helyes és üdvös intézkedésének alapját e tilalom ké­pezte. Mint a szakipar hivatott őrei, nem mulaszthatjuk el nyílt levelet intézni a bel­ügyminiszter úrhoz és valamennyi hatóság­hoz, hogy tartsa éber figyelemmel Szegeden az „Újkor“ embereinek és a gyűjtésekben szorgoskodó egyéb pinczéreknek működését és különösen érdeklődjék az iránt, hogy a szegszárdi főszolgabiróságnak mi adott okot a beavatkozásra, az 0. P. E pénzeinek és irományainak lefoglalására. Ennélfogva ezennel kiadjuk : Nyílt levelünket a nagyraéltóságu belügyminiszter úrhoz és az összes hazai hatóságokhoz: Nagyméltóságu Belügyminiszter Ur ! Tekintetes Rendőrhatóságok és Fő­szolgabírói hivatalok! Fennebbi czikkünkben részletesen rá­tértünk arra, hogy a Szegeden egy asztal- társaság által „Országos Pinczér-Egyesület“ czimen alakított egylet nevében több fiók­telep, de főleg az „Újkor“ czimü pinczér- szaklap tagjai közül: Tóth Endre mint „főintéző“, Tardi Gábor és Hegyháti Sándor helynélküli pinczérek, mint az „Újkor“ munkatársai, nemcsak 1. az „Újkor“-ra előfizetőket, 2. az országos pinczérnyugdijegyesü­letre 80% honorárium mellett tagokat, de 3. egyben egy létesítendő „Orsz. Pin­czér-Egyesület“ czéljaira, köztük Tóth Endre szegedi lakos, aki Szegeden a Salamon-féle „Széchenyi“ kávéházat albérletben bírja» mint az „Országos Pinczér-Egyesület“ „főinté­zője“ ezen czimen országszerte utazva, pén­zeket gyűjtenek, a tagdijak és adományok eredményesebb szaporodására röpiratokat és szakczikkeket bocsátanak közre, azt nyilvá­nosan áruják s a pinczéreket az ország minden városában személyesen is kapaczi- tálják az adakozásra. Az „Országos Pinczér-Egyesület“ czim alatt alakított egyletnek, a melynek köz­pontja ugyancsak Szegeden van, feje Tóth Endre, aki annak „főintézőjeként“ szerepe* és a vidékeken számos fiók-egyesületek, választmányok és asztaltársaságok alakul­tak, a melyek szinte pénzeket gyűjtenek az „egylet“ czéljaira. A taggyüjtéseket, amint tudomásunkra jött, megbízottaik a pinczérek között több­nyire éjjel, záróra után foganatosítják, amely alkalommal megesik, hogy beszámithatlan állapotban találják a kiszemelt adakozót s igy annak szabad elhatározása érvénynyel nem bir. Ennek az „Országos Pinczér-Egyesület“- nek többek közt Szegszárdon is van egy fiók-asztaltársasága. Ennek a fióknak az egybegyüjtött pén­zeit és irományait a szegszárdi főszolga­biróság hivatalból lefoglalta. Az egyletnek ugyanis szentesített alapszabályai nincsenek, „főintézője“ és „szervezői“ „létesítendő“-nek hirdetik. Valószínű, hogy ez volt a szegszárdi főszolgabiróság intézkedésének alapja. Ennélfogva, mint szakiparunk őrei, hivatva érezzük magunkat a felsorolt körül­ményekre és a taggyüjtők személyére fel­hívni valamennyi tisztelt hatóság figyelmét, hogy amennyiben hatáskörük alá tartozik és területükön előfordul, kisérjék éber figye­lemmel mindazokat, akik különböző czimeken tagokat gyűjtenek és ha szükségét látják, a szegszárdi főszolgabiróság intézkedésének megfelelőleg az illetéktelenül gyűjtött pén­zeket méltóztassanak lefoglalni. Ennyit szükségesnek tartunk megtenni a szakipar érdekében. Kiváló tisztelettel A „ Vendéglősök Lapja“ szerkesztősége. Trümmer Sándor. — Képünkhöz. — A székesfehérvári szaktársak egy ki­váló tagját mutatjuk be olvasóinknak. Trümmer, aki jelenleg a Kossuth-utczai Trummer-íéle kávéház tulajdonosa, évtizedek óta buzgólkodik, hogy a szakipart fölvirá­goztassa. Ez ilőszerint a székesfehérvári ipartársulat alelnöke. 1881-ben szerkesztőnk­kel együtt alakították meg az ottanipinczér- egyletet is s neki tulajdonítható az érdemek oroszlánrésze az ipartársulatban is. Trümmer Sándor egy kedves müveit hű hitves oldalán teljesiti a szakember fon­tos hivatását s a kedves Trummernénak is nagy része van abban, hogy Trummer- ban a szakiparnak egy kiváló munkását üdvözölhetjük. Sajtópörünk a nyugdíj-egyesület igazgatósága ellen. Közöljük a mai lapunkban a nyugdíj- egyesület jegyzőkönyvét. A jegyzőkönyvvel lapunk vefeérczikké- ben foglalkozunk. A jegyzőkönyvnek egy passzusát ma­gunkra nézve sértőnek találtuk. Ez a pasz- szus velünk foglalkozik, állítólag az igaz­gatóságnak a jegyzőkönyv élén felsorolt tagjai határozatul hozták s benne lapunkat és lapunk szerkesztőjét olykép gyanúsítják meg, mintha a szakiparba vágó minden üdvös törekvésnek oly ellenségei lennénk, a kiket e miatt az ülésekből ki kell zárni. Ennek alapján a büntetőtörvény- könyv 258. és 261. §§-aiba ütköző rá­galmazás és becsületsértés vétsége miatt port indítottunk a jelen volt igazgató­ság összes tagjai ellen s mert a jegyző­könyvet nyomtatásban küldték szét, ugyan­csak sajtópört inditottunk a jegyzőkönyv nyomtatott alakban való megjelenésének értelmi szerzői ellen is. Hogy kit terhel a felelősség, az a vizsgalatból ki fog tűnni. Jövő számunkban talán már erről is részletesen referálhatunk olvasóinknak. Harczolunk, ha kell, az utolsó csöpp vérig, de megtorlatlanul egy makulányi sér­tést sem hagyunk, ha ellenségeink minden pereputtya is összeröffen ellenünk. Döntsön a bíróság és az igazságos józan közvélemény, a melynek Ítéletét emelt fővel és tiszta öntudattal várjuk. Ács Károly menekül. A sülyedő hajóról egy másik admi­rális is menekül. A menekülések úgy látszik már napi­renden vannak. Alighogy a nyugdij egyesület érdemes elnöke, Stadler Károly sorsára hagyta a libegő nyugdíj-intézetet s többszöri könyör­gés daczára is hajthatatlanul megmaradt lemondó visszavonulása mellett, alighogy még a Drechsler Béla is kivált és sokan és sokan menekülés után látnak, most a menekülők gárdáját Ács Károly, az ipar­társulat ügyvédje gyarapitotta.

Next

/
Thumbnails
Contents