Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-02-20 / 4. szám
2 1899. február 20. jék, még szaklapot is, minden mis- kulanczia igaz, éber őrét, félelmes ellenségét, a jogtanácsossal csináltattak, akinek kenyeret adnak, aki testestől-lelkestőt hivihk, aki tehát mint szerkesztő is, csak a konzorczium szekerét tolja, minden kritika nélkül. Őrült, aki ezt be nem látja. Lipótmezőre való bolond, aki szó nélkül tűri. No hát ez az igazgatóság megrágta a szijat és végre a jogtanácsos szerkesztővel elküldeti hozzánk, a gyűlöletes ellenséghez az ő jegyzőkönyveit. Hát miért? Megszállta őket az ihlet? Talán öntudatra ébrednek, hogy eddig jog és igazságtiprás volt, amit velünk szemben cselekedtek? Talán belátják, hogy a nyugdijegyesület már nem lehet sokáig az ő Csáki-szalmájuk ? Nem ! Minden jóakarat ki van zárva! Kényszerűvé lettek rálépni helyes utjoknak az első hantjára. A szombathelyi választmány parancsolt rájuk. Üdvözöljük a derék szombathelyi választmányt. íme egy derék becsületes választmány, amely óriásként magaslik ki azok közül, akik a nyugdijegyesület jövendő sorsán élősködnek. íme egy kiváló becsületes választmány, amely a legnehezebb pezczekben sem tántorodik meg a hangzatos frázisok közepette, követelni mindig csak az igazságot. A szombathelyiek látták, minő munka folyik a nyugdijegyesületben. Ennélfogva megsokalták a dolgot és január hó 7-én, — maradandó dicséretükre, — választmányi ülést tartottak, ahol 1. alaposan megmosták a szegedi választmány fejét hosszas tétlenségéért, 2. megütközve igazságtalan, alacsony érdekre valló mellőztetésünk fölött, indítványozták, mintegy követelték Soltiéktől, a budapesti konzor- cziumtól, hogy az igazgatósáéi-' ülésekre a „ Venáéglósök Lapjaí( is meghivassék. Belátták a derék szombathelyiek, hogy ezek az urak az igazgatósági üléseket a szent inkviziczió titkos törvényszéki tanácsainak tekintik, ahol csak szub- vencziónált sbirrjeik lehetnek jelen, ahol nem lenne tanácsos az igazságos „Vendéglősök Lapjáénak is szemléltetést nyújtani arról, miként vonják kinpadra nyugdijegyesüle- tünk érdekeit. Fanyar képet vágtak Soltiék. Végre is egy választmány parancsát meg kell szivlelni. Mert ki lesz az ő Pali-juk, ha jogtanácsosukkal és minden jól megszervezett pereputy- tyukkal egyedül maradnak? Ha soká igy folytatják, senki sem rohan, a kifeszitett hálónak. Kénytelen-kelletlen elhatározták hát, hogy annak az áthozott „Vendéglősök Lapjáé nak, mint alább látható, megküldik hivatalból, hözlés végett jegyzőköny- veihet. Tudják-e Önök, derék szombathelyi választmány, mi akart ez lenni ? Hát mézes-madzag ! Mézes-madzag, melyet az önök száján keresztül akarna h húzni, úgy, hogy ők se legyenek kénytelenek teljesen megalázkodni. Mert elkövetnek ugyanazon az ülésen, — ugyancsak az alábbi jegyzőkönyv tanúsága szerint. — egy olyan hallatlan vakmerőséget, amely önöket komolyan bosszanthatja, vérig sértheti, — de ránk nézve, mivel az minket érint, csak a század legnagyobb komikuma lehet. Inkább egy silány bohózatnak a főpróbáján készült rósz ripacs- vicchez, mint komoly igazgatósági határozathoz hasonlit, az a határozat-féle valami, amelyben a derék szombathelyi választmánynak ránk vonatkozó indítványára, rólunk, midőn jegyzőkönyveinek megküldését elhatározza, ellensúlyozásul rósz- akaratulag ezeket mondja ki: A ,,Vendéglősök Lapjá“-ra tett indítvány tekintetében tekintettel arra, hogy a nevezett lap szerkesztője eddigelé minden nemes törekvésnek, ellensége volt lapjában, a szakipar érdekében minden ernyedetlen buzgalmat kifejtett, érdemeket szerzett szaktái'sat meghurczolt, állandóan személyes támadásokat folytat; egyhangúlag elhatározza, hogy az indítvány mellőzésével a ,,Vendéglősök Lapja“ szerkesztőségét üléseire meg nem hivja; tekintettel azonban arra, hogy a nyugdíjügy érde= kében áll, hogy az igazgatóság működéséről a szaksajtó utján minél szélesebb kör szerezzen tudomást: Utasítja a központi irodát, hogy a ,,Vendéglősök LapjaLí szerkesztőségének az igazgatósági ülésekről felvett jegyzőkönyveket egyszerű másolatban közlés végett beküldje . . . .“ Mos hát mellékesen legyen mondva, ezért a rágalmazó kitételükért b es ajtóper élj ük az egész tisztelt igazgatóságot, aki a jegyzőkönyvet nyomtatásban kiadni rendelte. Jövő számunkban alkalmunk lesz közölni ellenük sajtópanaszunkat egész terjedelmében. Azonkívül ja törvény előtt fogjuk külön kérdőre vonni, hogy miféle jogczimen, honnan kerekedett az indítvány egyes emberek tisztességének, becsületének, jóindulatának és jóhiszeműségén ak rovására és elvállalják-e a felelősséget szerkesztőnk meg- rágalmazásáért mindazok, akik a jegyzőkönyv élére, mint „jelenlevők“ megannyian odabi- gyesztve vannak ? Elvállalják-e a felelősséget rágalmazó határozatuknak nyomtatvány utján való továbbterjesztéséért is? Mert aki valakiről azt meri állítani, hogy ellensége minden nemes törekvésnek, minden érdemes embert csak meghurczolni képes, akit ennélfogva nyilvános ülésen megtűrni nem lehet, az azt az embert közmegvetésnek teszi ki, rágalmazza és becsületében amely a büntető törvénykönyv 258. és 261. %%-aiba ütköző vétség. Elvállalják-e mindazok az urak- elvállalja-e a lapjában való közlését Solti űr és mindazok, akik e
