Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-11-20 / 22. szám
XY-ik évfolyam. 1899. 22. szám. Bndapest, november 20-án. „l»INCZÉKEli LAPJA44 A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczerek és kávéházi segédek érdekeit felkaroló szakközlöny. Az első magyar orsz. pinczemesterek és pinczemunkások egylete“, a „budapesti kávéház segéd egylet“, a „Szatmár-Németi pinczér-egylet“ a „Székesfejérvári pinczér-egylet“, a „Szombathelyi pmczér betegsegélyző-egylet“. a „Győri pinczér-egylet“, a „Révkomáromi vendéglősök és kávésok jpartársulata“, az „Aradi pinczér-egylet “-nek, a „Szabadkai pinczér-egylet“-nek. az „Aradi vendéglősök és kávésok-egyesület“-ének, az „újvidék szállodások-, vendéglősök és kávésok ipartársulat“-ának, a „Miskolczi pinczér-egylet"-nek, a „Kassai vendéglősök.- kávésok,- korcsmárosok- és pinczérek-egylet“-ének és a „Székesfejéri vendéglősök-, kávésok és italmérők ipartársulat“-ának és az „újpesti szállodások-, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulat “-ának HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik havonkint kétszer, minden hó 5-en és 20-án. Előfizetési ár: Egész évre .... 6.— Félévre ...........................3.— Há romnegyed évre . 4.50 j Évnegyedre .... 1.50 Laptulajdonos és felelős szeikesztő: IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. kerület, Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. A Nagyméltóságu Belügyminiszter úr rendelete értelmében lapunk mai számában közöljük Weppert György berettyó-ujfalusi korcsmáros borha^ misitási Ítéletét. Ha nem megyünk, visznek. Magyarország szomorú századaiból maradott ránk ez a mondás : «Fogtam apám törököt, de visznek !» Hát vittek is, hol a tüzbe, hol a vizbe. Tüzbe vittek, a mikor Európáért harczoltunk testvéreink, az Ozmánok ellen ; vizbe vittek, a mikor legyűrtük testvéreinket, a szövetségi jobbot ajánlókat, az idegen uzur- pátorokért, a kik Szt. István óta méreggel és gyilokkal, majd pedig pénzzel és mézes szóval dolgoztak a két-egy magyar hazában a mi fajunk kiirtásán. Mi nemcsak törököt fogtunk, hanem jött-menteket is. Ez Bánk bán tragoediája. Erezzük, tudjuk ezt mindnyájan ; ezért szomorú a magyar nóta sok száz esztendő óta. Nem is ezt akarjuk feszegetni, hiszen ez nem a mi feladatunk. A mi lapunk szakújság. Nem politikát szolgálunk, nem pártérdeket hirdetünk, hanem szakismereteket terjesztünk. Ez a hivatásunk, kötelességünk. Ámde éppen ez az egyszerű, kevéssé hatásos, de annál hasznosabb hivatás juttatta eszünkbe ezt a török időkből fönnmaradott mondás analógját: «Ha nem megyünk, visznek !» Igen. magyar vendéglősök, ha nem megyünk, cisznek : visznek vagy a romlásba, vagy a boldogulásra. Hova kívánkoztok ? Ha pusztulni akartok, ha egykor szép, becsült iparunkat bitangul akarjatok hagyni, úgy mérjük tovább is, dohogva, a bort s ne törődjünk egymással, mindnyájunk közös érdekével 4 Ámde, ha úgy vélitek, hogy hajdan több volt a hasznunk, több a tisztességünk, ugv szabjatok síkra ; hagyjátok a közönyt, hajoljatok a tapasztaltak tanácsára és kövessétek. Kövessétek, különben visznek. Visz a korszellem, a melynek az utján a mi hivatásunk, a sajtó munkásainak kötelessége, hogy az embereket előbbre és előbbre vigyék. Ez a lap 15 éve őre. harczosa a vendéglősök érdekeinek. Tizenöt év küzdelme, reménye köti ezt a lapot s ennek a szerkesztőjét mindazokhoz a vendéglősökhöz, a kiket nem csupán a vagyonszerzés csábja, hanem ez iránt az ipar iránt való hivatásérzet csalogatott erre a mindenkitől letaposható mezőre. Mindazok, a kik benső, nemes ösztönből lettek a mi iparunk többé- kevésbé szerencsés, vagy szerencsétlen vállalkozói, de hivatott munkásai. egy óhajt táplálnak, egy követelést hangoztatnak, hogy a ven- déglősség a képesítéshez kötött iparokhoz soroztassék. Minthogy ezt a követelést a vendéglősök kongresszusai, testületéi és társulatai, ha nem is gyönge, de fölfelé mellékesen hangzó érvekkel támogatták ; minthogy ezt a követelést az illetékes minisztérium kereken visszautasította ; minthogy a vendéglősök maguk és testületeik nehezen mozdulnak, késlekedve cselekednek, azért irtuk e czikkelyünk mottójáéi, hogy, ha nem megyünk, visznek. Ugyanis e lap szerkesztője az ipartörvény revíziója alkalmából elhatározta, hogy — mindent mellőzve — maga lordul az illetékes miniszterhez olyan javaslattal, hogy miként tehető a vendéglősség képesítéshez kötött ipaiággá. Egyéni véleményét, tapasztalatainak gyümölcsét terjeszti a sorsunkat, jobb jövőnket kezében tartó kereskedelmi miniszter elé. Használja azt a jogot, a mivel minden magyar állampolgár élhet, de a mivel senki jogosabban nem élhet, mint ő, mert neki 15 év becsületes munkája, a vendéglősöknek 15 év óta benne összpontosuló bizalma erre külön mandátumot adott. E lap szerkesztője előtt a vendéglősök kívánságának a teljesülése Mai számunk 12 oldal. WATZLAWEK GÉZA. (Szövege a 4-ik oldalon).
