Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-11-20 / 22. szám
2 Vendéglősök Lapja 1899. november 20. s e teljesülés föltétele lebegvén, magától s a maga nevében szó! a miniszterhez úgy, a mint következik. Helyeslik-e a vendéglősök az ő javaslatát, avagy nem, azt ugyanebben a lapban kinyilatkoztathatják; egy azonban bizonyos, hogy a ven- déglősség képesitett iparággá csakis a termelők, a birtokosok hatalmas támogatásával emelkedhetik. Ez a meggyőződés vezette e lap szerkesztőjét, a mikor Magyar- ország kereskedelmi miniszteréhez Hegedűs Sándor ő nagy méltóságán hoz a következő emlékiratot intézte : Kegyelmes Uram! Hivatalos jelentések szerint a magas kormány az ipartörvény revíziójával foglalkozik, a mi azt az ötletet adta nekem, hogy bátorsággal forduljak Nagyméltoságodkoz, mint a ki nem hivatalának zárt szobájában, hanem a nyílt életben szerzett tapasztalatokra óhajtja alapítani a törvényhozásnak szánt javaslatait. Mint beavatott államférfin s mint egyik legrégibb és legkiválóbb publiczista, talán emlékezik arra Nagyméltóságod, hogy a vendéglősök több Ízben kérték, hogy iparuk a képesítéshez kötött iparágakhoz soroz- tassék. A vendéglősök eme kérelme Nagyméltóságod elődeinél határozott visszautasításra talált, ámbár úgy egészségi, mint erkölcsi, illetőleg rendőri szempontok, a közvagyono- sodásra való tekintetek kérelmük mellett szólották. Ezeknek a tekinteteknek ellentmondottak azok a körülmények, hogy sok pálya, tévesztett, anyagilag tönkrejutott ember találhat és néha talált is boldogulást ezen a szabad mezön; jól lehet, ekkor csak a sze. rencsésekre gondoltak és nem azokra, a kik elbuktak s talán más, sok jóra hivatott exisz- tencziának is bukását szerezték. Bármint legyen is, tény az, hogy a kik a közönséget itallal, étellel kiszolgálják; a kik nem egyszer a közönség vagyona és testi épsége fölött őrködni kénytelenek; a kiknél az idegen hazánkról az első benyomást megszerzi, szükséges, hogy ezek lehetőleg, megbizható, fedhetlen egyének legyenek. Erről a felfogásról tanúskodnak legrégibb és legújabb törvényeink; ámde a megoldás nehéznek, bonyolultnak mutatkozott. Nehéznek, bonyolultnak azért, mert az államnak arra kell ügyelnie, hogy polgárainak mentői több keresetforrás tartassék szabadon Ez a követelmény szülte meg az iparszabadságot, a mely azonban igen kévéssé bizonyult üdvösnek; mert a középosztályt megsemmisítette a tőkés-osztály javára. Ez a szomorú eredmény oka az ipartörvény most munkálatban levő revíziójának. Ez a revízió ad alkalmat s Nagyméltóságod egyénisége bátorságot nekem arra, hogy a mi a közönség erkölcse és egész- sége’tekintetéböl oly kívánatos, a vendéglősipar fölvirágzása érdekében oly szükséges: a vendéglősségnek a képesitett iparágakhoz való sorozásához javaslatot tegyek. Teszem ezt ugyancsak a magam nevében, de teszem mégis mandatáriusképpen, azon az alapon, hogy én gyermekkoromban ezt a szakmát tanultam, hogy önképzés utján odáig küzdöttem magam, hogy iparom terén a szaksajtó úttörője, megalapítója lehettem s máig is e szakma legelterjedtebb, legrégibb orgánumának a szerkesztője és kiadója vagyok. Ismerem iparunk természetét gyakorlatból, ismerem mások tapasztalataiból ; mert hát lapomnál össze fut a vendéglős-ipar minden idegszála. Ez okon, bár a magam nevében fordulok Nagyméltóságodhoz, szavam mégis olyatán hangozhatik, mintha abban Magyar- ország összes vendéglőseinek az óhajtása szólana meg. Ebben a tudatban röviden adom elő javaslatomat, azt, a mire a magyar bortermelők mozgalma adta meg nekem az ötletet, Nagy méltóságú Uram! A magyar bortermelők értékesitő-szö- vetkezeti mozgalma oda irányúi, hogy egyrészt a bor megfelelő jó kezelésben része" süljön, másrészt pedig biztos piaczra találjon’ A megfelelő, jó kezelést úgy akarja elérni a contemplált szövetség, hogy a helyes borkezelést tanítja azaz pinczemestereket képez. Az eszme üdvös. Ha valósúl, úgy két évtized múltán a magyar bor visszanyeri régi, jó hírét s laminálni fog a viJág- piaczon. Ezt a mozgalmat elő kell mozdítanunk. Ennek az előmozdítása legkönnyebben pedig csak úgy sikerülhet, ha a vendéglős-ipart képesítéshez kötjük, azaz ha a pinczemes- teri képesités, korhoz nem köttetvén, bármikor pályát nyit azok számára, a kik maguknak azt megszerzik. E végből vagyok bátor ajánlani és kérni, hogy a módosított ipartörvényben a vendéglősség a képesítéshez kötött iparágakhoz soroztassék a következő feltételek mellett.' Vendéglős-ipart (vendéglőt, korcsmát, szállót) csak oly rovatlan múltú egyén gyakorolhat, a ki 1. ) vendéglőben, szállóban, korcsmában mint tanuló működött s a rendes ipariskolát vagy a hol vendéglős-szakiskola áll fönn, ezt, végérvényes bizonyítvány szerint, elvégezte s az illetékes iparhatóságtól fölszabadítást nyert; 2. ) oly egyének, a kik valamely állami ellenőrzés alatt levő borkezelési (pincze mesteri) iskolában, illetőleg tanfolyamon képesítést nyertek. Meg vagyok győződve, Kegyelmes Uram, hogy az ilyképpen szövegezett törvény úgy a magyar bortermelők érdekeinek,a kik nagyrészt hazánk jövőjét tartják a kezükben, mint a vendéglősök ipari szükségleteinek s ezekkel a közegészség és a közerkölcsiség követelményeinek megfelelne, előmozdítván fajunk, a magyarság, megizmosodását. Kérem Nagyméltóságodat, bocsáson meg hazafias buzgólkodásből eredett alkalmatlankodásomért ! Kegyelmességed iránt mély tisztelettel ajánlja szolgálatát a közjóra: Ihász György. Nagy Gábor indítványa. A Kolozsvárott október 14-én tartott V. országos ipartestületi gyűlésen Nagy Gábor ur a fővárosi vendéglősök ipartársulata megbízásából ezt az indítványt tette ,,Hivassák fel a kormány figyelme a vendéglősök iparára és kéressék fel arra, hogy ha nem előbb, legalább az ipartörvény revíziója alkalmából intézkedjék az iránt, bogy a szálloda, vendéglő, étterem és kávéház nyitási ipar necscik közerkölcsi és rendőri szempontokból soroztassék az engedélyhez kötött iparágak közé, hanem tízezernél népesebb városokban képesítéshez is köttessék. Annak elbirálására, hogy ezen iparágak gyakorlására az engedély megadható-e, vagy nem, czélszerü lenne a kereskedelmi és iparkamarák székhelyén szakértőkből álló bizottságot felállítani, melyek az illető képességét megvizsgálván, az iparhatóságnak véleményt adjanak s az engedély csak az esetben legyen kiadható, ha a bizottság a folyamodó elméleti és gyakorlati képzettségét kielégítőnek találta.“ Munkatársunk, a ki lapunknak ezt az indítványt megküldötte, a következő megjegyzésekkel kiséri : ,,Ha tehát valaki, teszem, Burgóhegyen korcsmát akar nyitni, hogy ez szükséges-e s hogy ő képes-e a vendéglős-ipar gyakorlására, a fölött ítéljen, belátása szerint, a soproni kereskedelmi és iparkamara. Magyarország hány városának van 10.000- nél több lakosa? Nincs valami sok, hiszen akárhány megyei székhely van, a hol nincs 10.000 lakos. Nem akarom a budapesti ipartársulat indítványát czélzatosnak tekinteni, ámbátor különös, hogy a mi iparunkat a szatócsok és czipészek aeropágja alá akarja rendelni, a mi azt a gyanút kelti bennem, hogy Budapestnek alighanem kevesebb lakosa van 10.000- nél. Kétségtelen, hogy ilyen fajta képesítéssel Engelék uj vizet kapnának a malmukra, hiszen a kereskedelmi és iparkamarában, a hol az ő népük dominál, ők döntenék el, hogy ki való korcsmárosnak, ki nem. Szabadítson meg az Isten minket, ven-
