Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)

1899-02-05 / 3. szám

8 1899. február 5. L —— -------------------------------­' pp olv ismert megbontó és elmaradhat’an alakjai minden egyesület felvirágzásának, mint az utczán összeverődött tömegben a suszterinas. Eljöttek a varjak és az ordasok kikárogták és kiiivöltötték maguk számára a konczot és mig a becsületes emberek undorodva huzódt k vissza ennek az éhes ál atseregnek pokoli üvöltésétől, ezek g\őz- tesen rohantak a prédára közös igyekezettel fölfalatozni. Megmartak és megharapdáltak minket, tulajdon szülőapjukat is, mert nem haboz­tunk ostorunkkal hegyibe csörditeni a préda- 1 ső falkának. A nyugdíjintézet ma immár a vé­gét járja. S'Omoruan sejtettük, hogy ez lesz a jövője, már alakulásakor Hisz a nyugdíjintézetről * lmondhatjuk, hogy a nyilvánosság kizárásával alakult meg. Megalakulása is olyan zűrzavaros volt, hogy azt tisztán meg nem érti senki. A szombat- helyi kongresszus lett volna hivatva a meg­alakulást kimondani liokross Károly urat bízták meg az előadói tiszttel, aki ezúttal nem szerezhetett magának bokros érdeme­ket, egyszerűen azért, mert a szombathelyi kongresszust Gundel ur elfucscsolta. Hogy miért tette, azt ö bizonyára nagyon jól tudta. Sok pénzbe került ennek a kon­gresszusnak az előkészítése de Gundel ur azért hagyta gavallérosun Tárba veszni, mert alkalmasint érezte, hogy valami bűzlik Dá­niában, a vendéglősök belefolynak annyira a választásokba, hogy ott az igazság fog érvényesülni, nem pedig szakiparunk Bánffy- jának az ö furfangjával kieszelt poli­tikája A nyugdijegyesület megalakult hát Deb- reczenben és Budapesten, a Szombathelyre tervezett kongresszus mellőzésével Debre- czenben. ahol kegyesen kiosztották a jelen­levő jóbarátok között a hálás szerepeket. Egyszer csak arra ébredtünk, hogy nyugdíjintézet már van. C-odálkozva néz­tünk végig tisztviselőin s egy pillanatra két­ségbe jöttünk az iránt, hogy vájjon nem változtunk-e meg élethivatásban, mert a mi nyugdíjintézetünk csupa fiskálisból, csizma­diából, lézengő operett-ritterekből, szék­gyárosokból. szóval mindenkiből, csak ven­déglősökből nem állott. íme ez a taktika kizárta a szak­embereket, mert azokban mégis lángol annyi parányi lelkesültség. hogy eddig oly bizony­talanul sötétlő jövőnk érdekében erőszakkal is k< resztül törnének az alacsony érdekek i.kadályain. Aki nem szakember, mit is törődnék azzal, hogy mi lesz öregségünkre mi belő­lünk? Bánja is azt egy fiskális, hogy a pin- czért vénségére a Rókusba kergeti-e az éhség, hogy kifordítsák a hulláját egy temető árkába, vagy a morgueba szállítják, ahol drótra fűzik a csontvázát és kiváncsi orvos- növendékek billentyűznek lötyögő fogain? Egy fiskális csak azzal törődik, hogy I kieyenli sék az expensnotáját. Tisztában volt ezzel mindenki és gya­nús szemmel nézte az alapszabályok para­grafusait, amelyek minden pontjukban oda- konkludálnak. hogy a nyugdíjintézetben a fiskális az az Atlasz, akinek a vállain nyjg- szik a nyugdíjintézet jövője. Gyanús ugyan, hogy az alapszabályokat Solti ügyvéd csi­nálta, de leveszi róla a felelősseget az az érdekcsoport, amely azt fogadta Erről az érdekcsoportról hát elmond­hatjuk, hogy nem pinczér-nyugdijintézetet csinált, hanem íiskáhs-asylumot. A fiskális-asvlum, a mely a nyugdíj­intézet nevet viseli, legújabban országosán koleclál. Halljuk itt is, ott is az országban fel i ukkanni egy apostolt, aki azt mondja, hogy ő Tóth Endre és tagokat gyűjt. Formális meghatalmazása van a nyugdíjintézettől ta­gokat gyűjteni. Ez a buzgó apostol az érin- lés tényenél fogva, hivatottnak érzi magát másokat is fölkenni, hogy vegyek sarujokat és járják be megtéríteni az egész országot és gyűjtsenek a nyugdíjintézet javára, az • urnák és Solti Ödön ügvédn k és egyéb önző urnák és konzorcziumának nevében. A két fölkent apostol pedig nem más^ mint Hegyháti és Tardi atyák, akik ször­nyű buzgón koptatják sarujokat az ügy ér­dekében es mert levének az „Újkor“ fölkent bajnokai is gyűjt' nek egyben előfizetőket is. Ámbár a jámbor buzgó atyák oly húsos perczentek fejében cselekszik a gyűjtés jó­tékonyságait, hogy a kezeikbe tett részletek azt ép hogy födözik, azért áldva legyen a por, melyet tápodnak, mert ök tagokat gyűj­tenek a nyugdíjintézetnek és igy jót cselek­szenek az emberi'égnek. Csak az a bökkenő, honnan veszi a k j nyugdíjigazgatóság a jogot, mondhatnék: honnan veszi a vakmerőséget arra, hogy az ; lapszabaly keretén kívül embert biz meg, aki fölkerekedjek és az országot be­járja a nyugdíjintézet jövője érdekében or­szágosan koledálni ? A nyugdíjintézet jövőjét komoly alapon kell megteremteni, nem pedig a vásári csin­nadratta utján. Ha a közönségünk biztosíté­kot lát arra nézve, hogy a nyugdíjintézet sorsa önzetlen, komoly férfiak kezébe van lehelyezve, akik azt fölvirágoztatják, úgy recseg és ropog annak a pénztárnak minden korláta, amerre vállvetve tör befizetni gara­sait, hogy aggságára kényelmes nyugdíjban részesüljön. Uj, más, hivatottabb igazgatóság kell a nyugdíjintézet élére, nem pedig kolduló barátok. Honnan veszi a nyugdíjintézet igazga­tósága a jogot, a vakmerőséget arra, hogy a nyugdíjra befizetett pénzekből kolduló­ágenseinek az utazási költségeit fedezni engedi ? A nyugdíjra törlesztett összeg amúgy is csekély es a tagszaporitas ily kétes vál­lalkozásába csak egy oly igazgatóság mehet bele. amely nem törődik az intézmény jövő­jével, hanem pusztán azzal, hogy az expen«- nóták kiegvenlitést i yerjenek s a titulusok a dekórumok, amig lehet fenntartassauak. Nem kérdezzük, van-e Tóth Endrének s kolduló barátainak pénzbeli kaucziója, — mi sehogysem látunk i.ennük erkölcsi bizto­sítékot vállalatuk sikeres keresztülvitelére. De kérdezzük, igenis, honnan van joga Tóth Endrének az igazgatóság nevében Hegyháti és Tardi atyákat bízni meg a si- monia árulásával, helyesebben a szegény pinczérek megpré-elésével ? Adott-e meghatalmazást az igazgató­ság erre ? Ha a-dott, meggondolla-e mit cselekszik? Bár akadna ember, aki ezt egy igaz­gatósági ülésen megkérdezné. Szomorúan látjuk, hogy sajnos, nincs, nincs. Egy húron pendülnek ők mind, a bajor-taktika furfan­gos kiválasztottak Elmondjuk mindezt mi majd a leg­közelebbi kongreszszmon. Akkor talán még * kiragadhatjuk kezeikből a pusztulásnak in­duló nyugdíjintézet ügyét. Azon formájában, a hogy most van, a jámbor koledálók lázas kiküldetéséből, az erőszakos kapaszkodásból csak azt látjuk, hogy már — temetkeznek. A halotti indulót majd elfujjuk mi, de nem a nyugdíjintézet, hanem inkább mai vezetői fölött. Addig pedig mindenki kétszer megfon­tolhatja, mig c.-ak egyszer is egy krajczárt az ügynök urak kezébe ad. Kaszás Lajos. KÜLÖNFÉLÉK. — Felhívás a zuglói vendég- , lösökhöz. Az összes zuglói vendég­lősök folyó hó 8-án, szerdán dél­előtt 10 órakor Berger Jakab Zugló, fűrész-utcza 2 szám alatti vendég­lőjében gyűlnek össze, hogy adó­sérelmük ügyében a polgármester­hez intézendő emlékiratot folytató­lagosan aláírják, amelyet lapunk élén egész szövegében közlünk. Fel­hívunk minden zuglói vendéglőst, aki még ez összejövetelről nem érte­süld volna, hogy saját érdekében okvetlenül megjelenj ék. — Farsangi vacsora Székes­fehérvárott. A „Székesfehérvári Ven­dégfősök, kávésok- és Italmérők Ipar- társulata“ képviseletében Trümmer Sán- dor’alelnök múlt számunkban közölt levelében, lapunknak hivatalos lappá történt megvá­lasztásán kivül azt is tudatta, hogy január 26-ikára farsangi vacsorát rendeznek, melyre Ihász György is hivatalos. Szerkesztőnk a meghívásnak eleget téve a fehérváriak far­sangi vacsoráján meg is jelent, ahol lelkes * fogadtatásra talált.

Next

/
Thumbnails
Contents