Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-10-05 / 19. szám
1899. október 5. Vendéglősök Lapja. 3 Ismételten kérjük tehát az összes vendéglősöket, olvasóinkat, emlékiratunk aláíróit, hogy az itt következő szelvényt aláírni s hozzánk mielőbb beküldeni szíveskedjenek. Aláírási szelvény a magyarországi vendéglősök feliratához, Lukács László pénzügyminiszter úrhoz. Alulírott ezennel hozzájárulok a vendéglősök köszönő feliratához, a melyet a kereskedők szeszmérési ügyében kiadott igazságos rendelete alkalmából intéznek Magyarország p én z ügy miniszteréhez. (Aláíró neve:)................................................................. (Aláíró lakhelye :) . .................................................. Fe liratunk szövegét lapunk legközelebbi számában közöljük. A miniszter urnák küldött- ségileg átadandó felirat-példány legfinomabb merített papirra fjk- irással lesz nyomva és fehér chag- rin-bőrbe lesz kötve. A bőrtáblát művészi festmény fogja ékesíteni. Az átadandó feliratban minden aláíró neve meg lesz örökítve. Kérjük az aláírások sürgős beküldését. A szerkesztőség. A képesítés és a borszövetkezet. A képesítés a vendéglősipar fundamentális kérdése. Hogy a túlságos és tisztességtelen verseny iparunk teréről ki- szorittassék, ennek csak egy módja van, s ez a képesítés, a mely a szerencsevadászok, s gyakran kétes múltú egyének iparunkba tolakodását meggátolja. Ezért javasolta és sürgette a mi lapunk, ezért kívánta a kongresszus, hogy a vendéglőssé'g a vképesítéshez kötött iparokhoz soroztassék. Fájdalom, hogy a kormány nem osztozott ebben a nézetünkben, s a kongresszusnak ezt a kérelmét is visszautasította. A kormány, valamint a politikai körök és az egész társadalom abban a téves íelfogásban él, hogy a vendéglősködés tisztán merkan- tilis foglalkozás, a melynek üzése a kereskedelemnél jobban nem korlátozható. A képesítéshez kötöttséget szó cziális okokból sem tartják megengedhetőnek, mert úgy vélekednek, hogy a szabad vállalkozás megakadályozása sok embert fosztana meg a boldogulástól, a mi még jobban előidézné a pauperizmus növekedését. A képesítést azért is veszedelmesnek tekintik, mert attól tartanak, hogy a verseny csökkentése a közönséget a vendéglősök önkényének szolgáltatná ki, a mi az árak emelkedésében, s a minőség rosszabbodásában nyilvánulna. Hogy ez mennyire ferde és téves nézet, azt hiába tudjuk mi, vendéglősök, ha az illetékes köröket álláspontunk helyességéről meg nem győzzük. Ez pedig addig nem sikerül, a mig a társadalom maga is ebben a balvéleményben él. A társadalom nézetét pedig csak úgy tehetjük ipaimnkra kedvezőbbé, ha annak valamely népes, anyagilag és erkölcsileg hatalmas osztályát ügyünknek megnyerhetjük. Ezek volnának a bortermelők, akik nélkülünk nem boldogulhatnak. Ezért tekintettük mi a bor értékesítő mozgalmat olyannak, a melyet pártolnunk kell a magunk érdekében. A borértékesitő szövetkezetektől várható előnyöket kimutattuk, valamint azt is, hogy ezek az előnyök mennyivel lennének gyümölcsözőbbek, ha velük solidaritásban a vendéglősök országos szövetkezete is megalakul. Most a szövetkezeti mozgalomnak oly előnyéről emlékezünk meg, a melyet eddig elhalgattunk, s a mely a ven déglősípar képesítéshez kötöttségét illeti. Minthogy a borértékesitő szövetkezeteknek az a legfőbb, s közgazdaságilag is legjelentősebb czélja, hogy a helyes és szakszerű borkezelést meghonosítsák, ennélfogva oda fognak törekedni, hogy mentői több embert képezzenek ki a szakszerű borkezelésben. Ez a körülmény képezné azt a pontot, a melynél a termelők meg lennének nyerhetők a vendéglősipar képesítéshez kötöttségének. Ha ugyanis a vendéglősök tárgyalásba bocsátkoznának a termelőkkel, s azoknak oly kompromisszumot ajánlanának föl, hogy propagálják a vendéglősöknek azt a törekvését, hogy iparunk a képesítéshez köttessék, s képesítettnek oly egyének tekintessenek, a kik a vendéglősipart gyakorlatilag tanulták és szakiskolát végeztek, vagy pedig oly egyének, a kik a termelő-szövetkezetek megállapítandó intézeteinél a borkezelésben oklevelet nyertek. így teljesen biztosítva lenne az a czél, hogy Magyarországon a borkezelés szakszerűvé válnék s mielőbb arra a fokra emelkednénk, a hol ma a borkezelésben Francziaország áll. Ez oly megbecsülhetlen eredmény lenne, a minek az elérésére a termelőknek minden erőfeszítést meg kell tenniök, igy hát szivvel- lélekkel hívei, támogatói lennének annak a törekvésnek, hogy a vendéglősipar képesítéshez * köttessék. Es az ő támogatásuk oly impozáns és hathatós lenne, hogy mielőbb megváltoznék a társadalom és a politikai körök helytelen véleménye, úgy, hogy csakhamar közkivánalommá lenne a mi óhaj" tásunk : a vendéglősipar soroztassék a képesítéshez kötött iparágakhoz. Minthogy ebben a föltevésünkben tekintélyes agráriusok osztoznak, kívánatos, hogy szavunk ne hangozzék el a pusztában, hanem a vendéglősök, a helyett, hogy háborúra készülnek a termelők ellen, kisértsék meg a termelőkkel való szövetkezést az érdektalálkozások alapján. Csakis igy biztosíthatjuk iparunk remélt és óhajtott föllendülését. Törley uj pezsgőgyára. A főváros közelében, Promontoron, a nagy pinezék hazájában egy hatalmas, uj gyártelepet nyitottak meg ünnepélyesen szeptember 30-án, a mikorra 300 vendéget hivott meg a gyár gavallér gazdája. — A ez ég maga nem uj, ismerik az egész országban és másutt is mindenütt, a hol mulatós ember van. a ki nem ellensége a hegy drága nedűjének, de ez az ismert ezég most uj gyártelepet építtetett, mert portékájának kelendősége, a mi jóságát is bizonyítja, kicsiny nyé tette a régi gyárát. A Törley - pezsgőgyárról van szó. Régi idő óta hordják a gépeket, a nehéz terméskövet, a magyar márványt Promontorra, a hol most ünneplésen megnyitották a TörZez/-pezsgőgyár uj telepét, melyet a gyáros előzőleg bemutatott a sajtó képviselőinek. A pezsgöborgyártást legtökéletesebb alakjában lehet meglátni az uj telepen. Hasonló, modern berendezése az egész monar- kiában egyetlen pezsgőgyárnak sincsen és még Francziaországban is, a pezsgő igazi hazájában, alig nehány ilyen tökéletes berendezésű gyárat lehet találni. A telek közepén terül el az óriási borkezelőcsarnok. E csarnok köré csoportosulnak a melléképületek, melyekben a gépházak, üvegfészerek, üvegmosógépek, szüretelőhelyiségek, jéggyár stb. vannak elhelyezve. A központi nagy csarnokban több mint ezerötszáz transzport hordóbor helyezhető el; itt van elhelyezve az úgynevezett nagyméretű keverő hordó is, mely egyszerre ötvenezer palackra való bort foglal magában és arra szolgál, hogy egy elmés szerkezetű villamos keverő-készülékkel vegyíthető legyen a különféle vidéki bor. Itt van továbbá még két nagy hordó, melyet a palackok töltésénél használnak: ezek is villamos keverékkel vannak fölszerelve és az előttük álló töltő- és dugaszológépek segítségével naponta huszonötezer palackot töltenek meg. A töltés évenkint május és junius hónapban
