Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)

1899-10-05 / 19. szám

1899. október 5. Vendéglősök Lapja. 3 Ismételten kérjük tehát az összes vendéglősöket, olvasóinkat, emlékiratunk aláíróit, hogy az itt következő szel­vényt aláírni s hozzánk mielőbb beküldeni szíveskedjenek. Aláírási szelvény a magyarországi vendéglősök fel­iratához, Lukács László pénzügyminiszter úrhoz. Alulírott ezennel hozzájárulok a vendég­lősök köszönő feliratához, a melyet a keres­kedők szeszmérési ügyében kiadott igazságos rendelete alkalmából intéznek Magyarország p én z ügy miniszteréhez. (Aláíró neve:)................................................................. (Aláíró lakhelye :) . .................................................. Fe liratunk szövegét lapunk legközelebbi számában közöljük. A miniszter urnák küldött- ségileg átadandó felirat-példány legfinomabb merített papirra fjk- irással lesz nyomva és fehér chag- rin-bőrbe lesz kötve. A bőrtáblát művészi festmény fogja ékesíteni. Az átadandó feliratban minden aláíró neve meg lesz örökítve. Kérjük az aláírások sürgős bekül­dését. A szerkesztőség. A képesítés és a borszövetkezet. A képesítés a vendéglősipar fundamentális kérdése. Hogy a túlságos és tisztesség­telen verseny iparunk teréről ki- szorittassék, ennek csak egy módja van, s ez a képesítés, a mely a szerencsevadászok, s gyakran kétes múltú egyének iparunkba tolako­dását meggátolja. Ezért javasolta és sürgette a mi lapunk, ezért kívánta a kon­gresszus, hogy a vendéglőssé'g a vképesítéshez kötött iparokhoz soroztassék. Fájdalom, hogy a kormány nem osztozott ebben a nézetünk­ben, s a kongresszusnak ezt a ké­relmét is visszautasította. A kormány, valamint a politi­kai körök és az egész társadalom abban a téves íelfogásban él, hogy a vendéglősködés tisztán merkan- tilis foglalkozás, a melynek üzése a kereskedelemnél jobban nem korlátozható. A képesítéshez kötöttséget szó cziális okokból sem tartják megen­gedhetőnek, mert úgy vélekednek, hogy a szabad vállalkozás megaka­dályozása sok embert fosztana meg a boldogulástól, a mi még jobban előidézné a pauperizmus növeke­dését. A képesítést azért is veszedel­mesnek tekintik, mert attól tarta­nak, hogy a verseny csökkentése a közönséget a vendéglősök önké­nyének szolgáltatná ki, a mi az árak emelkedésében, s a minőség rosszabbodásában nyilvánulna. Hogy ez mennyire ferde és téves nézet, azt hiába tudjuk mi, vendéglősök, ha az illetékes körö­ket álláspontunk helyességéről meg nem győzzük. Ez pedig addig nem sikerül, a mig a társadalom maga is ebben a balvéleményben él. A társadalom nézetét pedig csak úgy tehetjük ipaimnkra ked­vezőbbé, ha annak valamely népes, anyagilag és erkölcsileg hatalmas osztályát ügyünknek megnyer­hetjük. Ezek volnának a bortermelők, akik nélkülünk nem boldogul­hatnak. Ezért tekintettük mi a bor ér­tékesítő mozgalmat olyannak, a melyet pártolnunk kell a magunk érdekében. A borértékesitő szövetkezetek­től várható előnyöket kimutattuk, valamint azt is, hogy ezek az elő­nyök mennyivel lennének gyümöl­csözőbbek, ha velük solidaritásban a vendéglősök országos szövet­kezete is megalakul. Most a szövetkezeti mozgalom­nak oly előnyéről emlékezünk meg, a melyet eddig elhalgattunk, s a mely a ven déglősípar képesítés­hez kötöttségét illeti. Minthogy a borértékesitő szö­vetkezeteknek az a legfőbb, s köz­gazdaságilag is legjelentősebb czélja, hogy a helyes és szakszerű bor­kezelést meghonosítsák, ennél­fogva oda fognak törekedni, hogy mentői több embert képezzenek ki a szakszerű borkezelésben. Ez a körülmény képezné azt a pontot, a melynél a termelők meg lennének nyerhetők a vendéglősipar képesítéshez kötöttségének. Ha ugyanis a vendéglősök tárgyalásba bocsátkoznának a ter­melőkkel, s azoknak oly kompro­misszumot ajánlanának föl, hogy propagálják a vendéglősöknek azt a törekvését, hogy iparunk a ké­pesítéshez köttessék, s képesített­nek oly egyének tekintessenek, a kik a vendéglősipart gyakorlati­lag tanulták és szakiskolát vé­geztek, vagy pedig oly egyének, a kik a termelő-szövetkezetek megállapítandó intézeteinél a borkezelésben oklevelet nyertek. így teljesen biztosítva lenne az a czél, hogy Magyarországon a borkezelés szakszerűvé válnék s mielőbb arra a fokra emelked­nénk, a hol ma a borkezelésben Francziaország áll. Ez oly megbecsülhetlen ered­mény lenne, a minek az elérésére a termelőknek minden erőfeszítést meg kell tenniök, igy hát szivvel- lélekkel hívei, támogatói lennének annak a törekvésnek, hogy a ven­déglősipar képesítéshez * köttessék. Es az ő támogatásuk oly im­pozáns és hathatós lenne, hogy mielőbb megváltoznék a társadalom és a politikai körök helytelen vé­leménye, úgy, hogy csakhamar közkivánalommá lenne a mi óhaj" tásunk : a vendéglősipar soroztas­sék a képesítéshez kötött ipará­gakhoz. Minthogy ebben a föltevésünk­ben tekintélyes agráriusok osztoz­nak, kívánatos, hogy szavunk ne hangozzék el a pusztában, hanem a vendéglősök, a helyett, hogy háborúra készülnek a termelők el­len, kisértsék meg a termelők­kel való szövetkezést az érdek­találkozások alapján. Csakis igy biztosíthatjuk ipa­runk remélt és óhajtott föllendü­lését. Törley uj pezsgőgyára. A főváros közelében, Promontoron, a nagy pinezék hazájában egy hatalmas, uj gyártelepet nyitottak meg ünnepélyesen szep­tember 30-án, a mikorra 300 vendéget hivott meg a gyár gavallér gazdája. — A ez ég maga nem uj, ismerik az egész országban és másutt is mindenütt, a hol mulatós ember van. a ki nem ellensége a hegy drága nedűjének, de ez az ismert ezég most uj gyártelepet építtetett, mert portékájának kelendősége, a mi jóságát is bizonyítja, ki­csiny nyé tette a régi gyárát. A Törley - pezsgőgyárról van szó. Régi idő óta hordják a gépeket, a nehéz terméskövet, a magyar márványt Promontorra, a hol most ünne­plésen megnyitották a TörZez/-pezsgőgyár uj telepét, melyet a gyáros előzőleg bemutatott a sajtó képviselőinek. A pezsgöborgyártást legtökéletesebb alakjában lehet meglátni az uj telepen. Ha­sonló, modern berendezése az egész monar- kiában egyetlen pezsgőgyárnak sincsen és még Francziaországban is, a pezsgő igazi hazájában, alig nehány ilyen tökéletes be­rendezésű gyárat lehet találni. A telek kö­zepén terül el az óriási borkezelőcsarnok. E csarnok köré csoportosulnak a melléképü­letek, melyekben a gépházak, üvegfészerek, üvegmosógépek, szüretelőhelyiségek, jéggyár stb. vannak elhelyezve. A központi nagy csarnokban több mint ezerötszáz transzport hordóbor helyezhető el; itt van elhelyezve az úgynevezett nagy­méretű keverő hordó is, mely egyszerre ötvenezer palackra való bort foglal magá­ban és arra szolgál, hogy egy elmés szerke­zetű villamos keverő-készülékkel vegyíthető legyen a különféle vidéki bor. Itt van to­vábbá még két nagy hordó, melyet a palac­kok töltésénél használnak: ezek is villamos keverékkel vannak fölszerelve és az előttük álló töltő- és dugaszológépek segítségével naponta huszonötezer palackot töltenek meg. A töltés évenkint május és junius hónapban

Next

/
Thumbnails
Contents