Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-10-05 / 19. szám
A kereskedők italmérési joga. Olvasóinknak bizonyára emlékezetében van az a mozgalom, a melyet lapunk a vendéglősök sérelmeit és kivánalmait részletesen ismertető és megokoló emlékirat ügyében inditott. Fáradalmat és költséget nem kiméivé, részint körlevelek szétküldésével, részint az ország több vidékének beutazásával több ezer vendéglőssel sikerült az emlékiratot aláiratnunk s azt az országgyűlés képviselőháza elé juttatnunk. A képviselőház a kérvényi bizottság javaslatára emlékiratunkat kiadta az illetékes szakminisztereknek. Olvasóink arra is emlékezhetnek, hogy az emlékiratban a vendéglősök egyik legnagyobb s legsürgősebben orvoslandó sérelmeként a hereshedőh italmérési joga volt felhozva. Emlékiratunk a tapasztalat és a logika minden készségével támogatta ebben a kérdésben a vendéglősök álláspontját s úgy látszik, nem sikertelenül. A pénzügyi miniszter figyelembe vette érve- inhet s mint most jelentik, az uj italmérési törvény végrehaj tdsdt szabályzó rendeletével a vendéglősdhneji ezt a nagy sérelmét nagy részben megszüntette, a mennyiben a fűszereseket, szatócsokat és vegyes-kereskedőket január 1-től mindenféle szeszes ital poharazásától és kimérésétől eltiltja. Örömmel üdvözöljük a pénzügyi minisztert igazságos rendelkezéséért, nemcsak azért, mert benne annak a bizonyitékát látjuk, hogy lapunk buzgólkodására a vendéglősök ezrei nem híaba fordultak az országgyűlés elé, hanem főleg azért örvendünk, mert a súlyos viszonyok alatt roskadozó kis vendéglősöknek ez az igazságos rendelkezés nagy könnyebbséget szerez. Örömünket sem nem növeli, sem nem csökkenti az, hogy a miniszter intézkedése a kereskedőket fájdalmasan érinti. A „Kis- és, Közép-Kereskedő h Lapja(( ugyanis a következőket irja: „A Kis- és Közép-Kereskedők Társulata körlevélben szólította fel a fővárosi és vidéki társegyesiileteket, hogy az uj italmérési törvényben foglalt sérelmek orvoslása iránt országos értekezletet tartva, közös memorandummal forduljanak a pénzügyminiszterhez. Azóta már megjelent a törvény végrehajtására vonatkozó miniszteri rendelet, a melynek értelmében a fűszeresek, szatócsok és vegyes- kereskedők január elsején túl minden néven nevezendő szeszes italok poharazásától és kimérésétől eltiltatnak, ha annak literenkénti ára egy forinton alul van. Ez pedig annyit jelent, hogy az illető kereskedőktől a poharazás és kimérés joga úgyszólván teljesen meg- vonatik.“ „Kívánatos ennélfogva, hogy az országos értekezlet minél impozánsabb legyen s hogy azon az ország minden részéből képviselve legyenek a kereskedelmi testületek. Eddig már több fővárosi és vidéki társulat jelentette be az értekezleten való részvételét.“ Kétségtelen, hogy a kereskedők nagy jövedelemtől esnek el, ámde ha meggondoljuk, hogy ezt a jőve delmet kizárólag erre hivatott, az italmérési jogért súlyosan megadóztatott vendéglősipartól vonták el, veszélyeztetve ennek az iparnak a fejlődését, úgy méltányosnak fogják tekinteni a pénzügyminiszter törvényben gyökeredző és sok ezer vendéglőst az elszegényedéstől megmentő rendelkezését. Mert méltányosság szükséges az élethez, különben szétbomhk a társadalom. A kereskedőknek kell legjobban érezniök ennek az életelvnek a helyességét: ,,Elni és élni hagyni.“ Hogy a kereskedők élni akarnak, az természetes; hogy a vendéglősök is élni akarnak, ez nekik is kötelességük. Már most a kereskedőktől azt követeli a méltányosság, hogy jövedelmeiket ne oly térről iparkodjanak megszerezni, a mely a vendéglősipar törvényes s ennek mindenkor biztosítandó területe ellenkező esetben törvényt kellene alkotni a vendéglős-ipar eltörléséről. A kereskedők iparkodjanak tehát magukat más oldalon kárpótolni, a mi kétségtelenül sikerül is nekik ; ezt kívánja tőlük a méltányosság vendéglős-polgártársaik iránt, a kikkel gyakran voltak s lesznek is még közös vagy legalább egymásét nem sértő érdekeik, a mikor e nagy iparos-osztály szívesen fogja őket támogatni a közvélemény rokonszenvének megszerzésében. Mi tehát bízva a kereskedők méltányosságában és elfogulatlanságában, nem fujunk harczi riadót ellenük; de figyelemmel kisérjük mozgalmukat s már is megtettünk minden intézkedést arra, hogy az ne válhassék a vendéglős-ipar kárára. Ebből az okból ajánljuk odább következő felhívásunkat olvasóink és az összes vendéglősök figyelmébe, kérve őket, hogy annak mielőbb siessenek eleget tenni. 1899. október 5. Felhívás a vendéglősökhöz. Ritkaság az, hogy a vendéglősök kivánalmait akár a törvényhozás, akár a kormány, akár a hatóságok figyelembe vegyék. Most ilyen ritka szerencsének örvendezhetünk. A melyet lapunk juttatott a képviselőház elé, Magyarország vendéglősei emlékiratának azt az óhaját, hogy a kereskedők a szeszes italok kimérésétől eltiltassanak, JLukáes 1,őszló pénzügyminiszter nr legújabb rendeletével részben teljesítette. Sok és égető sérelmeinknek csak egy kis részét orvosolja ez az intézkedés, de azért nagy áldás ránk, mit kisebb, különösen a falusi vendéglősök tudnak s éreznek majd a legjobban. Illő tehát, hogy Magyarország vendéglősei, különösen emlékiratunk aláírói a miniszternek külön is kifejezzék hálás köszönetüket igazságos rendelkezéséért. E végből elhatároztuk, hogy a vendéglősök báláját és köszönetét kifejező, de egyszersmind a vendéglősöknek még ezutáu teljesítendő óhajtásait is röviden összefoglaló feliratot juttatunk el kiildöttsé- gileg a pénzügyminiszter úrhoz. Hogy ez a felirat az egész ország vendéglőseinek hálás köszönetét tolmácsolhassa, ezennel felkérjük Magyar- ország minden vendéglősét, különösen emlékiratunk aláíróit, hogy feliratunkhoz az alább következő szelvény aláírásával csatlakozni szíveskedjenek s ezt az aláirt szelvényt kivágva s egy levelezőlapra ragasztva, szerkesztőségünkhöz, lehetőleg postafordultával, elküldeni méltóztassanak. Annál is inkább kérjük erre az összes vendéglősöket, olvasóinkat, emlékiratunk aláíróit, mert, mint vezérczik- künkből láthatják, a kereskedelmi körök nagy, országos akczióra készülnek, hogy a minisztert igazságos rendeletének megmásitására bírják. Szükséges tehát, hogy a kereskedők mozgalmát ellensúlyozzuk, hogy az ő fellépésük hatását gyöngítsük köszönetiiiik lojális kifejezésével s még orvoslásra váró sérelmeink tiszteletteljes lölemlité- sével. Minden vendéglős a maga jól felfogott érdekében cselekszik tehát, ha alábbi szelvényünket aláírja és hozzánk származtatja. Megjegyezzük, hogy ez egy vendéglősnek sem okoz költséget, mert a feliratot lapunk szerkesztője a maga költségén állíttatja ki, még pedig a legnagyobb, Magyarország vendéglőseihez méltó diszszel.
