Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-09-05 / 17. szám
1899. szeptember 5. mert életiiuket óvni. megtartani, az Isten örök törvénye. A milyen a jónap, olyan a fogadj-isten a milyen botokkal rontottak ránk, azok az urak, olyannal vertük vissza. Hát mi jtisson panaszkodnak ? Állunk elébiik. Az orvul megtámadottak a megtámadóknak a bírói szék előtt is. Fiat justicia ! Munkások fekete frakkban. A keresztény szoczializmus mind szélesebb körben folytatja agitációját, aminek az az üdvös következménye van. hogy a társadalom minden rétege higgadtabban Ítéli meg a szoeziális kérdést. Hogy a keresztény szoczialisták menynyire mélyen látnak a társadalom kartüne- feíbe, S" hogy milyen szeretettel és igazsággal tekintik a szegények ügyét, arról szépen tanúskodik a müncheni ,,Der Arbeiter" czimü. kaíliolikus munkáslap, a mely a fönti czim alatt 2 számban foglalkozik a pinczérek helyzetével. A czikk írója híven és nagy realitással ecseteli a pinczérek helyzetét, a mely Németországban sem kiilömb, mint nálunk. : . Elmondja a czikk, hogy a pinczérek mily súlyos munkát végeznek a vendéglők és kávéházak romlott, füstös levegőjében. És a piiiczérnek, ámbár csaknem szakadatlanul dolgozik, ritkán van fizetése, .úgy, hogy a lealázó borravalóra van utalva. A czikk a pinczérek helyzetének ren dezését sürgősnek tartja. A helyzet fő baját a következőkben látja : Először abban, hogy a munkaidő nincs szabályozva, úgy, hogy a pinczérek egy része 18 órát is dolgozik. Nem kisebb baj a borravaló, a melynek eltörlését a pinczéiek erkölcsi nemes- btilése feltétlenül megkívánja. A lap tárgyilagosan ismerteti ezután az egyes országokban levő intézményeket és szokásokat, s azon elmélkedik, hogy miként lehetne a munkaidő és a borravaló kérdését megoldani. Bár sok helyen következtetésre jut, konkrét javaslatot még sem tesz. Egyre hívja föl a pinczéreket, hogy egyesüljenek, mert csak az egyesületi élet ereje szerezheti meg számukra a kívánatos, megérdemelt jobb jövőjét. Németországban 60 ezer a pinczérek és pinczérnők száma, a mi oly tekintélyes szám, hogy egyesülve hatalom lenne a társadalomban. Czafuta Alajos főpinczér. LiEVEliEZES. Tekintetes Iliász György urnák Budapest. Kedves Szerkesztő ur! Panaszom van. Mi szegény asszonyok mindig csak panaszkodunk, akár van okunk, akár nincs, mert könyeinken kiviil ez az egyetlen fegyverünk. Evvel szerzünk magunknak uj toalettet, s ezzel iizzük el afféle udvarlóinkat akik nem érik be egy—egy mosolylyal vagy. meleg kézszoritással, hanem olyasmire is aspirálnak, a mire kizárólag csak is a férjeink formálnak jogot. Mert az oltárnál papi áldással első helyre tábláztát ták be követeléseiket, ami igen helytelen Vendéglősök Lapja. ! sokszor igen kényelmetlen, s különösen igy fürdőhelyen igen sok álmatlan éjszakát szerez. mert az esetlen és gyáva udvarlónk hol zöldséges és nyekergő sóhajtozásokkal, hol lármás nachtmusikkal épen akkor ver lel álmainkból, a mikor más fiiján a kálomista esküminta e szavaival csendesítjük pezsgő és lázadó vérünket: és vele megelégszem (persze otthon és nem fürdőhelyen.) De nem ez ellen emelem fel panaszomat, hanem a hazai fürdő-állapotok ellen. Mert, úgy- gondolom, hogy a fentebbiekből is meg méltóz- tatott érteni, hogy a nyarat fürdőn töltöttem, s szokásom ellenére nem külföldön, hanem itthon és pedig Pöstyénben. Igazán bánom és úgy restelem, mintha ezüst-kanál lopáson értek volna. Bejártam a nevezetesebb fürdőket, de ilyesmit még sehol sem láttam. Igazán, nagyon türelmes lehet a magyarok Istene, a mi Istenünk, hogy ezt a szép fürdőhelyet, vagy legalább sáska ^ pin- ezérhadát még nem pusztította el. Gavallér asszony vagyok, minden vasárnap egy pár forintot adtam minden egyes felszolgáló pinezérnek, s a mig Baden-Badenben és másutt is még a német pinezér és e szóval nyújtotta át az étlapot : mit barancsol gérem: addig Pöstyénben, noha igen jól tudták, hogy törzsökös magyar vagyok, mindig csak Lueger imádott nyelvén és jargonban kínoztak. Igazán csodálkozom hogy Önök e tekintetben oly figyelmetlenek és olyan el- nézők. Azt gondolják talán, hogy avval valami nagy dicséretet aratnak a müveit külföld előtt, hogy holmi Bécsből kirugdalt sáska pinczérhaddal elárasztják legszebb fürdőhelyeinket, a mely lmsz fillér külön borravalón alul egy negyedórán beiül a világért sem hozná el a mar előre elkészitett sültet ? Azt hiszik talán, hogy az valami nagy büszkeséggel tölti el honleányi sziveinket, ha holmi lurőcz-szt.-mártoni Hankák és Mari- ankák Szvatopluk nyelvén kifejezett óhajtását lóhalálában teljesiti a keílner mig. a mi csengetésünket, mert magyarul rendelünk a file mellett ereszti el a szélnek ? Azt akarják talán, hogy mi magyar asszonyok is ligát alkosunk, mint a tót fruskák, s csak olyan fürdőbe menjünk, a hol magyar pinczéreket, is alkalmaznak? Legyenek meggyőződve, hogy bármely külföldi fürdő vendéglős a legnagyobb örömmel hozza meg nekünk ezt az áldozatot, amitől a honiak egy része oly nagyon undorodik. Pedig a magyar pénz még Magyarországon is keresett czikk, s megéri, hogy egy-két magyar szót is vesztegessenek érte. ügy tudom, kedves Szerkesztő ur hogy Önöknek ipartársulatuk is van, amely e hónapban Nagyváradon ülésezett, vagy inkább — ha a napi lapok hitelt érdemelnek — bankeitezett, mondja kérem, nem fordult ott elő ez a kérdés, amely oly sok csinos magyar asszony arezába kergette a vért? Mondja csak kérem, nem lehetne-e ezen valamiképen segíteni, hogy a magyar asszony magyar fürdőn, magyar pénzen, magyar szóért ne legyen kénytelen szégyenkezni ? Talán nem tévedek, ugye bár azok az ipartársulati főkolomposok akik szemet hunynak az ilyen szégyenletes állajjotokra, nem mint tőkepénzesek kezdték el a vendéglős ipart, ugye bár magyar és nem bécsi vendégeken gazdagodtak meg? Ha ez igy van. akkor igazán nem értem, hogy tűrhetik meg, hogy más országból ide szállítanak pinczéreket, mint valami rossz ka- lucsnikat. Vagy talán nem is magyarok azok az urak? Úgy tudom, hogy a fővendéglős itthon is fedezhetné pinczérszükségletét, amit azért merek állítani, mert hazatértemkor megállapodtam Pesten, s egy étkező teremben francziául fogadtam a magyar köszönést, s egy pinezér azon ürügy alatt, 3 I hogy étlapot hoz, egy perezre eltávozott, s I örvendezve hallottam, amint utasította egyik társát: Károly, bal egy, a nagysága fran- czia. (Ilyen magyar pinezér van egész sereg. Szerk.) S hogy a pinczérek nagyobb része beszél németül is, úgy gondolom, fe- I lesleges emlitenem. Hát akkor mért nem inkább ezeket alkalmazzák fürdőhelyen ? A lapokban olvastam, hogy az uj törvény értelmében csak magyar honpolgárok ! kaphatnak iparjogot, — óh .milyen nagy- ! szerű volna, ha az ipartársulat a fürdőigaz- I gatóságokkal egyetértőleg csak olyan vendéglősnek adná ki a fürdő éttermét, aki I magyar pinczérekkel szolgáltatná ki a ven- j dégeket, hogy mentve lennénk külföldi barát- ! nőink efféle kedélyeskedéseitől: — ugyan j bújj el a’ te magyar nyelveddel, hiszen még I az utolsó pinezér is megveti. Ezt mi ma- ! gyár nők nem érdemeltük meg az ipartársulattól. a kik igen sokszor szemet hunynak, ha férjeink késő éjszakáig a vendéglősipar felvirágzásáért lelkesednek és fáradoz- j nak. Mert bár mindannyian jól rosszul ke- 1 zeljiik a német nyelvet, különösen akik a nyári rékkenő melegek elöl fürdőhelyekre szoktunk menekülni, de avval a pofonvert nyelvvel, avval az örfeumi jargonnal nem molesztáljuk, nem tompítjuk éles nyelvecs- kéinket, nem a fürdő éttermi pinezérekért, de még magáért Lueger ért sem, aki — úgy látszik nem egy magyar fürdővendéglősnek az ideálja, vagy talán protektora is. Azon reményben, hogy a kedves Szerkesztő ur nem zárkózik el jogos panaszom elől, hanem az ügyet melegen felkarolja, s hathatós közbenjárása folytán a jövő szezonban, sem Pöstyén, sem más hazai fürdőben édes magyar nyelvemért nem leszek kénytelen pirulni, fogadja köszönetéin előle- ges nyilvánítását. Lgv menyecskeOt : m* ' Gyula, szept. 1. Igen tisztelt Szerkesztő ur. Most olvasom a Vendéglősök kongresszusának tárgysorozatát, a melyben ez a pár nagy vagyonos vendéglős mindenről gondoskodik, csak azt felejtették el, hogy rajtuk kívül van még egy pár ezer szintén oly szakképzett vendéglős, mint ők, de a kiknek nem Kedvezett úgy a szerencse, mint nekik, hogy fővárosi vendéglősök lehessenek. Ennél fogva nem gazdagodhattak úgy meg, mint ők, sőt a legegyszerűbb megélhetési mód is már problematikussá válik, de persze erre nem érnek rá a kongresszust rendező urak, hogy megvitassák és a bajt amennyire lehet, orvosolják, mert hogy ne tudnák, nem is tételezem fel róluk. Ezek az urak, hogy mivel őket ezek a mizériák nem bántják, hát nem is törődnek vele. Pedig ha egy életképes testületet akarnak szervezni (mint a nyugdij intézet) első sorban arra kell törekedni, hogy a tagoknak megélhetési módjuk megkönnyítessék, hogy a nyugdíj-illetéküket meg tudják fizetni, mig ez nem rendezte tik, addig az egész nyugdij tervezett csak illúzió. A uagyérdemii kongresszusnak ez volna a legsürgősebb elintézni valója, hogy a vidék panaszát meghallgassa és azt sikerrel megoldan igyekezne. Én nem hiszem, hogy a vidék kollegái közt ne akadt volna egy is, a ki a mostani nagy pangásának a rákfenéjét fel nem fedezte volna a mely évről-évre mindig jobban terjed és ez pedig nem más, mint a gombamódra elterjedt és folyton terjedő Casinök és körök, melyek mind italmérési engedélylyel lesznek ellátva, tehát nem csoda, ha a kávéházak és vendéglők üresek, mikor a t. casinók és körök mind jól berendezett korcsmák, hol zenélni, kártyázni és minden meg van engedve és ha kérdik otthon, hol voltál? sokkal jobban hangzik, ha azt mondjuk : a easinóba, mint ha azt mondjuk, hogy a korcsmába és ezek a casinók aránylag adót
