Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-02-05 / 3. szám
4 Vendéglősök Lapja 1899. február 5, féle oldalról van veszélyeztetve, virágzása teljesen lehetetlenné téve, s ezzel szemben kötelezettségekkel úgy megrakva, hogy azon helyzetében, amint ma van, gyors segitség nélkül csak pusztulás és pusztulás az, amit sorsáról megirva látunk. V. Végszó. Ennélfogva alázattal esedezünk Nagyságos Polgármester Úrhoz, miszerint tekintettel az idei mostoha természeti viszonyokra, tekintettel az aránytalan versenyre, tekintettel arra a rémséges pangásra, amelyről elmondhatjuk, hogy benne csak a mi zuglói vendéglőink sinylenek, tekintettel a koldussággal határos szegénységünkre, óriási mérvű eladósodásunkra, a fogyasztási adók elbírható arányban jobb időkig való leengedésével, a tartozások kocsik utján való kíméletlen beszedésének megszüntetésével a bukás köszöbén álló iparunkat megmenteni s minket zugló-kültelki vendéglősöket, akik családfenntartó kötelmeink rovására még nyomorúságukban is hiven eleget teszük állampolgári kötelességeinknek, alázatos kérelmünkkel egyetemben illetékes helyen pártfogolni és támogatni kegyeskedjék. Mély tisztelettel, alázatos szolgája A VII. kér., zugló-kültelki vendéglősök. Sajtópör Soltiék ellen. A .Magyar Vendéglős és Kávés-Ipar“ czimü nyomtatvány ellen sajtópört adtunk be. F. Kiss Lajos ugyanis lapunk felelős szerkesztőjét egy szerkesztői üzenetben erkölcsi halottnak nevezte. A rágalmazó és becsületsértő kitételért a sajtóbiróság előtt kérünk megtorlást. Bölcs és igazságos törvényeink oltalma alatt, polgártársaink, az esküdtek igazmondásához fordulunk, mondjanak Ítéletet F. Kiss Lajos fölött. A sajtóügyi vizsgálóbíró ur a sajtóügyi vizsgálatot 7294jBtő 1899. sz. a. elrendelte. íme alább közöljük sajtóügyi panaszunkat s az arra keletkezett végzést, melyben F. Kiss Lajos a szerző megnevezésére szólittatik fel: A Budapesti Esküdtszéki Sajtóbíróság Tekintetes Vizsgáló birájához sajtópanasza Ihász György lapszerkesztőnek, a „ Vendéglősök Lapja“ felelős szerkesztőjének (lak. Budapest, VII, akáezfa-utcza 3. sz. I. em.) F. Kiss Lajos, a „Magyar vendéglős és Kávés-Ipar“ felelős szerkesztője ellen, (lak. Budapest, VI., Váczi-kőrut 61 sz.) sajtó utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés megtorlása iránt. Csat. 1 pld. hirlap. Tekintetes Sajtóügyi Vizsgáló-Biró Ur! A Budapesten „Magyar Vendéglős és Kávés-Ipar“ czim alatt megjelenő szaklap 2-Ík, 1899. január hó 10-ére keltezett, ide mellékelt számában, amelynek szerkesztőjeként F. Kiss Lajos van megjelölve, a 31-ik oldalon, a „Szerkesztői üzenetek“ rovatában az én személyemre nézve a következők foglaltatnak : „ . . Ihász György támadásairól tudomásunk vau. Miután azonban ennek az embernek a múltját és jelenét nagyon is jól ismerjük, méltóságon alul álló dolognak tartanók vele akár irodalmi, akár egyéni polémiába bocsájtkozni . . . bennün" két ily piszkolodások ellen mentessé tesz. Különben is elvünk a ,,De mortuis nil, nisi bene*' alapján, hogy erkölcsi halottakkal nem foglalko' zunk. Ha pedig támadásait személyes térre vinné, legyen nyugodt, hogy vele nem lapunk hasábjain, nem is lovagias utón, hanem röviden s az őt megillető módon fogunk elbánni.‘‘ Az idézett sorokban, azon kitételekben, hogy az én múltam és jelenem olyan, amely miatt méltóságon aluli dolog lenne velem foglalkozni, hogy erkölcsi halott vagyok, aki ha személyes térre viszem a dolgot, nem a társadalom által megszabott, minden tisztességes emberrel szemben vehető lovagias elégtétellel, hanem más utón. talán korbácscsal vesz czíkkiró elégtételt, ezen kitételekben kétségtelenül benn foglaltatnak, szeplőtelen becsületes személyemet sértő s a büntetőtörvénykönyvben tiltott, sajtó utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés két rendbeli vétsége. Embernek, ki a közéletben tisztes szerkesztői szerepet viszek, föltétlenül kötelességem az ellenem irányult két rendbeli vétség megtorlását szorgalmazni. Ennek alapján alázattal kérem a Tekintetetes Vizsgáló-biró Urat, méltóztassék ezen ügyben a vizsgálatot megindítani, a lap felelősszerkesztőjétől az idézett sorok szerzőjének nevét megszereztetni s vádlevelem benyújtása végett engem az eredményről értesíteni. Kiváló tisztelettel vagyok, alázatos szolgája Iliász György. (P. H) Előttünk mint tanuk: VVágncr Manó s. k. tanint. igazgató. Mulír György s. k. vendéglős. A budapesti kér. kir. sajtóügvi vbirótól. 7294. ' S. 7. Btő 1899! 1899. Végzés. Ihász György szerkesztő, budapes* lakos által beadott ezen feljelentés folytán, melyben panaszt emel a Budapesten F. Kiss Lajos fel. szerkesztése alatt előállított „Magyar vendéglős és Kávés-Ipar“ ez. időszaki lap 1899. évi január hó 10-én kiadott 2-ik számában „Szerkesztői üzenetek“ felirásu hírlapi közleménye miatt, mivel abban saját személye ellen elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétségét látja fenforogni és annak megtorlását szorgalmazza; ezen bevádolt hírlapi közleményre nézve a sajtóügyi vizsgálatot elrendelem. Ennek következtében felhívom F. Kiss Lajost, mint a fent idézett czimü időszaki lap felelős szerkesztőjét, hogy a bevádolt és fent részletesen körülirt közlemény szerzőjének, ha pedig ezt nem tudná, a beküldőjének nevét és lakását hivatalomban (Budapesten, törvénykezési épület III. em 42 ajtó) 8 nap alatt írásban bejelentse és ezzel egyidejűleg ezen bevádolt közlemény eredeti kéziratot is ide mellékelje, mert ennek elmulasztása esetén az 1848. évi XVIII. t.-cz 13. és 33. §§-ai alapján a sajtóügyi vizsgálat ellene mint a másodsorban felelős személy ellen fog irányittatni. Erről a feljelentőt ezen végzésnek saját kezéhez való kézbesítése által, a kir. főügyészséget, mint sajtóügyi kőzvádlót pedig felterjesztés utján értesítem. Budapesten, 1899. évi jan. hó 30-án. Giil, bpesti kér. kir. sajtóügyi vbiró. Meddig 1 <i A sors és az állam mostoha gyermeke a vendéglős ipar letargikus álmából szomorú valóra ébredt. A sok biztatás, hitegetés, a mellyel további küzdésre és kitartásra buzdították, álom pénz csupán. Panasza, s a csak bár sanyarú megélhetésért folytatott kétségbeesett harczában folyton felhangzó, szivetrázó segély- és jajkiáltása pusztában kiáltó szó. Sziklához lánczolt Prométheusz ő, a kinek csak egy bűne van, hogy becsülettel, tisztességgel akar megélni, állami és társadalmi kötelességének hiven és lelkiismeretesen igyekszik megfelelni. Prométheusz ő, a kinek szivén és máján a saskeselyük éhes serege pokoli lármával lakmározik s nincs senki, a ki elriassza, elverje tőle e falánk hadat. Meddig tart ez még ? A vendéglős ipar meddig fogja kibírni ezt az örökös Kálváriát ? Meddig fog várni Messiásra vagy e tekintetben a zsidó nép nézetét vallja és vár, tűr, remél megadással ? Úgy látszik* hogy igen. Kénytelen vele! Hivatalos őrei és védelmezői kárörvendve nézik vonaglását, s megelégedéssel hal’gatják velők oszlásáig
