Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-02-05 / 3. szám
2 Vendéglősök Lapja 1899. február 5. a kis vendéglősöknek, akit sem gyűrűs kézfogásokkal, nem tántoríthattak el, sem piszkolódással nem bírtak maguk alá gyűrni azok, akik a vendéglősökben csak eszközt látnak alacsony érdekeik előmozdítására, azontúl felrúgják és nem törődnek velük. Felelős szerkesztőnk válasza folyamán kijelentette, hogy elío- gadja a vezetői tisztet és azt nagy megtiszteltetésnek veszi. Szerkesztőségünk IhászCiyöxgy szerkesztőnk, Gelsei Biró Zoltán íőmunkatársunk és Szabó János munkatársunk képviseletében megjelent a zuglói értekezleten, ahol Biró felolvasta a memorandumot, melyet alább teljes szövegében közlünk. Ezt a memorandumot az összes zuglói vendéglősöktől aláírva, a napokban visszük a polgármester úrhoz. Bizonyára savanyu képet fog vágni Grimdel János ipartársulata mikor ennek a szenzácziós mozgalomnak a hírét olvassa. De hosszú képet vágnak az udvari poéták, mert kínos zavarba jutnak. Egy tisztességes lapszerkesztőt még mocskolhatnak a maguk szennyes módja szerint, de egy ilyen tekintélyes testületre immár nen süthetik rá az erkölcsi halottak bélyegét, mert feleletül alapos válaszok lehetnének kilátásba, amitől pedig különösen felebarátaink né. mely része rettenetesen fél. Ilyen testületet gyanúsítani nem lehet Ennélfogva ezek után a kudarczok után az udvari poéták be lógják a bagód esőt, Gundel urnák pedig nem maradt más hátra, mint lemondani, ha elegánsan akar lemulni a köztérről. Ne várja be Gundel ur, hogy még tömegesebben zarándokoljanak a polgármesterhez, panaszkodni, vádolni, hogy mit teremtett meg az ő hallatlan közönyössége. Menjen Gundel és vigye magával a susztereit, fiskálisait, hand- léit és székgyárosait. Ez a legokosabb. — amit még tehet ! Itt közöljük le a zuglóiak memorandumát, amely a következőleg hangzik: Nagyságos Polgármester Ur! Zugló-kültelkí vendéglősök vagyunk. Testületileg járulunk Nagyságod elé mindannyian ama reményben, hogy orvoslást nyerünk mindazon súlyos adósérelmekkel szemben, amelyek immár többé elviselhetlenek, iparunkat tönkretenni, minket koldusbotra juttatni és családunkkal szélnek kergetni készülnek. Mi is állampolgárok vagyunk, akik mindenkor hallgatagon és készséggel tettünk eleget ama szent kötelességnek : leróni adónkat, amelyről tudjuk, hogy azzal a hazának minden igaz hü fia tartozik. Mi zuglói vendéglősök, ma, midőn a mostoha jelen viszonyai között aránylag teljesen kimerülve, immár képtelenek vagyunk súlyos adókötelezettségünknek eleget tenni, testületileg kell sorompóba lépnünk, hogy pusztulásunk fölött való följajdulásunkat eljuttassuk Nagyságodhoz és kérjük, tegye nekünk lehetővé, hogy adókötelezettségeinket oly keretek között róhassuk le, miként mellette betevő falatunk is biztositva legyen. Elszigetelve, árván állunk Nagyságos Polgármester Ur, mi, zuglói vendéglősök, iparostársaink között, üzleti viszonyaink egészen mások, mint a székesfőváros belrészeiben, velünk sem a Vendéglős Ipartársulat, sem az adókivető bizottságban helyet foglalt bizalmi férfiak soha nem törődtek, viszonyainkat nem ismerik, irántunk nem érdeklődtek soha, sőt alulírottak közül többen állíthatjuk, hogy adóink kivetésé- sénél a szakunkból való bizalmi férfiaknak akárhányszor szine világát sem láttuk. Minthogy elszomorodva tapasztaltuk, hogy velünk sem az Ipartársulat, sem az illetékes szakkörök nem törődnek, megrémülve azon sötét jövő képétől, a melybe minket családjainkkal a mértéktelen adókötelezettségek el- viselhetlen súlya sodor, önkéntelenül sereglettünk a kültelken egybe, hogy a közös veszélyben félre téve a versenyből kifolyó minden személyes differencziát és haragof egyetértve magunk segitsünk magunkon és értekezleteinkből kifo- í lyólag jelen emlékiratba foglalva j jutassuk el Nagyságos Polgármester Úrhoz súlyos sérelmeinket, amelyeknek orvoslását Méltóságodtól kérjük és reméljük. I. Az adó. Szakiparunknak több buzgó pártfogója nemrégiben is, úgy a Tanács, mint egyébb illetékes szakkörök előtt gyakran hangoztatta és statisztikailag kimutatta, hogy a székesfőváros belterületén a vendéglősök 40%-a nyomorog s évről- évre ijesztőbb arányban, a tavalyi évben 600-ra emelkedett a tönkrement vendéglősök száma. Nekünk kültelki vendéglősöknek bizonyos irigységgel kell tekintenünk még erre a statisztikára is, a melyet szakférfiak eléggé siralmasnak tartanak, bizonyos irigységgel, mert mi nem vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy százalékokat produkálhassuk, mi itt a kültelken mindannyian nyomor- gunk, vergődésünk szánalmas, csekély bevételeinkkel szemben óriási kiadásainkat kisebb részben befektetett tőkénk romjaiból, nagyobb részben krétával födözzük, még ideig-óráig, amig birjuk, rettegve a bukás sötét órájától, amelynek egészen küszöbén állunk. Aki áttanulmányozza kültelki viszonyainkat és benéz adókönyveinkbe, nemcsak arról győződik meg, hogy egy .jottát sem nagyi- tünk, midőn helyzetünket ily kétségbeesettnek íestjük,(de csodálkozni fog, hogy lehet az, hogy a Zuglóban még annyi vendéglőst lehet számlálni, ahány ezt az emlékiratot aláirta. Ha visszapillantunk az elmúlt évekre, látjuk, hogy az adónak minden év egy-egy lépcsője volt, amelyen legmagasabb fokára lépkedett föl. Ha benézünk üzleti könyveinkbe, látjuk, hogy bevételeink évről-évre nagyobb arányban apadtak, mint amilyen arányban adóink emelkedtek. Három éve nem volt telünk. Három év óta várunk türelemmel egy erős telet, amely iparunkat némileg föllenditse. Tekintetbe kell venni ugyanis a zugió lakosságának kenyérkereseti forrásait. A lakosság túlnyomó részben a ^fuvarozási vállalatoknál r, keresi kenyerét. Az idén különösen nem volt fuvarozás, mert nem volt jég. A népnek nincs keresete s ennélfogva nem is keresheti föl vendéglőinket, mert jó maga is
