Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-06-20 / 12. szám
Vendéglősök Lapja. 1899. junius 20. gyűlölő, oly megátalkodott gonosz, aki csak az erkölcsi és anyagi pusztulásban találja örömét és akkor kérlethetlen szigorúsággal büntetendő Ezek és ezekhez hasonlók hiszik el a szindikátus állításait. Lássuk ezeket egyenként. Tönkre megy a magyar borkereskedelem, nem ők, hanem az állami felügyelet alatt álló borállomások szállítják a magyar bort. Micsoda nagyzási hóbort kell ahhoz, hogy valaki még ha borkereskedő is csak önmagával is elhitesse, hogy az ö nevének nagyobb tekintélye van akár a külföldön, akár itthon mint az államnak. Micsoda ocs- mány vakmerőség kell ahhoz, hogy valaki azt állít'a magáról, hogy benne jobban megbíznak mint az állomban, hogy ő nagyobb biztosítékot tud adni, mint az állam és az összes termelők együttvéve ? Botrányos az ilyen henczegés t ülönösen mosta ában. mikor a borkereskedők közül nem egyet olyant büntettek meg borhamisításért, akinek meg- b zható:ágához, borkereskedői becsületességéhez ezelőtt nem is olyan régen a gyanúnak még árnyéka sem fért, legalább a lát-zatot u^y meg tudta őrizni. Micsoda szélhámosság az, azzal dicsekedni, azt hazudni a miniszternek, hogy a vendéglős ipar csak addig áll fenn, mig a borkereskedők dóm nálják a borpiaczot ! Hány szegény vendéglős még most is attól kol :ul. hogy borkereskedőkkel lépett üzleti összekötetésbe ? Avagy kegyes jóakaió pártfogással vehetjük-e azt, hogy a borkereskedők nagy rés e, borméréseket, borkóstolókat állít fel sokszor a vendéglő szomszédságában ? Szives nagylelkű gyám. kodás e az, midőn a borkereskedő a tönkrement vendéglőst meghagyja üzletéhen egy lakásnak csúfolt pis/kos odúért s a konyha használatáért és ha élvezhetetlen lőréjén, amit hangzatos nevek alatt áruba bocsátott, nem tud túladni az itezés-vendég ős, még a konyha csekély hasznát is els/edi tőle különféle lehető és lehetett, czimen ? Hát a vendéglős ipar istápolásának és felvirágoztatásának nevezendő-e az az eljárás, hogy a füsz ereseket, szatócsokat, ma holnap talán még a házalókat is ráveszik a borkereskedők még egy csekély áldozat árán is, hogy árusítsák boraikat? Köszönjük az ilyen nagylelkű pártfogást, de senki sem kér belőle ! A vendéglős ipar érdeke és ; jövője parancsoló szükséggé teszi, hogy a 1 szándékolt borállomások minél előbb léte- j süljenek, a honnan a vendéglős bár mikor tiszta és valódi bort kaphat jutányos áron, hogy az a szegény nép is, amely most testet-lelket ölő spiritusz kotyvalékkal igyek szik kedélyét felvidítani, újra visszatérjen a borhoz, hogy a jövő nemzedék ne legyen olyan satnya, mint a minő a mai, hogy szánalom ránézni. Hogy a borkereskedőkben a kistermelő szegény nép pátronusát és Maccenását látja? ez a szindigátus legsikerültebb saját sületü viczcze! Mély szánalom fog el bennünket, ha azokra a szegény kistermelőkre gondolunk, akik két rét görnyedve, télen-nyáron kora reggeltől késő estig izzadnak a szőlőhegyen, akik oly szent áhítattal és imádattal tekintenek a duzzadó fürtökre, ha a jóságos Ég megáldotta velük tőkéiket, amelyeket időnként mindenféle oldattal, de mindég véres verejtékkel és fájdalmas könynyel megöntöznek, csakhogy jobban teremjenek. Amda szőlővel nem mernek jól lakni még ünnepnapon sem, mert a szőlő pénz. Az kell, kell az adóba, kenyérre, ruházatra, szerszámra, kenő-asszonyra, törlesztésre, biztosításra és a jó Isten tudja, mi minden másra. Hát ennek a nyomorverte népnek a Maecénásai ők ! Node milyen Maecénásai ? Előleget adnak, vagy adatnak néki a termés egy részére, a felesleget nem veszik át tőle csak a becsáron alól. Ha nem adja, hát tartsa meg magának, a mig meg nem szorul, akkor majd térden állva könyörög nekik, hogy csak vegyék át, még a kezüket is megcsókolja és hálálkodik és áldja őket, hogy az ö kárán, az ö véres verejtékén nevetve gazdagodnak. Ha a miniszter olcsó kölcsönöket i özvetit szöllőtelepitésre, s megadja a lehetőséget arra nézve, hogy az a szegény nép is bort termeljen, bizonyára nem követ el apagyilkosságot, ha az Isten adta termés méltányos értékesítését is lehetővé teszi s ez által azt a sok (kistermelő szegény népet kiszabadítja abból a kegyetlen rabszolgaságból, amelyre szegénysége, élhetetlensége és egyes borkereskedők kapzsisága, lelketlen önzése kárhoztatta. Annak a szegény népnek igenis létföltétele a borállomások, a hol termését elhelyezheti, havonként egy kis előleget is kap, ha meg van szorulva, mert a kistermelő olyan, mint a kishivatalnok, akiben csak is az előleg tartja a lelket. És ez a nép szives örömest beszolgáltatná naturáliákban az előleg vagy kölcsön százalékát, mert inkább fizetné az államnak, a hazájának azt a kamatot, mint az ő fenhéjázó, úgynevezett pátrónusainak és Maecénásainak a nagy uzsorát, amely elől menekülve nehéz szívvel bár, idegen ég alatt, idegen földön keres uj hazát. így tehát a szindikátusnak, amely nehéz ezreseket rakott össze a közjóért fáradozó, lelkes miniszter nemes és hazafias terveinek meghiúsítására, az összes érvei szemen- szedett valótlanságok, a melyek sokkal jobban megvilágítják a szindikátus szándékait és lelkületét, mint a nyári déli nap. Mert a szindikátus azt akarja, hogy az állam osztozzék meg vele a hatalomban. Arra törekszik, hogy a magyar bort ő monopolizálja, vagyis hogy a termelőnek ne legyen szabad borát másnak eladni, csak a szindikátusnak, bort ne lehessen mástól vásárolni csak a szindikátustól. Ezt ugyan még nem mondta ki, de minden jel arra mutat, hogy erre törekszik. Ezt bizonyítja, hogy a minisztert nemes és hazafias reformtörekvéséért oly ádáz dühhel támadják, ezt bizonyítja és pedig különösen bizonyítja, hogy két kézzel szórják a pénzt, pedig köztudomású dolog, hogy a tárczájuk ebszijjal van bekötve. Ez alkalommal nem mulaszthatjuk el, I hogy csodálkozásunknak ne adjunk kifejezést azon szenzácziős fejlődés felett, melylyel ! a lorkereskedök szindikátusa meglepte a j világot. Ugyanis a fentebb tisztelt borkeres- j kedök beleestek a hazafiság mániájába, a ! mit minapában egy hivatalos szakközlöny repedt nagydobján közhírré tettek. Eddigelé csak azt tudta rólunk a világ, hogy nagyon I gazdagok, de hogy áldozatkész és aggódó ; hazafiak is legyenek, azt csak most tudta ! me£- Hiszen eddig, de még most sem igen | tolongnak ott, a hol valamely hazafias vagy humánus czél oltárárá áldoznak a hazafiak tehetsegük sz rint Hiszen eddigelé nagyobb alapítványokkal nem igen örökítették meg neveiket, tisztességgel legyen mondva, most sem igen törik magukat utánna s ime most egyszerre féltik a hazát, (boldog haza, hogy mostanában csak ezek féltenek téged !) féltik a kincstárt, a mely bionyárra ezután is, a mint eddigelé is hűségesen megtette, szépen be fogja rajtuk hajtani a büntetési összegeket s zártkörű, titkos gyűléseiken határozatilag kimondott hazafiságukról ezentúl sem állít ki nekik díszoklevelet, hogy vele irodáikat feldíszítsék, hanem csak egyszerű, megrubrikázott értesítéseket ád nekik a kincstár, hogy a törvényes bírságot koronákban felvette és folyó számlájukra feljegyezte. Vihar készül. Nemsokára megütközik a jog a jogtalansággal, az igazság az igazságtalansággal, az igaz könyörület, az emberbaráti szeretet a gonosz kapzsisággal és a lelketlen haszonleséssel. Annak képviseletében a minden jóért és nemesért lelkesedő földművelésügyi miniszter elszántan lép ki a küzdő porondra, ennek képviseletében a lelkileg és erkölcsileg megmételyezett, a már megbélyegzett és a még megbélyegezendő borkereskedők szindikátusa kétségbeesett elkeseredéssel szállt ki a síkra. Aggódva nézünk az ádáz összecsapás elé, a mely után az egyik félnek okvet énül holtan k 11 elterülnie az ütközet helyén. Bár lelkünk mélyében meg vagyunk győződve, hogy ezen ádáz viadalból a nagy emberbarát és hazafi miniszternek kell győztesen kikerülni, mégis mi magyar vendéglősök imádkozzunk, hogy a magyarok hatalmas Istene vele legyen a miniszterrel, védje, oltalmazza őt, a ki a nehéz és veszedelmes harezba érettünk is megy, rajtunk is megkönyörült, bennünket is pártfogásába vett, velünk is törődik, a kikkel mostanában senki más nem törődik, csak ajó Isten és a — végrehajtó. Vihar készül, a mely óriási pusztítást visz véghez s a társadalmi és üzleti életbe