Vendéglősök Lapja, 1898 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1898-08-20 / 16. szám

1898. augusztus 20. Vendéglősök Lapja. ö mókát sürgetnek. A termelők, a fogyasztók és kereskedők érdekei egyaránt követelik, hogy minden hamisítást és minden hamisítvány for­galomba hozására szigornan tiltó általános tör­vény hozassák. A közigazgatási és rendőrhatóságok merőben képtelenek a sokféle áruhamisitást inspi- cziálni s a meggátlás érdekében szükséges teen­dődet ellátni. Főként ennek tulajdonítják, hogy a sokféle tiltó törvény daczára is a borhamisítás, a vaj, liszt, Kenyér stb. Kicsinyben és nagyban • való meghamisítása csak ugy virágzik, mint akár a törvények %-ainak alkotása előtt. A törvények kellően csak akkor lesznek végrehajthatók, ha a közegészségügyi hatóságok országszerte szervez- tetnek s a hamisítások ellen irányuló törvény végrehajtásával ezen specziális hatóságok jól •beoktatott közegei bízatnak meg. Mint a „Magyar ^Kereskedők Lapja* ez irányú fejtegetésében megjegyzi, ez az intézkedés hosszabb ideig nem képezne közterhet, miután azok a gomba módra tenyésző hamisítók és a hamisítványok forgalomba hozóira kirovandó szigorú büntetések utján bőven fedezhetők volnának. 1. A viz. Egyike legközönségesebb, leg­nagyobb mennyiségben használt s egyszersmint egfontosabb tápszereinknek. Kb. 2—3 kg. vizet követel meg egy felnőtt ember szervezete napon­ként. Ennek nagyrészt mint tej, szeszes ital, kávé, thea, leves stb. vesszük magunkhoz, melyekben vizen kívül még egyéb a szervezetre fontos anyag is van feloldva. A jó és tiszta viz az emberre nézve tehát nagyon fontos s újabb időben, különösen nagyobb városokban egészségügyi szempontból nagy gondot fordítanak az ivóvízre. így pl. a budapesti ve­gyészeti és tápszervizsgáló intézetnek egyik leg­fontosabb feladata az ivóvíz vizsgálata, ellen­őrzése. A jó ivóvíznek tisztának, szin és szagta­lannak kell lenni. Tartalmazzon kellő mennyi­ségű levegőt, tehát szabad oxygént felolva. (1 literben kb. 8 dm3 feloldott séabad oxygén.) Széndioxyd jelentékeny mennyiségben legyen benne. Legyen benne továbbá kevés mész (cal­cium carbonat), magnesia és konyhasó. A szilárd alkotórészek összege 1 literben O'l—0'5 gramm legyen. Ez ásványtartalom igen fontos a test táplálására nézve és valószínű, hogy a csont képzésére szolgál. A mész és magnesia azonban ne tegyék nagyon keménynyé a vizet. A vízben előforduló egyes anyagok befolyá­sát az emberi szervezetre még nem ismerjük elég pontosan és ezért a jó ivóvíz mértékét mindig a tisztaságban, valamint azon kellékben keressük, hogy benne egy alkatrész se legyen túlsók. Egészségtelenné, sőt járvány idején életveszélyessé teszik a vizet azok az anyagok, melyek a szerves világból származnak. A városok és általában az emberi lakások •közelében levő vizeknek igen sok alkalmuk van tisztátalanságot felvenni. A háztartás hulladékjai, árnyékszékek, konyhák, fürdők, mészárszékek, vágóhidak, istállók, ipartelepek stb. elhullott anyagai valamennyi hozzájárul a viz tisztátalani- tásához. Egy 1000 lélekből álló helység lakos­sága kb. 463 tonna hulladékot ad évenként. Ennek 70 — 90°/0-a a talajba jut és igy termé­szetes, hogy a talaj organikus anyagokkal csak­hamar telítve lesz. Mig a talajban kellő meny- nyiségü oxygén van, a fejlődő ammonia (H3 N) salétromos savat (H N02) és salétromsavat, (H N03) esetleg megfelelő fém jelenlétében egyéb Ditratokat (Ca (X03)-2, Na NOs.) képez. E képességét a föld elveséiti, ha ez anyagokkal telítve van és az oxygén hiánya melletti átalaku­lások eredményei között sok szerves anyag, ammonia változatlanul megmarad, mig salétromok nem, vagy csak alig képződnek. A földbe kerülő fehérnyékbol, zsírokból, zsírsavak, ammóniák, kénhydrogén, szerves bázi­sok, részben mérges anyagok keletkeznek. Eendes körülmények között a talaj ezeket feldolgozza, ásványokká változtatja át. Végtére azonban a talaj erre már nem lesz képes és az átfolyó talajvíz mindezen anyagokat magával viszi a forrás és kutvizekbe. Az olyan viz tehát, mely a rothadás termékeivel megrakott talajból származik, szerves anyagokban és ammóniában, mig ha a rothadás proczessusa még tart, salétromokban gazdagabb. Az ilyen vizek ezeken kívül az állati hulladékokban már készen meglevő sókban, chlo- ridokban, phosphatokban és sulfatokban, különö­sen pedig konyhasóban lesz gazdag. Mindezeknél azonban, különösen járvány idején, sokkal veszedelmesebb az, ha a viz mikroorganumokkal van fertőzve. A talaj, a le­vegő, az imént felsorolt emberi és állati hulla­dékok több-kevesebb ilyen apró lénynek a csiráit, tojásait, parasitáknak fejlődésben levő alakjait tartalmazzák, melyek a vízbe jutva, különféle betegségeket okoznak. A nagy pántlika-giliszta petéi például a vízbe jutva embroyt kifejleszti, ezek a vízzel az ember beleibe jutva, ott teljesen kifejlődnek. Tény továbbá az is, hogy ragadós betegek ürülékeiben fertőző anyagok vannak, melyeket ilyen mődon szintén a viz terjeszt és kolerát, tífuszt és egyéb veszedelmes betágségeket okozhat. (Folyt, köv.) Főpinczér. Mi történt ? Megszólalt egy bátor hang a fehér rabszolgák seregéből, mely egyszer igazságot vágott szemébe ennek a tnnya, rabszolga népségnek, annak, a mely ott áll az emberi társadalomban, hogy mindenki haszont húzzon belőle, és mindenki rúgjon rajta egyet, boldog, boldogtalan megsarczolja, és mind a mellett még Ő a rossz, őt nézi le mindenki, ő az, akit megvetnek és salak­nak tekintik, mert hát pinczér, s e szóban, hogy pinczér, összepontosul minden gonosz­ság, és ha e szót manapság hallja valaki, rögtön a zsebéhez nyúl, mert hát veszedel­mes emberről van szó, egy pinczérről. Midőn a Vendéglősök Lapjában a „Főpinczér* czimen megjelent közleményt átolvastam, forrott bennem a vér, nem azért mintha ismeretlen dolognak jutottam volna nyomára, — hisz sajnos, tudjuk mi a ma­gunk baját nagyon jól — hanem azt véltem, hogy ha már egyszer megindult a hegy Mahomedhez, és egy napi lap emelt szót a pinczérek érdekében, a Vendéglősök Lapja nem bir majd elegendő tért nyitni a beér­kező véleményeknek és ime szégyen és gyalázat Magyarország pinczérségére, egyet­lenegy vélemény sem érkezett. Hát ti meg vagytok elégedve helyzetetekkel ? ! Huszon­hatezer pinczér között egyetlen egy sem akadt, aki fel merte volna emelni szavát a tapasztalt kizsákmányolás ellen, hogy igenis abban a czikkben foglaltak a valóság­nak megfelelnek, és hogy a puklikum, a helyett, hogy a pinczér megélhetését elő­segítené, lépten-nyomon, a hol csak alkalom kínálkozik meglopja és ennek daczára is a tolvajnév csak a pinczéren ragad. Vagy talán az sem igaz, hogy számos fő­nökeink a szó legszorosabb értelmében kizsák­mányolnak bennünket, az hazugság, hogy a főnökök a főpinczér óvadékjával dolgoznak, hogy számos gazda a felvett óvadékból ren­dezze be üzletét, az sem esett még meg számtalanszor, hogy a bukott vendéglős, a főpinczért is magával rántotta, mert óvadék- ját is elrabolta? ! És nézünk csak körül, hogy állanak [ a dolgok az üzletekben, milyen föltételek j mellett szegődnek el főpinczéreink, vegyük a számtalan üzletet, a hol a főpinczér any- nyit sem keres, a mennyit kifizessen, hány üzletben keres a főpinczér a gazdának, hány­szor történik meg leszámolás után, hogy a főpinczér ráfizet, és aztán miért dolgozott egész nap barom módjára ? ! S vájjon helyes és jó-e az, hogy a fizetést főnökeink évről-évre oly gálád mó­don redukálják, ugy annyira, hogy ma a fizetés csak névleg áll fenn és még czípőre sem elég. Jámbor dolog lenne azt állítani, hogy főnökeink azt hiszik, hogy a borravalóból megélhetünk, hisz tudják ők nagyon jól a gazdasági viszonyok napról-napra rosszab­bodnak, és természetesen mindenki szőkéb­ben honorálja a pinczér ugrándozásait és mégis a fizetés csökkentésével napról-napra vonják a talajt a pinczérek lába alul, és hozzájárul még a mostani óriási drágaság, a mi minden téren általánosan nyilvánul. És mikor egy hang felemelkedik, hogy ezeket megmondja, az kiáltó szó volt a pusz­tában, elhangzott, senkiben viszhangra nem talált. Huszonhatezer pinczér között egy sem akadt, aki ehhez hasonló bátorsággal beval­lotta volna, hogy igenis igy állanak a dolgok. Vagy talán szégyeltek is őszinték lenni ? Nem meritek fölemelni szavatokat az ellen, hogy velünk mindenki mostohán bánik, hogy igenis mi vagyunk azok a frakkba öltözött tükrös termekben éhbérért, könyöradományért ugráló szalon rabszolgák, aki nemes hivatást teljesít, a miért ráadásul a vendég két krral hozzá járul a fentartáshoz és feltálal a pin- czérnek egy métermázsa arrorgantiát, mert

Next

/
Thumbnails
Contents