Vendéglősök Lapja, 1898 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1898-08-20 / 16. szám
6 Vendéglősök Lapja 1898. augusztus 20. tudja, hogy az nem ember, hanem barom, a me}yet a talpnyaló gazda egy intésre sutba dob, a mit a főnökök 90 százaléka meg is tesz! Oh mi szegény szalon rabszolgák ! van mit szégyelnünk, de ha van is, gyávaság a kizsákmányolást némán eltűrni, mert avval csak feljogositnak mindenkit, hogy újabb terheket rakjon ránk, és annál is inkább gyávaság, mert mindig verjük a mellünket, hogy „én magyar vagyok.“ Braum Sándor. Búcsú a jóbarátoktól. Muhr György régi yendéglőjs Isten yeled, áldás veled! i sok kedves, jó órákért Szivem soka el nam feled. Gondolatim visszaszállnak Párkáry-Nánáról kozzátok, Ébren, valamint álmomban Gyakran gondolok reátok. i kedves Miczikére is Édesen gondolok vissza, Fájó könnyem minden könnyét Párkány-Nána földje issza. Gondoljatok jó barátim Én reám is szeretettel, árra kérlek bennetek Soka ne felejtsetek el. REÍILINGER NÁNDOR. Vidék. Egy bgyarmati szaktársunktól kaptuk a következő sorokat: Tekintetes Szerkesztő Ur! Engedje meg, hogy első sorban is Önt, mint a hazai vendéglőiparnak leghívebb és legőszintébb előharczosát üdvözöljem s egyúttal felhívjam figyelmét azon körülményre, hogy mily káros hatással van vendéglői iparunkra az, midőn nem szakemberek, hanem kontárok, a dús haszon reményében, ott hagyván az ő kaptafájukat, fölcsapnak vendéglősöknek. Nem messze városunkhoz van a Zichy seniorális uradalmak területén Zsély fürdő, egy kies, kitünően védett helyen, jód-brom és vasas szénsavas forrásairól messze hires fürdőhely. Az utóbbi évekig mindig élénk és kedves fürdősaisonjai voltak, melyek részben a jó kezelésnek, főleg pedig az előbbi fürdőbérlők áldozatkészségének tulajdoníthatók. Bezzeg megváltozott az állapot az utóbbi években, midőn egy tán mindenhez inkább, csak a vendéglőhöz nem értő, egyszerű csizmás földműves ember vette át a fürdő bérletét. Az utóbbi időken, mióta ezen földműves bírja a fürdőt, mindenki panaszszal van teli, úgy az ellátást, mint a kiszolgálást illetőleg. Elképzelheti tek. szerkesztő ur, minő vendéglős lehet az, a ki nemcsak az évek során át üzletekben elsajátítandó ismeretekkel nem bir, hanem vendéglőt is csak kívülről látott, mert ahhoz, hogy ő maga is valaha mint vendég egy üzletben megfordult volna, sokkal fösvényebb volt, inkább tarisznyából evett szalonnát. Már most ilyen egyénektől, a kik a szakismeret és kellő értelmiség hiánya mellett még határtalan fösvények is, mit várhat a fürdő közönség? A napi lapjaink tele vannak a magyar fürdők iránti szomorú panaszokkal és biz igazuk van sok esetben, mert nem a fürdő a hibás, sem a közönség, a mely nem tudja, hogy ha kényelmet akar a fürdőn, azt meg is kell űzetni s ha talál, szívesen is fizet; hanem igen is hibásak a kellő szakértelemmel nem rendelkező fürdöbérlők — vendéglősnek csúfolt egyének, a kik azt hiszik, hogy nem ők vannak a közönségért, hanem a közönség ő értük. Ily körülményekkel szemben igazán fájdalom fog el bennünket, midőn látjuk, hogy mint pusztulnak el fürdőhelyeink, melyek egykor az emberiség testi és lelki üdülésének forrásai voltak. Nincs egyetlen fürdővendég Zsély fürdőn, a ki ne azon szándékkal távozott volna el, hogy mig a jelenlegi bérlő kezében lesz a fürdő, addig oda nem fog többé visszatérni. A mint én« halottam és tapasztaltam is, a fürdő minden jónak hiányában van. Az étkezés rossz és drága, a kiszolgálást nem ismerik, személyzet nincs, a bérlő és családja nagy kínnal és értelmetlenséggel s indolentiával maga végez rosszul mindent. A szállások tisztátlanok, dohosak, tele légygyei, mely az udvarra öntött hulladékoktól millió számra tenyészik. Hallottam oly esetet is, hogy az étel romlott volt s a fösvénység útját állta annak, hogy naponta friss hús kerüljön az asztalra, mert hozatala pár krajczárral drágította volna azt. A bérlő annyira indolens, hogy mindenért a mi az ő kötelessége volna az urodalmat, mint tulajdonost vádolja hanyagsággal és rossz akarattal, mert még azt is kívánná, ha egy szék feldől, azt is uradalom jöjjön felemelni; a gyámoltalanság és szűkkeblű- ség mivel itt ezen fürdőn találkozunk — undorral tölt el bennünket. És megfoghatatlan, hogy az uradalom felügyelőség a helyett, hogy egy pár lapban hirdetést tenne a bérletre közzé, csupa lustaságból, mindig az említettem földmives embernek adja ki bérbe, a mi pedig oly csekély, hogy szóba sem jöhet s e mellett azt terjeszti, hogy nincs haszna a bérletből, noha évenkint szép összeget fordít földek vásárlására. Ily kezelés mellett egy, a szenvedő emberiségre szükséges fürdőhely lassankint elpusztul s ezt csakis a szakember hiánya és az uradalmi nemtörődömség okozza; pedig jókarba hozva s kellő szakember kezébe adva egy kis aranybánya volna úgy az uradalom, mint a vendéglős részére. Ajánlom szaktársaim figyelmébe. Ezek után maradok a tek. szerkesztő urnák őszinte tisztelője S. P. KÜLÖNFÉLÉK. — Műkedvelő előadás Szliácson. E hónap 15-én Dankovszky Ede nagyvendéglőjének derék pinczérei az alakulandó „Magyar Országos Pinczér-Egyesület“ javára jótékonyczélu műkedvelői előadást tartottak. Az előadás oly fényesen sikerült, hogy a derék szereplőket az ottani vendégközönség és Zólyommegye tisztviselői felkérték, hogy e hónap 27-én a zólyommegyei közkórházalap javára megismételjék. A sikerült előadáson szinre került Rónaszéki 8 felvonásos népszínműve a „Méltóságos Csizmadiamelyben közreműködtek: Sipos Jenő, Milkovits Mihály, Csóka Frigyes, Kozma Sándor, Kocsi Lajos, Domány Rezső, Holcsák János, Szabó Mihály, Vizák Guszti, Schwarcz Zsigmond, Zechmeister István, Schranz Zoltán urak és Radios Ilona, Leiner Irma, Vogel Emilia kisasszonyok. Bevétel volt 243 frt 90 kr., kiadás 180 frt 22 kr. Tehát az Orsz. Magy. Pinczér- Egyesület részére maradt 68 frt 68 kr. Ez alkalommal felülfizettek: Dankovszky Ede 10 írt, Gabrielly Ede 5 frt, dr. Grünwald 5 frt, Alexics 5 frt, Krausz István 2 frtr dr. Szemere 1 frt, M. N. 1 frt, G. K. 2 frt 50 kr-, Kaufmann F. 1 frt, N. N. 50 kr., H.-Csabáról 50 kr., dr. Stern 1 frt., Losonczi vigadó pinczérei 8 frt, Szász Károly 5 frt, I vány iné 2 frt, Schuchajik 3 frt, Szeititler J. 1 frt. — A „Szép juhászné“ vendéglő. A budakeszi-uton levő „Szép juhászné“ vendéglő az idén a legkeresettebb és leglátogatottabb kiránduló hely, hogy azzá lett, ez egyedül Dornis Miklós vendéglős szaktársunk, lapunk lelkes barátjának az érdeme. A legelőkelőbb társaságok itt tartják meg nyári mulatságaikat s itt lesz megtartva a boszniai okupácziónak f. hó 21-én tartandó jubilleumi ünnepélye is. — Szálloda átvétel. Miskolczon a „Pest“ szállót Pfenning József vette át 8 azt „Budapest“ szálloda czimen teljesen újjá alakította. — Uj kávéház. Rosner Ignácz, a fővárosi pavilion derék főpinczére s volt kávéházi tulajdonos, Budapesten a Népszin- ház-utcza 29. sz. alatt épült palotában díszesen berendezett uj kávéházat nyitott. Mint a főváros egyik látványosságát ajánljuk t. olvasóink becses figyelmébe.
