Vendéglősök Lapja, 1898 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1898-12-05 / 23. szám
1898. deczember 5. Vendéglősök Lapja 5 a földszinti vendéglő alkalmazottai, néysze- rint a következők: Hack István főpinczér; Drozda József és Aszner János űzető pinczérek; — Szerényi Ágoston kaszinó főpinczér; Toffing Frigyes, Kuhn János, Marton László, Kovács Ferocz, Ko- vácsovits Ferenez, Végh Ede, Kuczman Fe- rencz, Schreiner Lajos, Oláh Miklós, Tóth Dezső és Módra Kálmán éthordók; Kom- lósy János, Kirchmayer Menyhért, Dorza János, Kopfer Ede, Leitner Ferenez, Wagner Ferenez, Horvát György és Koch Gábor corfiuk; Szirovetz János, Jennei Ferenez és Grecso István csaposok; Horváth Ferenez csapiáros; Dolek Viktor pinczemester; Müller József főszakács, — Tompos Dénes sütő mester, — Bandi Imre 2-dik szakács, — Piti Lajos és Osztatni Ferenez kávé főzök, — Pál István és Bodry Károly ezüst-tiszti- tók, — Nagy Ferenez mészáros, — Kocsis Lőrincz mindenes, — Roschtil Anna szobaleány, — Erdélyi Erzsébet futóleány — Pásztor Juliána, Stumpf Teréz és Dercsényi Lujza mindenesek, — Szécsei Lidia szakácsnő, — Kondor Mari kézileáuy, — Peischel Anna salátás leány, — Prozorites Róza és Handek Emilia felirónők, — Tamásovies Katalin szakácskézi leány, — Schmicsek András szakács tanoncz, — Kovács Fe- renezné gazdaasszony, — Bállá Imréné, dada. Az ünnepies hangulatban összegyűlt csoportból kilépett Hack István főpinczér. Hack üdvözölte a jóságos lelkű szép úrnőt az összes személyzet nevében. Egy mindnyájuk leikéből fakadt őszinte kívánságot tolmácsolt személyéhez, hogy a jó Isten sokáig éltesse. Ezután átnyújtotta az összes személyzet nagy díszes csoportképét, mintegy kiváló jeléül' igaz ragaszkodásuknak. Mig más rideg morcz üzletember talán kedvetlen, {ideges hangon rebbentené szét az ünneplő csoportot, hogy ki ki menjen és nézzen utánna annak, amiből él. Klivényi e lfogadta a perez nagyszerűségét. Szemeiben ott csillogott két ritka drága gyöngye az igaz meghatottságnak, azalatt mig Szerémi Ágoston is másodiknak mondta el a maga jó kívánságait. Azután szólni akart Klivényiné. A hangja megakadt az elérzékenyüléstől, de többet mondott vele, mint amit talán az ünneplők vártak tőle. Volt egy-egy barátságos kézszoritása hü családtagjaihoz s a többit már férje mondta. Klivényi Ferenez ugyanis a következő pillanatban elküldött a Banda Marczi után. A Banda Marczi rövidesen beállított. Mesrpenegette kedves hegedűjét s rázendített egy olyan nótára, arait a Bandi Marczi csak a szivéből szokott eljátszani. Klivényi ezután a személyzetet borozóra hívta össze. Össze ült a nagy nagy szép család és ünnepeltek olyan ünnepet, hogy azt soká megemlegetik. Egy alkalmas pillanatban, mikor a Banda Marczi szünetet tartott, fölemelkedett helyéről Hack István és egy beszéd kíséretében fenékig ürítette a főnökért és az úrnőért magasra emelt kristály billikomut. Hatalmas éljenriaj követte a szép jelenetet. Utánna a kaszinó személyzete nevében Szerémi Ágoston tartott lendületes beszédet. Szónoki heve elragadta őt s gyönyörű képletekbe bocsájtkozott. Beszélt Erzsébet királyué életéről, azzal kapcsolatban jó öreg királyunk gyásznapjairól. Ö is a Klivényi párt éltette. Ezután következett be azon ritka fény- pntja a lélekemelő ünnepélynek, midőn a gazda űrit poharat személyzete egészsége, boldogsága, üdve javára. Klivényi Ferenez a maga s a neje nevében szólott. Megköszönte a ragaszkodás a megható nyilvánulását, mely boldoggá tette őt is. Hangsulyozte beszéde folyamán, hogy ő mindig az az ember volt s az lesz a sírig, aki alkalmazottaival szemben mindig csak ez igazságot tartotta szem előtt. Az egyenes ut volt az ő útja hosszú pályájában s egyenetséggol hat személyzetére is. Megeshetett nem egyszer, hogy szigorral lépett föl, hogy szigorával talán fájdalmat is okozott néha személyzete egyik-másik tagjának, de ez neki kötelessége, mert ő is alkalmazottá a nagyközönségnek s ama szigor az üzleti rend követelménye volt. Buzdította őket, hogy ők is mindenkor csak az igaz utón járjanak s boldogulni fognak. Poharat emelt a személyzet egészségére. Az éljenzés csillapultával Szerémi válaszolt. Hogy Klivényi milyen derék ember, azt jelemezze Szerémi következő felkiáltása: Ilyen gazdát csak híven lehet szolgálni ! Meg-megujuló kitörő lelkes éljenzés szankczionálta ennek az ötletes mondásnak az igazságát. Beszélt még Asztner János, Hack István, Szerémi Ágoston stb. s b* így ünnepelték egymást gazda és munkás. A toasztok befejeztével rázendítette Banda Marczi: „. . . Páros élet a legszebb a világon!“ Tánczra perdültek a társaság vígkedvű tagjai s igy mulattak késő hajnalig. így ünnepük a szivjóságot, az igazságot és [nemes lelküséget a szocializmus századában azok, akik egy főnők érdemeit kellőképpen méltányolni tudják. Fényes esemény a vendéglősök történetében ! Ihász György. Hanyatlásunk okai. — Visszhang. — A „Miért hanyatlunklí czimü múlt kori közleményre én is fogok egyetmást elmondani. Bár a közlemény igen helyesen fejtegi bajainkat, van még nekünk fővárosi vendéglősöknek azontúl is rendkívül sok bajunk. Első sorban feltétlen az, hogy igen sokan vagyunk ma már ezen a pályán és sokaságunkat növeli még nagy mértékben az aránytalan távolság egymáshoz, a mennyiben némely utczában korcsma korcsma mellett van, mig azonban van még olyan utcza is, hogy a sarkiakon kívül majd alig van az egész utczában korcsma. Ezeket okvetlen kellene rendezni, vagyha már a meglevőket nem is, de a jövőre nézve hatósági intézkedést kellene kérni, hogy a ki ezután lép erre a pályára, ne legyen kényszerülve a mai siralmas állapotokban részt venni, mert ha az állam a kis dohány-tőzsdék engedélyezésénél kellő figyelmet tud feltartani arra, hogy ne jöjjön valamikép igen közel egyik szivar-áruda a másikhoz, miért ne lehetne azt meg tenni a korcsmákkal is. Második bajunk a hiteladás. Mert a legtöbb esetben az eszi meg a korcsmáros amúgy is kétes jövödelmét, a mennyiben bátran merem állítani, hogy általánosságban az adott hitel 25%-a oda vész, illetve sohse fizetődik meg az illető korcsmárosnak, de nem is csuda, hisz a törvény a korcs- márost nem pártolja az adott hitel törvényes behajtását illetőleg. Ezen dolgon nézetem szerint úgy lehetne segíteni, hogy az összes fővárosi vendéglősök és korcsmárosok egymás között határozatilag az egész főváros területére nézve kijelentenék, hogy hitelt egyik sem fog többé adni senkinek. A ki már rászolgált arra, hogy szüksége esetén a korcsmáros segítse őt, inkább adjunk annak időnként kisebb pénzkölcsönt, mert azt azután törvényesen be is lehet hajtani. A mai törvény engedélyezte 2 frt hitellel ugyan nem csinálhatunk semmit, mert az illető, ki hitelt kapott 2 írtnál, nem lehet megállítani, hogy tovább ne kontózzon. Igaz, hogy talán először ez még súlyosbítaná a helyzetet, csökkentené a forgalmunkat, mert azok a kontó nélkül nem élhető vendégek, ellepnék a másfajta bor, sör és pálinkamérő üzleteket, de ezzel nem kellene törődni, mert azok a fizetni nem szerető kontozók, midőn a füszerkereskedő, szatócs- és pálinka házakban már tele lennének adósággal, megtérnének hozzánk kész pénzükért italjainkat fogyasztani. Harmadszor pedig végtelen nagy baj az is nálunk, hogy minden vendéglős maga magának él, a helyett hogy őszi időben, midőn a szüretelési, a borbeszerzési idő van, tömörülnének az uj bor vételénél, a mikor mindenesetre olcsóbban lehetne bevásárolni, ahelyett egyik a másiknak rovására hezitál. A kinek ősszel nincs elég pénze, azt segélyezni kellene, vagy pedig jót álni érte valami humánus pénz intézetnél, igy segíthetnénk csak magunkon. Az az én nézetem. A többi hibákról irok még a jövő számban. Kovács Imre.
