Vendéglősök Lapja, 1898 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1898-12-05 / 23. szám
6 Vendéglősök Lapja 1898. deczember O. Ázsiából. Roschlapil Károly Zichy Jenő gróf erdésze, - a ki most már 3-szor kísérte ez áldozás kész hazafias nemes grófot tudományos utazására. — levelet irt Szabó János barátjának, — ő kegyelmessége komornyikjának, Pekingből ; melyet Szabó János barátunk szives volt egész terjedelmében, lapunknak közlés végett áttengedni, melyet egész terjedelmében itt közlünk. * Peking, 1898. Október 5. Kedves barátom! Kjachtából szeptember 3-án indultunk el hárman. Azt talán már tudod is, hogy Bánhidy sem mert neki menni velünk a nehéz útnak: Azt már megírtam, hogy útközben egy patronos láda felrobbant, s az volt a szerencse, hogy én időbe észre vettem a füstöldést, s a szekérből kidobtam, s abban a perczben a levegőbe repült, ha ez a szekerén történik, mindnyájonknak vége lett volna ! Kjachtából két talyigán utaztunk négy napig Urgáig: innen Pekingben a Gobi sivatagon át 29-én érkeztünk, tehát 26 napig tartott ezen igazán nehéz ut. Az éjjelt mindég sátorban négy fok hidegben is töltöttük. Nappal erősen sütött a nap, s gyakran erős szelek voltak; így nekem az úgynevezett fükötőben kellett utaznom, azt a nap egészen veresre sütötte ; valameny- nyünknek a kezünkről s az arczunkról a nap leperzselte a bőrt, — anyira — hogy most úgy vedlünk akár csak a kigyó : Urgától Clalgonik nem termesztenek semmit, a mongolok, semmiféle vetést; ők nomád életet élnek, húst és tejet esznek, télen nyáron sátrokba vannak, marha trágyával főznek, mivel fájuk nincs. A mongol gyerek, fiú és leány egyaránt öt éves korában lóra kerül s lóhátáról őrzi már e kórtól kezdve a gulyát és a ménest;, — Ez a teendője haláláig. Ha meghal, kidobják s a teste eltakarítását a kutyák és a halak végzik; A mongolnál jobb lovast képzelni sem lehet; ő nem megy hanem repül a lóval; A mongol ló szebb a kirgir lónál, nem nagy de szép növésű, feje szép kicsi, 2—3 óra vágtatást fel sem vesz: semmit sem irigyeltem a szegény mongoltól — csak a lovát. Taligáinkkal rendessen 24—26 mongol lovagolt; Jó útban egy taligát két mongol vitt nyeregben: t. i. a taliga két rudjához oda, a hová a lovat fogják egy öt méter hosszú rúd volt keresztbe kötve s a rúd két két végét egy egy mongol lovas vette a nyeregbe, s igy vágtatott velünk mint a szélvész végig a sivatagon. Hegyekben sok kötelet kötöttek jármüviinkhez, valamennyien húzták azt a nyeregből, maguk után. Reggel három órakor keltem, teát főztem, öt órakor mindennap elindultunk, s késő estig utaztunk; A kegyelmes ur öt drb túzok madarat lőtt. ezeket megkopasztottam, s pompás levest főztem belölle, a mely művészetemmel mindnyájan megvoltunk elégedve. Több sivatag tyúkot is lőttünk, ezeket trágya tűznél nyársán megsütöttem, persze rémittő trágya blize volt, dehát azért megettük, mivel farkas étvágyai rendelkeztünk; egyáltalán dolgom volt elég. Chalgártól négy nap Palonki-non-utaz- tunk; Ez egy házikó melyet két öszvér viz, s csak egy utas üllhet benne ; ebben az utazás kimondhatatlanul kellemetlen volt: Ügy ingadozott ezen kinzó kamara az öszvérek hátán, hogy az ember szinte tengeri betegséget kapott benne ; Szerencsére Chiná- ban az utak rosszasága miatt csak lépésben lehet utazni, — igy aztán négy óra hosszát is egy folytában gyalogoltam, a kedves Pa- lonkin után, az öszvérek örömére, mivel addig is könnyebb terhet vittek ; Chalgánnál láttuk az első kínai falat. Itt kozdőtött a tulajdon képeni china, innen már termékeny vidék között utaztunk, A czit- rom, köles aratást s a burgonya szedést ebben az időben végezték a chinaiak. A gyümölcs itt sok és olcsó, mindennap eszünk jó szőlőtt! A chinai városok csúnyák, s kimondhatatlanul piszkosak és büdőssek, legjobban érzem magam, ha a lakásomon vagyok; eleinte mikor ideérkeztünk, nem is volt tanácsos az utczákon járni, mert roppant zavar, tökéletes forradalom volt; több európait, de különössen az angolokat, holtra verték a ezopfos chinaiak ; most azonban német, orosz, s angol katonák tartják fenn a rendet, — hogy mi lesz a vége, Isten tudja ! A kegyelmes ur tiszteletét küldi úgy neked, mint kedves nődnek! ügy a kegyelmes ur mint én örvendek, hogy egésséged helyre állott: De most már vigyázz is ám arra. Ne hogy megerőltesd magad holmi színházi előadással, Nem neked való már a komédia, úgy sem hoz az a konyhára semmit! Fogadd tiszteleten nyilvánítását a meny- nyei birodalom fővárosából. Port-Saidba Írhatnál néhány sort nekem: Maradtam igaz barátod Roschlapil Károly gróf Zichy Jenő exp. tagja. Előfizetőinkhez! Az év vége felé járunk. Lapunk innen-onnan a XV-ik évfolyamába lép. Bekopogtatunk az olvasóhoz és szerényen kérjük pártfogását. Lap_nkat a pártfogás alapította meg s tette erőssé. A pártfogás tette erőssé, mert szerénytelenség nélküliegyen mond va, a pártfogást megérdemeltük. Tizennégy éve küzdünk a vendéglős-ipar nemes érdekeiért. Küzdünk szivvel, lélekkel. Kívánságainkat és jogos követeléseinket kímélet nélkül hangoztattuk fölfelé és lefelé. Nem sajnáltunk időt és fáradtságot, hogy ügyünket diadalra vigyük- Tetemes erkölcsi és anyagi áldozatok árán tudtuk ügyünket országos kérdéssé tenni, melynek meg kell oldódni a legközelebbi jövőben. Lapunk tizennégy év folyamán nélkülözhetlenné váll, úgy hivatásánál, mint kiváló béltartalmánál fogva. Most előfizetésre szólítjuk fel t. olvasóinkat. Kérjük vendéglőseinket és pinezéreinket, hogy becsületes munkálkodásunk jutalmául fizessenek elő a lapra, amely tizennégy év óta védelmezi érdekeiket. A harezban becsülettel megállósunk.Megérdemli a zászló, amelyet fölemeltünk, hogy kétszer annyian sorakozzanak körülötte. A zászlót megtéphették szent ügyünk ellenei, de meg nem hajthattak azok előtt, akik a vendéglős ügy Gesslereiként álltak a haladás elébe. Vagyunk soihan, de még nem elegen. Hogy kivívhassuk érdekeinket elegen kell lennünk. Azért felkérünk minden olvasónkat, hogy ügyünk érdekében nemes feladatnak tartsa maga mellé még egy előfizetőt szerezni. A ,, Vendéglősök Lapja“ szivéből, leikéből, tőről metszett magyar lap. Úttörője volt a magyarosodásnak már bölcsőjében s az marad a siríg. Magyarországon minden vendéglősnek, aki itt él, aki a Haza kenyerét eszi, kötelessége követelni, hogy szakirodalma minden izében magyar legyen. Ki vele az idegennel, aki nem pirul idegen hangon csiripelni. Magyar vendéglősök vagyunk, kötelességünk hazafias szellemben élni• Csak úgy várhatunk Istentől áldást, a Hazától hálát, a magyar közönségtől pártfogást. A szaksajtó csak úgy vívhat ki diadalokat, csak úgy szolgálht önzetlenül a szent közérdeket, ha senki emberfiának magát le nem kötelezi. A „Vendéglősök Lapja“ hivatalosa sok testületnek, de lekötelezettje senkinek sem. Lapunk kíméletlenül vág mindenüvé, ahol megérdemlik és nem zárkózik el az érdemek méltatása elől, még az ellenséggel szemben sem. Ujúlt erővel indulunk a JCV-ik évfolyama elé. Ez az év talán nagyon sok jót hoz számunkra. Nehéz esztendő lesz, azért hatalmasan felfegyverkeztünk. Lapunk szerkesztősége tűzpró- bált tollú munkatársakkal sorakozik a szerkesztő körül. Kitűnő tollú vezérezikkirókat szerződtettünk, akik a szak-ügyeknek alapos ismerői. Lapunkban helyt adunk mindennek, ami üdvös, ami a közbajokkal foglalkozik. így indulunk Isten segítségével a XV-ik évfolyamnak. Lapunk előfizetési ára ezentúl is : Egész évre 6 frt — kr. Háromnegyed évre 4 ,, 50 ,, Fél évre 3 „ — ,, Negyed évre 1 „ 50 ,,
