Vendéglősök Lapja, 1898 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1898-12-05 / 23. szám
2 úri-ember. Figyelmét semmi sem kerüli el, mindenüvé ellát s szemészetét folyton az udvarias, finom kiszolgálásra serkenti. Mondanunk sem kell, hogy e részben mi kívánni való sem marad fenn, mert ahol a gazda szakértelme személyesen folyik bele egy kávéház vezetésébe, ott a személyzet is olyan mint a gazda. És a „Hazám*4 személyzete külön megérdemli a dicséretet. Föl ci miniszterhez! Vendéglősöket látunk csoportba verődni. Fővárosiak és vidékiek. Megfordulnak itt, amott. Vezért ke- resnek. Mit akarnak? A miniszter elé kívánnak járulni. Nem öltöznek himzetes frakkba, nem készülnek hatalmas szónoklatra. Csak megrázzák a koldusbotot, amelyet a kezükben tartanak s ennek beszélni kell. Csak egy emlékiratot nyújtanak át, amelyben szárazon és röviden elmondják, hogy miért jutnak tönkre s ennek hatni kell. Mert ma egyre-másra a tönk a sorsuk. És oltalomért joggal könyörögnek. Jól teszik. Joguk van igényt tartani az igazságra, joguk van oltalmat követelni az igazság számára, joguk van csoportosulásuk által fokozottabb érdeklődést kelteni árva ügyük iránt. Ki fogja megkésziteni az emlékiratot, — mi nem tudjuk. Ha hozzánk fordulnak, szivesen megtesszük. De akárki irja meg, ne feledjen egyet-mást hangoztatni a mi szükséges: A vendéglősök ügye országos ügy. Komoly országos ügy, amelynek oltalma a magyar társadalom érdeke. A vendéglős olyan tiszteletreméltó és nélkülözhetlen iparos, aki a családfő hivatását tölti be a társadalomban. Milliókra megy azoknak a száma, akik a vendéglőre vannak utalva. Milliók élvezik a vendéglős asztalain a napi kenyeret, akik a benső családi élet áldásaiban nem részesülhetnek. Millió azoknak az utasoknak a száma, akiknek éhség és lágy ellen az utszéli vendéglő nyújt oltalmat. Hivatást tölt be még az utszéli csárda is. A személy- és vagyonbiztonság oltalma volt hajdanában ott, ahol ezt az ipart becsületes magyar ember űzte. A vendéglős ipar fénykorában volt Magyarországnak legmelegebb társadalmi élete. Góczpontja volt a jóbarátok leggyakoribb érintkezésének, otthona az eszmecserének a legválságosabb politikai időkben. Millióknak otthona a vendéglő ma is. Joggal kérheti tehát ez a hivatást betöltő tisztességes ipar a kormány oltalmát. Daczára ennek, ma minden iparágak között ő van a pusztulásnak legvédtelenebbül kiszolgáltatva. Azok az emberek, akik depu- táczióban állanak sorfalat a kegyelmes úr előtt, megannyi becsületes emberek. Vagyont áldoztak, szorgalmas, józan iparosok voltak. Dolgoztak napestig. Nem dorbézoltak, nem merültek őrült passziókba. Eleget tettek kötelességeiknek hazával és társadalommal szemben. Mégis csak a koldusbot az, amit vagyonuk romjaként a kegyelmes ur elé hoznak. Mert a becsületes vendéglős ma nem élhet meg. Ki van szolgáltatva lelketlenségnek, kapzsiságnak. A társadalom érdeke, hogy a becsületes vendéglősnek módot nyújtsanak a megélhetésre. Nem győzik kivárni betöltét az örökös ígéreteknek. Testületileg járulnak panaszra. Szüntesse meg a kegyelmes úr azokat a rettentő visszaéléseket, amelyek a testületet a tönk szélére juttatják. Panaszuk újabb. Vagy ötven vendéglős készül panaszra egy milliomos ellen. Ez a milliomos senki más, mint az a hires Engel ezég. amely hamis borok szállitása miatt áll vád alatt. Hamis borokkal árasztotta el borpinezéiket. A borkeverő szédelgők tönkretették a vendéglő-ipar jó hírnevét egy évtized alatt. Hitele megingott jövedelme megcsappant. A borpancsoló kufárok tönkrejuttattak egy sereg vendéglőst. Ezek a szédelgők a mesterei a sipolásnak, a csalásnak és a borhamisitásnak, A szédelgők szabadon űzték a borpancsolás mesterségét. Senki út1SJ8. deczember 5. jókba nem állott, senki rájuk gondot nem fordított. Midőn az Engel ezéget följelentik, megtorlást kérnek. Törvényt követelnek, szigorú törvényt, Börtönnel bűnhődjenek azok, akik a társadalom közegészsége ellen a borhamisitás alávaló bűnét elkövetik. Hozzon a parlament törvényt, mely a börtön kapuit nyissa meg azok előtt, akik millió es millió lélek egészsége révén szerzik a piszkos vagyont. Állítson a miniszter borfelügyelő bizottságokat, amelyek hatásosan ellenőrizzék az ilyetén manipulá- cziót. Kötelessége ezt meghallgatni a miniszternek. Menjetek ti tönkrement vendéglősök és követeljétek jogaitokat. Követeljetek biztosítékot az iránt, hogy borhamisító manipulálások iparunk jó hírnevét ne ölhessék meg piszkos vagyonszerzési kapzsiságuk kielégítésére. Értessétek meg a miniszterrel, hogy a mi iparunk azért hanyatlik egyre, mert bő alkalmat nyújtanak a zavaros ipari viszonyok egyes kapzsi milliomosoknak arra, hogy az ország összevásárolt szőlőtermését agyonpancsolják. A borhamisítást kartell szerűen űzik. Mig a borhamisítók fölgazdagodnak, a becsületes vendéglős ipar megkettőztetett szorgalma daczára, a tönk szélére jut mellettük. A mi érdekünk a társadalom érdeke. Menjetek! Készülnek. Járnak-kelnek. Kopogtatnak itt is, ott is. Nincs, aki vezesse őket. Hohó ! Hol van Gundel János úr? Az érdemes elnök úr! Hozzá fohászkodunk. Reméljük, élükre áll. Hisz Gundel ur az ipartársulat elnöke. Gundel úr jól tudja a járást, merre van a kegyelmes úr elfogadó terme. Be van vésődve a küszöbre Kommer úrral együtt a lakktopánjuk sarka. Menjenek el a vendéglősök és kérjék fel Gundel urat a vezetésre. Gundel úr derék ember. Sokat fáradt már a mi érdekünkben. Oh, igen! Igaz, hogy eddig még nem WM % CD talisman DEPÓIÉ. Ti>KLi:v joxs. és tm PROMONTOR (Budapest.) in M n
